Henriette Roland Holst holland költő, mozgalmár (1869–1952)
Új, néha vad hangulatú versei gyakran megbotránkoztatták olvasóit. Marx műveit tanulmányozta, csatlakozott a szocialista párthoz, majd szakított velük és 1915-ben néhány társával megalapították a Revolutionair Socialistische Vereeniging-ot (forradalmi szocialista párt). Több verseskötete jelent meg, esszéket is publikált. A második világháború alatt komoly részt vállalt a holland ellenállási mozgalomban, a De Vonk és a De Vlam szerkesztője volt. Életének későbbi szakaszában lírájában vallásos elemek is megjelentek. 82 éves korában halt meg, előtte Het vuur brandde voort címmel kiadta önéletrajzi kötetét.
Szívom virágzó hársak illatából
Szívom virágzó hársak illatából
Az illatot, hol egykor ajkamon
Dal kélt, fakasztva szellők sóhajától.
Ismét a régi édességet érzem;
Újból megejt a kábító varázs,
Úgy, mint mikor vágyakkal telve éltem
S ifjan merengtem minden lényen el.
Ti, édes, szárnyaló emlékeim,
Ti, illat-szellők, könnyűk, mint pehely,
- De terhesek tűnt álmok kellemétől, -
Röpködjetek körül; ismert az út
És régi zárt pattantsatok helyéről! -
Köszöntelek; hisz jó szándék vezérel
Hozzám, mint egykor; bárha jól tudom:
Nem bír az ember ifjak ingerével.
Újul a nyári, illatos lehellet,
Ébresztve olykor régi magvakat,
Miket a lélek rejtekén melenget;
Lelkembe más vigaszt úgysem hozott;
Szívem remeg e hírnökök szavára,
De nincs szava... nehéz, vakéj van ott.
Mint hangszer, amelyből kiszállt a lélek
S hallgat; bár gyöngéd ujjak húrjait
Lágyan érintik: híre sincs zenének:
Úgy nem támad dallam szívembe’ sem,
Bár langy szellő susog és újra hí’,
Körülenyelg szelíd szerelmesen...
Mert elpattantak lelkem húrjai.
Ford. Szalay Károly