Gabriela Mistral chilei költő, tanár, diplomata (1889–1957)

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Gabriela Mistral chilei költő, tanár, diplomata (1889–1957)

április 08, 2017 - 22:22
Az első latin-amerikai nő, aki irodalmi Nobel-díjat kapott (1945).

Az első latin-amerikai nő, aki irodalmi Nobel-díjat kapott (1945). Lucila Godoy y Alcayaga néven egy eldugott chilei faluban született, baszk és indián ősöktől. Tanárként komoly szerepet vállalt Chile és Mexikó oktatásügyében. Nápolyban, Madridban és Lisszabon volt chilei konzul, számtalan nemzetközi kulturális szervezet tagja, oktatott a Columbia Egyetemen és a Vassar College-ban az Egyesült Államokban. Költészetének fő témái a szerelem, halál, a vágyott, de meg nem élt anyaság és szülőföldjének szépsége. Versein kívül hazájában irodalmi díj őrzi nevét.

Néhány munkája: Sonetos de la muerte (A halál szonettjei), Lecturas para Mujeres (Olvasnivaló nőknek), Tala (Aratás).


Gabriela Mistral - Rodin Gondolkodó szobrára 

Laura Rodignak

Nagy, durva tenyerébe belesüpped az álla -
a Gondolkodó töpreng: várja a sír a testet.
Tudja: ha jön a vég, lefoszlik rongyruhája:
gyűlöli a halált, s a szépség előtt reszket.

Szerelem járt vele a lángoló tavaszban,
most, ősszel rászakadt az igazság s a bánat.
Tömör bronzhomlokán átszáll borongva lassan
a ,,meg kell halnunk", kezdete az éjszakának.

Szorongva ül: izmait széthasítja a kín,
rémület ömlik el húsának árkain,
hervad mint Őszi lomb, retteg kemény urától,

ki bronzba hívta Őt. Perzselt növény a pusztán
nem szenved így, sem a sebtől hörgő oroszlán,
mint ez az ember itt, míg töpreng a halálról.

Fordította - Képes Géza
 


Gabriela Mistral - Patagóniai tájak I. 

I. Pusztaság

Körül mindenütt sűrű és örök köd veszejt el,
hogy azt se tudjam, merre vetett a tenger habja.
E földnek, melyre jöttem, nincs tavaszi évadja,
csak hosszú éje, mely mint az anyák öle rejt el.

A fergeteg jajongva dúlja fel házam csendjét,
hangomat üvöltése megtöri, mint a kristály.
S elnézem, hogy merülnek a végtelen havas táj
fehér sírjába lassan a vérző naplementék.

Kihez is kiálthatnék, hisz nincs itt senki ébren,
s a halál némasága dermedez közel s távol ...
Fagyos tenger választ el szerelmesem szavától
és élet alig lüktet a tenger jégszívében.

Messze földekről jöttek a habokon suhanva
a partokon veszteglő, fehér-vitorlás bárkák;
a kék szemű matrózok folyóimat nem látták
s gyümölcsűkről hiányzik kertjeim szfne, hamva.

Kíváncsin nézem őket, ahogyan járnak-kelnek,
de megreked torkomban a bús, bátortalan szó:
nyelvük idegen, furcsa, nem oly édesen hangzó,
mint anyámé, ki búzaföldeken énekelget.

Nézem, a hó hogyan hull, lágyan terülve széjjel
a nyúlós köd, hogy nő, nő, és lebeg, mint a hullám
s érzem, megőrülnék, ha a perceket számolnám,
mert most kezdődik el csak a hosszú, hosszú éjjel.

Nézem a révült síkságot, a kín bennem maradt,
Eljöttem, hogy újra lássam a holt földeket.
A hóhoz hasonlóan, ami megejti tükrömet;
az örökös fehérség mindig lesz az ég alatt!

Mint Isten pillantása, úgy nyugszik rajtam folyton,
házamra száll le lassan, mint hófehér igézet,
úgy ront rám mindig, mint a kérlelhetetlen végzet,
hogy kápráztató, szörnyű homályba beburkoljon.

Fordította - Vér Andor
 


Gabriela Mistral - Én nem vagyok egyedül

Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!

Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!

A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!

Fordította - Jánosházy György 

 

Gabriela Mistral - Én nem vagyok egyedül 

A hegyekre, a tengerre
magányos, nagy éj terül,
csak én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül.

Üres az ég, mert a hold is
a hullámokba merül,
csak én, aki simogatlak,
én nem vagyok egyedül.

Üres a ház, üres a táj,
lámpa huny és kályha hűl,
csak én, aki ágyad őrzöm,
én nem vagyok egyedül.

Fordította - Tótfalusi István


Gabriela Mistral - Könyörgés

Uram, te tudod milyen lángragyúlt, izzó hév volt
szavamban, mikor kegyed idegenekért kérte.
Lásd, most azért könyörgök, ki valaha enyém volt,
fiatalságom kelyhe, piros szám lépesméze,

mész csontjaimban, édes értelme napomnak, tűz,
fülemben gerlebúgás, karja öv köpenyemnek.
Azokkal is törôdtem, akikhez semmi nem fűz.
Ne fordítsd hát el orcád, ha most ôérte esdek.

Hidd el nékem, ô jó volt, hidd el nékem, hogy szíve
--homlokán hordta -- igaz férfiszív volt és azzal
volt szava telve, tisztán, akár a napfény íve,
s csodáktól duzzadóan, akár a fák tavasszal.

Azt feleled szigorral, nem méltó esdô szóra
az, aki lázas ajkát imával meg nem kente,
s lüktetô halántéka poharát szétroncsolva,
s jeledre mit se várva, itthagyott akkor este.

De én, Uram, csak azzal érvelek: érintettem
--akár a homlokát, mely mint tubarózsák kelyhe --
a szívét is, mely poklos kín volt a gyötrelemben,
de oly lágy tapintású, mint feslô bimbók selyme.

Hogy kegyetlen volt? Uram, szerettem, ne feledd! s a
seb is az övé, tudta, amit ütött szívemben.
Hogy örömem szűz vizét örökre felkavarta?
Mindegy! Meg kell, hogy értsed: én szerettem, szerettem!

S szeretni (jól tudod te!) keservek gyakorlása;
jaj, senki meg ne lássa, ha könnytôl ég a szemhéj,
csókokkal hűteni, mit feltört a durva kámzsa,
s a szem vad csillogását ôrizni, el ne vesszék.

A vas jólesôn hűvös a húsban, ha kivájja
s mint kévét oldja meg a szerelmes asszonytestet.
S a kereszt is (emlékszel még, óh, Zsidók Királya!)
lehet könnyű és édes, mint rózsa-csokrok terhe.

Itt állok, ím, elôtted, Uram, s lehajtom orcám
a porba s esdek, míg száll az alkonyi igézet,
de akár élethosszig és minden alkonyórán,
amíg csak ki nem mondod a szót, amit remélek.

Füledet kifárasztom fohásszal, zokogással,
s nyalom, félénk agárként, a köntösöd szegélyét,
nem szökhet el szerelmes szemed, mert szavam rád vall,
s lábad nem menekülhet, hogy könnyeim fürösszék.

Mondd ki, hogy megbocsájtasz, mondd ki, s a szó a szélbe
hinti száz szagos tégely illatát dús özönben,
minden víz árja-cseppje villanó tündöklés lesz,
a meddôn virág sarjad s kavicsból szikra szökken.

Nedves, sötét szemekkel jár majd minden vadállat,
s mit kôbôl kovácsoltál, még a hegy is megérti,
mert havas orma fehér szemhéján könnye árad, --
világod fogja tudni: megbocsájtottál néki!

Fordította - András László


Gabriela Mistral - Altatódal 

Ezernyi hullámát ringatja a tenger;
csillagraj int fenn.
Csöndbe, csitítva dúdolgat a tenger -
ringatlak, kincsem.

Ringatja a szél az arany búzatengert:
halk zene zizzen;
suttog a szél, szelíden, szerelemmel -
ringatlak, kincsem.

Nesztelenül ezernyi világát
ringatja Isten;
Érzem az éjben kezének árnyát -
aludjál, kincsem.

Fordította - Képes Géza


Gabriela Mistral - Ősz 

Nyárfák alá a haldokló fasorba
vonszoltam megtört testemet
és itt fekszem, már nem tudom mióta
elernyedten a fák alatt
a fák alatt s az alkonyat
rőt aranyát szívemre szórja.

Kihuny lassan a nap korongja
a fák felett, a fák felett
nem az én koldus szívemet
siratja ez a vérző pompa
kitártam pilledt karomat
a vágy után hogy lelkem óvja -
vagy hamvad bennem haldokolva
mint e rozsdás tar alkonyat.

A szikrányi vágy éltetett
fájó testembe oltva
e szikrányi vágy - reszketek
mint egy didergő kisgyerek -
elsurran mint a csöpp patak
a fák alatt a fák alatt
de ősz van, ősz, lehull karom -
többé nem tartja vissza.

Holt avar hinti illatát
a homlokomra halkan
óh tán a halál semmi más
csak hosszú kábult baktatás
a bűvös őszi parkon át
a zörgő holt avarban.

Hadd jöjjön hát az éj
a mély magány
hadd hintse szerteszét a dér
fehér szirmát - nem mozdulok
nem is vetem avarba ágyam
szavam sincs többé a fohász
egy hosszú, hosszú zokogás
a végtelen magányban.

Fordította - Wlassics Tibor


Gabriela Mistral - A felhőkhöz 

Páraterhes felhők,
fátyol-könnyedek,
vigyétek a lelkem
kék csúcsok felett -

Távol otthonomtól
szálljak szabadon,
hogy e falak súlya
ne nyomjon agyon.

Futó felhők, szálljunk
tengerár felett,
hadd hallgassam, hogy zúg
a zöld förgeteg -
hadd tanuljak tőle
bátor éneket!

Felhők és virágok,
adjátok elő,
akit elvitt tőlem
a tolvaj idő!
Mint fű, fonnyadok,
ha nincs velem ő.

De ha elszállnátok,
vándor fellegek,
öntsetek arcomra
hűs permeteget:
kiszikkad a szívem,
jaj, szomjan veszek!

Fordította - Képes Géza
 

 

 

Pavlina Pajk szlovén költő, író, feminista (1854–1901)

április 08, 2017 - 21:11

Szüleivel Olaszországban élt, az ő haláluk után, 16 éves korában tért haza. Nagybátyja házában találkozott a kor haladó értelmiségi képviselőivel. Első verse 1874-ben jelent meg, első regényét Občutki na novega leta dan címmel 1876-ban publikálta. Termékeny író volt, friss, egyéni stílusa hamar népszerű lett. Műveiben mindig a nők a főszereplők. 1884-ben megjelent cikke, a Nekoliko besedic o ženskem vprašanju (Néhány szó a nőkérdésről) az első olyan írás, amely a nők társadalomban elfoglalt helyzetéről beszél. 

A világ első képviselőnőinek egyike: Lucina Hagman finn tanár, politikus, feminista (1855–1946)

április 19, 2017 - 22:51

Nemcsak hazájában, de az egész világon az első női képviselők közé tartozott, 1907-ben választották be a finn parlamentbe. 1875-ben végzett a Jyväskylä tanárképzőn, egy kisvárosban majd Helsinkiben tanított. Alapítója és igazgatója volt az első finn koedukált iskolának. 1905-ben indította el a Naisten Ääni (Nők hangja) folyóiratot, haláláig a szerkesztőség tagja volt. Egyik létrehozója volt a finn nők szakszervezetének, a Suomalaisen Naisliiton-nak. Alapítója és első elnöke volt a finn feministák szervezetének, az Unioni-nak.

Bella Guérin ausztrál tanár, feminista (1858–1923)

április 09, 2017 - 15:09
Diplomája átvételéről készült rajz.

1883-ban ő volt az első nő, aki ausztrál egyetemen diplomát kapott. Tanított Ballaratban, Sydneyben, Melbournben. Az 1890-es években került kapcsolatba a női választójogi mozgalommal, amelynek lelkes támogatója lett. 1912-14 között megválasztották a Women's Political Association alelnökének. 1914-ben belépett a Labor Party-ba, a Women's League of Socialists tagja volt. Kortársai szerint szellemes, meggyőző, tanulságos előadó és vitázó volt. Meggyőződéses pacifista, ellenezte a kötelező katonai szolgálatot is, hatásos háborúellenes beszédeket tartott.  

Maria Konopnicka lengyel költő, író, újságíró, feminista (1842–1910)

április 12, 2017 - 13:53

A lengyel irodalom jelentős alakja Suwalkiban született, értelmiségi családba. Magántanároktól kapott igen alapos nevelést, több nyelven beszélt. 1870-ben jelent meg első verse, hamarosan népszerűvé vált. Jóval idősebb férje rosszallotta irodalmi tevékenységét, ezért elhagyta és gyerekeivel Varsóba költözött. Elbeszéléseket, regényeket, fordításokat is publikált, beutazta Európát. Részt vett az alakuló nőjogi mozgalomban, cikkeket írt, előadásokat tartott. 1994-ben a Vénusz egyik kráterét róla nevezték el. 

Magyarul megjelent munkái:

Maria Mitchell csillagász (1818–1889)

július 29, 2017 - 13:54

Massachusetts államban, Nantucket szigetén született. Az első nő, akit az American Academy of Arts and Sciences tagjai közé választott. Nemzetközi elismerést aratott 1847-ben, amikor apja teleszkópjával meghatározta egy új üstökös pályáját. 1865-ben lett a Vassar kollégium professzora, az obszervatórium vezetőjének nevezték ki. Elérte, hogy a férfi professzorokkal azonos fizetést kapjon. 1873-ban megalapította az American Association for the Advancement of Women-t (Amerikai Egyesület a Nők Helyzetének Jobbításáért). Sokszor idézik a tanítványainak leggyakrabban feltett kérdését:

Urr Ida költő, orvos (1904–1989)

november 12, 2018 - 20:29

Kassán született, ott érettségizett, orvosi diplomát a budapesti egyetemen szerzett. Még egyetemi hallgató, amikor megjelenik első verseskötete. Kassán kezd praktizálni, a harmincas években Budapesten kap állást, komoly figyelmet szentelt a szociális kérdéseknek. A második világháború alatt a Svéd Vöröskereszt orvosa, zsidókat bújtat, sok ember életét menti meg. A háború után belgyógyász főorvos, a Magyar Gerontológiai Társaság tagja. Irodalmi munkásságát sem adta fel, több kötete jelent meg. A Yad Vashem 1989-ben a Világ Igaza címmel jutalmazta embermentő tevékenységéért.

Kalocsa Róza író, pedagógus (1838–1901)

január 11, 2019 - 00:00

A pedagógus családból származó tanárnő az elsők között volt, akik szorgalmazták a magyar nyelv tanítását az iskolákban. Az ország számos intézményében tanított, Szatmáron a protestáns leánynevelő intézetnek, Debrecenben a református felsőbb leányiskola internátusának, Pesten a Evangélikus Református Felsőbb Leányiskolának volt igazgatója. Sokat publikált (gyakran férfi álnév alatt), cikkeket, tanulmányokat, tankönyveket, elbeszéléseket, regényeket írt, franciából és angolból fordított, a volapük (mesterséges nyelv) lelkes támogatója volt.

Néhány műve: 

Polányi Laura (Striker Sándorné) történész, feminista (1882–1959) 

április 04, 2017 - 01:45

Híres család tagja: apja Polacsek Mihály vasútépítő mérnök, anyja az irodalmi szalonjáról ismert Wohl Cecília, testvérei Polányi Károly gazdaságtörténész (a Galilei Kör első elnöke, felesége ) és Polányi Mihály kémikus. Egyik unokatestvérük Szabó Ervin. 

Mirkovszky Mária mozdulatművész, koreográfus, táncpedagógus (1896–1987)

április 11, 2017 - 23:41

Budapesten született, ének- és tornatanárnak tanult. Orkesztikai iskolájának elvégzése után egész életét a mozdulatművészetnek szentelte. A huszas évek elején nagysikerű önálló esteket is adott, ahol a kortárs írók verseire táncolt. Az Orkesztika iskola vezető tanára volt, melyet Dienes Valéria emigrálása után ő vezetett tovább. 1930-ban megnyitotta saját iskoláját.

Lady Florence Dixie skót költő, író, újságíró, utazó, feminista (1855–1905)

április 12, 2017 - 14:07

Előkelő családból származott, miután eleget tett elvárt kötelességeinek – férjhez ment és gyerekeket szült – saját kedvére alakította életét. Patagóniába utazott, élményeiről  írt Riding across Patagonia című könyve bestseller lett. 1879-ben a The Morning Post haditudósítója volt a délafrikai angol-zulu háborúról. Az utazás mellett a sport volt a másik szenvedélye, elnöke volt a British Ladies’ Football Club-nak.

May Wilson Preston grafikus, illusztrátor, feminista (1873–1949) 

május 05, 2017 - 23:00

Az első, és sokáig az egyetlen nő, akit az amerikai Society of Illustrators szervezet tagjává választott. Alapító tagja volt a National Association of Women Artists egyesületnek, aktívan részt vett a nőmozgalomban. Munkái vezető lapokban -  Harper's Bazaar, Saturday Evening Post, Ladies Home Journal - jelentek meg, neves írók munkáit, mint és P. G. Wodehouse, illusztrálta.

Kádár Karr Erzsébet (Elisabeth Karr) újságíró, író, költő (1898–1960)

május 14, 2019 - 13:29

Budapesten született, fiatal lányként a festészet iránt érdeklődött, az iparirajz iskolát is elvégezte. Később az irodalom felé fordult, első versei az 1910-es évek végén a Ma című lapban jelentek meg. Fiatalon lépett be a kommunista pártba, a Tanácsköztárság alatt a közoktatásügyi népbiztosság munkatársa volt. Férjével, Székely Jánossal 1922-ben Németországba emigrált, ahol filmforgatókönyveket írt, valamint a Rote Fahne és a Welt am Abend című lapokban publikált Elisabeth Karr néven. 1930-tól a Illustrierte Neue Welt című magazin szerkesztője volt.