Marianne Hainisch osztrák feminista (1839–1936)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Marianne Hainisch osztrák feminista (1839–1936)

március 25, 2017 - 01:23

Az osztrák nőmozgalom alapítója és vezéregyénisége jómódú családból származott, a kor szokásainak megfelelő nevelést kapott. Személyes tapasztalatai vezették a felismerésre, hogy a nőknek ugyanolyan képzést kell biztosítani, mint a férfiaknak, legyen szó egy szakma elsajátításáról vagy felsőfokú tanulmányokról.  1866-ban csatlakozott a Wiener Frauenerwerbsverein szervezethez, mely nők munkábaállításával foglalkozott. 1870-ben gimnáziumot nyitott, ahol a nőket egyetemi tanulmányokra készítették fel. 1902-ben alapítója és elnöke volt a Bund österreichischer Frauenvereine nőszervezetnek. 1909-ben ő képviselte Ausztriát a torontói International Women World Congress-en ahol a Women World Alliance alelnökévé választották. 

1909-ben így ír róla A Nő és a Társadalom: 

"Marianne Hainisch. Március hó 25-én ünnepelték az Osztrák Nőszövetség elnökének hetvenedik születésnapját. Az ünnepség legszebb dokumentuma az a kis füzet, amelyet az Osztrák Nőszövetség elnöke tiszteletére kiadott. Az antifeministák kezére szeretnők játszani ezt az ízléses, női kézből eredő emlékfüzetet. Hadd ismernék meg a világ egyik legbuzgóbb feministáját, aki a füzetben reprodukált képek tanúsága szerint, csodaszép leány, bájos asszony volt ifjúságában, amikor a nő rettenetes szellemi és gazdasági helyzete arra ösztökélte az előkelő családból való, boldog házasságban élő asszonyt, hogy életét ossza meg családja és a közügyek közt. És félszázados szüntelen munkában töltött, egyéni búban-bánatban, de dús örömökben és sikerekben is gazdag idő után a 70 éves Hainischné ma is a női báj átszellemült szépségével demonstrál az „elnőietlenedés” gyermekes vádja ellen. Ez az asszony előkelő, kényelmes bécsi otthonát, a Semmeringen levő gyönyörű villájának csábító kényelmét e nyáron, a bibliai kor határán túl, azért hagyja el, mert Canadában közgyűlése lesz a Nemzetközi Nőszövetségnek, Hainischné tehát Amerikában tölti majd a nyaralásra szánt idejét. Az ünnepi füzet azonban nemcsak Marianne Hainisch testben-lélekben, gondolatban és tettben egyaránt harmonikus személyiségét dicséri, hanem komoly bizonyítéka a nők mindinkább emelkedő és fejlődő elismerőképességének is. Azelőtt a nagy emberek értékének felismeréséhez vezető kaput csak a halál kulcsa nyitotta ki. Az irigység, a közömbösség és az emberi kicsinyesség torlaszolta el ezt az utat a nagy egyéniségek haláláig. Hainisch asszony ünnepeltetése mutatja azt a törekvést, hogy a nagyérdemű asszony maga is élvezhesse munkája gyümölcseit, gyönyörködhessék eredményeiben és lássa az elismerő hála élő kifejezését."

A Népszava 1936. május 6-án így ír róla:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Barbara Bodichon angol nőjogi aktivista, író (1827–1891)

április 30, 2011 - 11:30

Szülei, Anne Longden masamód és Benjamin Leigh Smith radikális unitárius, Norwich parlamenti képviselője öt gyereket neveltek együtt az asszony haláláig, de házasságot nem kötöttek. A családban fiúk és lányok egyforma, alapos, komoly taníttatásban részesültek, látókörük szélesítésére sokat utaztak, apjuk önművelődésre, független gondolkodásra szoktatta őket. Barbara egyik barátnője emlékirataiban visszaemlékezik a szokatlan jelenetre, amint az apa - viktoriánus apától igencsak szokatlan módon - letérdel, hogy megkösse lánya cipőfűzőjét.

Johanna Dohnal osztrák politikus, feminista (1939–2010)

április 04, 2017 - 01:38

1969-ben  Bécs XIV. kerületének képviselőjeként kezdte politikia karrierjét. Nevéhez fűzódik az első Frauenhaus létrehozása, mely bántalmazott nőknek adott menedéket. Több évig nőügyi miniszterként tevékenykedett. Kezdeményezésére szervezték meg az első nemzetközi konferenciát, amely a nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakkal foglalkozott. Véleménye szerint:

Eliza Ritchie kanadai tanár, feminista (1856–1933)

április 12, 2017 - 13:42

1889-ben diplomázott a Dalhousie egyetemen, két évre rá a Cornell egyetemen védte meg doktori értekezését. Valószínűleg ő az első kanadai nő, aki doktorátust szerzett. Ezután Európába utazott, Lipcsében és Oxfordban posztdoktori tanulmányokat folytatott. 1901-ben tért vissza hazájába, a Dalhousie egyetem filozófiatanára lett. Meggyőződéses szüfrazsett volt, nővéreivel együtt vezetőségi tagja volt a Council of Women-nek, a halifaxi feministák egyik legbefolyásosabbja volt. Rendkívül jól tudott bánni az emberekkel, előadásai és cikkei világosak és meggyőzőek voltak.