Fiatal lányként sokan átéltük a rettegést, hogy mi lesz, ha valaki észreveszi, hogy menstruálunk, ha átázik a betét és véres lesz a ruhánk – aggódtunk akkor is, ha megvolt minden eszközünk és lehetőségünk, nem szenvedtünk hiányt sem betétben, sem meleg vízben, sem szappanban. Ezek után képzeljük csak el, mit élhetnek át azok, akiknek most, 2021-ben, Magyarországon nincs pénzük betétre, ha mégis hozzájutnak, nem tudják, hogyan kell használni, és sokszor az alapvető tisztálkodás lehetőségeiben is hiányt szenvednek. Hónapról hónapra szembesülnek a menstruációs szegénységből fakadó nehézségekkel, ezért gyakran előfordul, hogy a havi vérzés napjain inkább nem mennek iskolába.

A menstruációs szegénység az egészségügyi termékekhez való hozzáférés, a menstruációs higiéniai oktatás, a vécék, a kézmosó létesítmények, valamint a hulladékgazdálkodás hiányát jelenti.

A helyzetet sokszor tovább nehezíti a menstruáció tabusítása, a hozzá tapadó szégyenérzet is. De a lányok és fiúk otthon és iskolában történő nevelése elősegítheti az egészséges attitűd kialakulását és véget vethet e természetes folyamatot érintő társadalmi megbélyegzésnek. Váradi Mariann-nal, a Magyar Vöröskereszt Lányból Nővé programjának vezetőjével beszélgettünk a problémáról és a megoldási lehetőségekről.

– Miben gyökerezik a menstruációs szegénység mint társadalmi probléma?

– Elősorban az ismeretek hiányában, az anyagi gondokban és a szociális rászorultságban.

Sok család él olyan nehéz helyzetben Magyarországon, hogy ez már csak egy sokadik probléma számukra, hiszen enni kell, rezsit fizetni, ruházkodni, tanszereket beszerezni. Ezekben a családokban a menstruációs eszközök csak valahol a sor végén kullognak.

Ezek viszonylag drága termékek. Ha kiszámoljuk, hogy egy nő tizenkét éves korától ötvenéves koráig havi gyakorisággal költ erre, akkor a végösszeg több millió forintra jöhet ki.

– És ez még mindig egy tabu téma…

– Igen, és a szegénység szó sem túl szerencsés elnevezés, mert nagyon megbélyegző tud lenni.

– Hogyan tudja megbélyegezni a nőket a menstruációs szegénység, milyen társadalmi stigmákkal jár?

– Nem a társadalom bélyegez meg elsősorban, hanem a gyerekek egymást. Azok a fiatalok, akiket a probléma érint, nem kérnek egymástól segítséget. Ők még túl fiatalok ahhoz, hogy képesek legyenek jól megfogalmazni, hogy nem megfelelően készültek fel a helyzetre. Ide még szülői beavatkozás kellene.

A problémák sokszor a tabusításból fakadnak, vagy abból, hogy a szülő nem érzi elég fontosnak, hogy beszéljen a menstruációról. Az is előfordul, hogy a szülő felkészületlen vagy érdektelen, mert azt gondolja, hogy neki sem volt soha erről információja, mégis felnőtt.

Sok megdöbbentő helyzettel találkoztunk már az iskolákban: volt, ahol már annak is örültek a gyerekek, hogy egyáltalán hideg víz van, nem hogy szappan meg kéztörlő!

– A Magyar Vöröskereszt néhány éve nagyon aktívan foglalkozik ezzel a problémával. Miről szól ez a program?

– 2018-ban kezdtünk el foglalkozni a problémával Serdült Viktória újságíró megkeresésének köszönhetően, aki a(z azóta megszűnt) Zoom.hu-n publikált cikkében párhuzamot vont az iskolából való hiányzás és a menstruációs szegénység között. Tudomásunk szerint eddig ez hazánkban nem volt téma. Mivel volt egy jól működő támogatási kapcsolatunk a Procter & Gamble-lel, akiktől termékeket és anyagi segítséget is kaptunk, elkezdtünk egy kísérleti programot és megnéztük, hogyan fogadják az iskolák vezetői, miként viszonyulnak ehhez a problémakörhöz, egyáltalán mennyire szabad erről nyilvánosan beszélni. Az volt a célunk, hogy csökkentsük az ilyen problémákból fakadó hiányzásokat és pótoljuk a hiányzó ismereteket.

Megkerestük Sarkad és Mezőkovácsháza térségében az általános és középiskolákat, és úgy tűnt, hogy ez tetszik a támogatóinknak is, és egyre több civil szervezet kezdett foglalkozni ezzel és a próbálkozni a helyzet javításán a lehetőségeihez mérten. Nagyon jók lettek a kísérleti (pilot) program tapasztalatai, ezért a támogatóval együtt azt szerettük volna, ha folytatódik a program és még nagyobb számban tudjuk elérni a fiatalokat. Sok olyan szélsőséges helyzetet láttunk, amivel foglalkozni kellett.

– Így született meg A Lányból Nővé program?

– Igen. Ennek keretében már azzal a kéréssel kerestük meg a hátrányos térségekben lévő általános iskolákat, hogy az általunk felkért szakemberek osztályfőnöki óra keretében egy olyan órát tartsanak a lányoknak, amely pótolhatják a hiányzó ismereteket, illetve megválaszolhassák a gyerekeket érdeklő kérdéseket.

Ez utóbbi úgy valósult meg, hogy szétosztottunk egy lapot, amelyre anonim módon lehetett kérdéseket írni. Kértük, hogy jelöljék meg azt is, hogy hiányoztak-e már menstruációs eszközök hiánya miatt, illetve adódott-e bármilyen problémájuk a menstruációval kapcsolatban. Volt olyan tanuló, aki még soha nem találkozott betéttel, és akadt olyan intézmény, ahol a vezető elmondta, hogy azt is ki kell majd hangsúlyoznunk a fiatalok felé, hogy a betétet ki kell csomagolni, és el kell nekik mondanunk, hogy hová dobják ki használat után.

Olyan osztállyal is találkoztunk, ahol már terhes lány ült a padban és nagyon sok olyan gyerekkel, akiknél otthon nincs vezetékes víz vagy olyan lakáskörülmények, melyek lehetővé tennék az elkülönülést a család férfi tagjaitól. Szembesültünk olyan gyerekekkel is, akiket még abban a szellemben neveltek, hogy a menstruáció a tisztátalanság jele, így számukra ez még inkább megkülönböztetett, hátrányos helyzetet von maga után.

– Összesen hány iskolában jártak idáig és milyenek voltak a tapasztalatok?

– Összesen 4335 fiatal lány számára tartottunk iskolán belüli felvilágosítást, amelynek keretében a termékadományból 3-4 hónapos szükségletre elegendő betét kaptak. Jelenleg 250 iskola vesz részt a programban, de mivel híre ment, több intézmény is megkereste a megyei szervezeteinket és sokan utólagosan jelezték, hogy szeretnének részt venni. Sajnos egy idő után elfogynak a termékek, de ha folytatódik az együttműködés, akkor ki fogjuk bővíteni a programot, ameddig a lehetőségeink engedik.

Most az online oktatás korszakában sajnos ez a program is csúszik és folyamatosan várjuk, mikor és mit tudunk tenni, és hogyan tudunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. 

Mindenesetre haladunk tovább, és a programmal párhuzamosan a támogatónk kampányokat szervez, amelynek alkalmával vásárláshoz kötötten tudunk betéteket gyűjteni. Ennek során minden csomag betét vásárlával 1 db betéttel lehetett hozzájárulni a programunkhoz. Így lett meg a 9.203.000 Ft értékű betét támogatásunk, ami 4335 lánynak jelentett segítséget 250 iskolában.

– Tervezik valamilyen módon kibővíteni ezt a programot?

– Az idei terveinket még titokban tartjuk, de annyit elárulhatok, hogy a Nagy-Britanniában működő Red Box projekt mintájára szeretnénk mi is egyfajta támogató rendszert létrehozni. Ott egy piros ládát teleraknak mindenféle menstruációval kapcsolatos eszközökkel és olyan intézményekben helyezik el, ahol tudják, hogy szükség van rá. Mi is ehhez hasonlót szeretnénk megvalósítani, ami azt jelentené, hogy megyénként 25 iskolába juttatnánk el a dobozokat, ami országosan 500 intézményt és 500 feltöltött ládát jelent, amelyekkel a rászoruló lányokat szeretnénk támogatni. Ez egy nagyszabású kampány lesz!

Ezen túl szeretnénk két oktatófilmet is készíteni fiatal, a gyerekeket jól megszólító előadóval, egyet csak a lányoknak, egyet pedig fiúknak, lányoknak vegyesen. Ezeken keresztül mindenképpen bejuthatunk az iskolákba akkor is, ha esetleg az elhúzódó járványhelyzet miatt fizikailag nem lehetünk ott. Elsődleges célcsoportunk itt is a hatodik osztálytól felfelé lévő lányok és fiúk lesznek. Tervezett elérési számunk nagyjából 7500 fő, de elképzelhető, hogy ez lényegesen több lesz.

– Annak, akit érint ez a probléma, többféle gonddal és nehézséggel kell szembenéznie, mint például a szorongás vagy az önbizalomhiány. Ha segítünk nekik a menstruációval összefüggő problémák megoldásában, az segítség lehet másban is?

– Igen, és éppen ezért abban is szeretnénk segíteni ezeknek a fiatal lányoknak, hogy ha máshogy nem, de legalább, amíg a program fut, addig oldjuk az ilyen típusú szorongásaikat. Azt sugalljuk nekik, hogy ne negatívan éljék meg a testüket és nőiségüket. Segítünk nekik abban, hogy hogy testnevelés órára átöltözéskor ne kelljen kényelmetlenül érezniük magukat, ne kelljen attól rettegniük, hogy kicsurog a vér és megszégyenülnek. Olyan esélyeket szeretnénk nekik adni, ami másoknak is jár. Lányos anyukaként és védőnőként ez a probléma mindig nagyon közel állt hozzám. Még a mai napig bevillan, amikor a lányaim 11-12 évesek voltak és mindig láttam, hogy ott van a táskájukban az az egy-két tartalékbetét, amit mindig magukkal tudtak hordani. Az lenne a jó irány, ha ez mindenki számára megvalósítható lenne. És ezért lenne jó a Red Box program is, mert akkor az iskolákban gyakorlatilag mindenki számára elérhető válnának ezek az menstruációs termékek.

– Skóciában ingyenessé tették a menstruációs higiéniai termékeket. Mit gondol, Magyarországon ezt mikor lehet megvalósítani?

Itt is készült már egy hasonló beadvány ezzel kapcsolatban a Parlament felé, de elutasították, ráadásul maradt a 27%-os áfatartalom, ami jelentősen megemeli a menstruációs termékek árát.

Úgyhogy maradunk mi és a civil szervezetek, megyünk tovább és segítünk, ahogy tudunk.  Nem szabad, hogy ezek a lányok kevesebb eséllyel induljanak vagy úgy fogjanak hozzá a felnőtté váláshoz, hogy a menstruációs szegénységből fakadó hátrányokat kelljen leküzdeniük. Az érintett gyerekek a helyzetükről nem tehetnek, hanem egyszerűen beleszülettek, és ártatlanul elszenvedik ezeket a körülményeket. Miközben alanyi jogon nekik is járna a menstruációs higiénia, amely ugyanolyan alapvető szükséglet, mint az evés vagy az öltözködés. A menstruációs szegénységből fakadó hátrányokat ellensúlyozni kell, hogy az érintett lányok is tudjanak emberhez méltón élni és feladataikat a hónap minden napján jól elvégezni. 

– Hogyan tudnak segíteni a magánszemélyek?

– A drogériákban rendszeresen vannak olyan kampányok, amelyek során vásárlással összefüggésben lehet segíteni. Ezeket az egészségügyi termékeket így is, úgy is megvásároljuk, de egy ilyen kampány ideje alatt egyénenként is hozzájárulhatunk a menstruációs szegénységben szenvedők helyzetének javításához. A civil szervezetek gyakran maguk is hirdetnek kampányokat és ha lehetőségünk adódik, vegyünk részt ezekben és járuljunk hozzá olyan termékekkel, amit kérnek. Például a „Nem luxustáskába” betéten kívül a cserével kapcsolatos eszközöket is el lehet helyezni: törlőkendőt, vagy olyan kézfertőtlenítőt, amihez nem kell víz.

Ami nagyon lényeges, hogy sokszor szükség van tiszta fehérneműre is – nagyon ritkán jut eszébe az adományozóknak, hogy sokan vannak, akik nem mindig tudják cserélni vagy mosni a fehérneműjüket.

Gondolok itt az utcán élő nők tisztálkodására, akik szintén havi gyakorisággal menstruálnak és akiknél a havi vérzés szintén minden járulékos tünettel összekapcsolódhat, és akiknek még nehezebb lehet az a néhány nap, mint egy alapvető komfortban élő nő számára.

Többségünknek elképzelni is nehéz, hogy milyen lehet ezt minden hónapban átélni úgy, hogy nincs betét. Mi van helyette? Ha rongy, akkor az honnan jött, mennyire tiszta, hogy lehet úgy szétszabdalni, hogy jó legyen a mérete? Annyi kérdés van ezzel kapcsolatban. És mivel ez egy kínos dolog, az érintettek nem nagyon beszélnek róla. De ahogy lehetőségünk lesz, szeretnénk az utcán élő nőknek is segíteni és tervbe vettünk egy együttműködést, amelynek kapcsán hajléktalan nők számára szeretnénk vásárlással egybekötött gyűjtést szervezni. Ez kifejezetten az utcán élő nőket fogja segíteni és a fehérneműre helyezzük majd a hangsúlyt, ami nagyon sarkalatos része ennek az egész problémakörnek.

– Milyen összefüggés figyelhető meg a menstruációs szegénységben élő fiatal lányok és a hajléktalanság között?

– Itt jönnek be az azonos esélyek. Ha valaki szorongó, nincs önbizalma, nem tudja, hogyan tud megfelelni az elvárásoknak, miközben lehet, hogy a szorgalma és az esze is meglenne ahhoz, hogy tenni tudjon azért, hogy változtasson a helyzetén. Ha gyereke születik, akkor nyilvánvalóan neki sem fog tudni információkat tovább adni, ha vele se beszéltek ezekről a dolgokról. Ha nincs pozitív emléke, múltja, ha nincs előtte jó példa, akkor neki is sokkal nehezebb lesz az anyaság is, és sokkal nagyobb hátrányból indul majd, ahonnan nehezebb lesz kitörnie. Már az is épp elég nagy baj, ha nőként rosszul érzi magát a menstruáció miatt és gyűlöli, hogy nőként jött a világra. Fontos tudatosítani ezekben a lányokban, hogy ők is annyit érnek, mint a többiek és nekik is minden lehetőségük megvan, hogy úgy viseljék ezt a „terhet”, mint egy másik nő. De ehhez még sok minden hozzáadódik és ez egy nagyon nehéz műfaj. Nyilván férfiként is rettenetes kint élni az utcán, de nőként a menstruáció egy plusz teher. A szociális intézményhálózat igyekszik fejlődni és biztosítani a tisztálkodási lehetőségeket, de akkor is kell, hogy az allátottak részéről meglegyen a bizalom. Hogy ne fordulhasson elő, hogy egy rászoruló azért nem megy be a szociális intézményekbe, mert attól fél, hogy ott megverik, meglopják vagy egyéb rossz tapasztalatok érhetik. Van utcai gondozóhálózat, több civil szervezet és a Magyar Vöröskereszt is fenntart rendszereket, amelyeken keresztül eljutnak hozzánk az információk, de arról még mindig nincs pontos szám, hogy mennyien lehetnek az utcán valójában.

Ahhoz, hogy a megállítsuk ezt a társadalmi problémát, az első lépés a menstruáció, mint természetes folyamat körüli tabuk megtörése, illetve a menstruációs és higiéniai termékek mindenki számára hozzáférhetővé tétele. De szükség van társadalmi elfogadásra, empátiára és arra, hogy odafigyeljünk egymásra. Most talán még jobban, mint valaha.