Barcson született, egy pécsi középiskola tanulója volt, de érettségit nem szerzett, mert Ady Endre népszerűsítése miatt kicsapták. 1931-től Budapesten szövőnőként dolgozott. Első írásai a Népszava, Magyar Hírlap, Új Idők lapjain jelentek meg, néha Borbás György vagy Kevély Mihály írói néven. Első regénye, A salakmosó 1934-ben jelent meg és elnyerte a Pantheon Kiadó Mikszáth-díját. Sikerei lehetővé tették, hogy otthagyja a gyári munkát és írásaiból éljen. Termékeny és népszerű író volt, a Világvárosi regények sorozatában megjelent könyvei különböző női sorsokat mutattak be. A háború után a Pajtás, majd a Kisdobos című lap szerkesztője lett. Több ifjúsági könyvet is publikált, Szöszi című regényét tíznél több nyelvre fordították le. 1952-ben és 1959-ben József Attila díjat kapott. 

Néhány munkája: 

• Pillanatnyi elmezavar; 
• "Elveszett egy drótszőrű";
• A házasság nem főnyeremény;
• Koller úr válni akar;
• Apám barátnője;
• A gyilkosság árnyékában;
• Szmokingban, mezítláb; 
• Anyakönyvi kivonat;
• Amiről nem szokás beszélni;
• Az egyetlen tanú;
• Az utolsó alkalom;
• Az amerikai nagynéni;
• Apja lánya;
• A mi tanítónk;
• A mi lányunk;
• Többsincs osztály;
• Teréz, a kedves halhatatlan (Brunszvik Teréz).