Langenthalban született, jómódú üzletember lánya, a tanítóképző elvégzése után 1887-től szülővárosában tanított. Később a berni egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, 1901-ben védte meg doktori értekezését. 1907-ben ő volt az első nő, aki a Tanárképző főiskolán tanári állást kapott. 1902 és 1920 között a Schweizerischen Lehrerinnenvereins (Svájci tanárok egyesülete) elnöke volt. 1912-től aktivan részt vett a szüfrazsett mozgalomban, 1915-ben alapítója és egyik szerkesztője volt a Jahrbuch der Schweizerfrauen-nek. Rendszeresen publikált cikkeket a nők jogi és gazdasági helyzetének javításáról, a nők szavazójogának szükségességéről. 1916-ban megválasztották az Aktionskomitees für das Frauenstimmrecht in Gemeindeangelegenheiten (egyesület a nők szavazójogért) elnökének. 1921-ben megválasztották a Svájcban tartott Nőkongresszus elnökének.