Maude Gonne ír forradalmár, színész, feminista (1866–1953)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Maude Gonne ír forradalmár, színész, feminista (1866–1953)

június 15, 2016 - 12:27
Az 1900-ban létrehozott Daughters of Erin (Írország lányai) és az 1905-ben indult radikális Sinn Fein (Mi egymagunk) alapító tagja. Kiterjedt saját jogú tevékenysége ellenére Yeats "múzsájaként" maradt meg a köztudatban.

Gazdag családba született, kozmopolita nevelést kapott. Aktiv politikai munkássága mellett korának ismert színésznője. Lucien Millevoye politikussal való kapcsolatából két gyermeke született, ám csak lánya, Iseulde érte meg a felnőttkort. Kisfia halála megviselte, ekkor rövid időre csatlakozott a Golden Dawn okkultista társasághoz. melynek a költő, W.B. Yeats is tagja volt. A köztudatban Gonne, kiterjedt saját jogú tevékenysége ellenére az ő "múzsájaként" maradt meg.

1903-ban feleségül megy John MacBridehoz. A rosszul sikerült, viharos házasság drámai véget ért, a férfit 1916-ban a húsvéti felkelésben való szerepéért kivégezték.

A világháború alatt Maude szenvedélyesen agitált az ír férfiaknak az angol hadseregbe való besorozása ellen, 1918-bam Dublinban letartóztatták és Londonban bebörtönözték. Kiszabadulása után visszatért Írországba, ahol megismerkedett és a továbbiakban együtt dolgozott  szüfrazsettel, többek közt a női börtönökben uralkodó körülmények reformjáért. A sajtó gúnyosan "Mad and Madame Desperate"-ként hivatkozott rájuk ("az őrült és a kétségbeesett", szójáték a neveikből).

1923-ban ismét bebörtönözték, egyike volt annak a 91 nőnek, akik éhségsztrájkot folytattak.

1938-ban megjelentette önéletrajzát, A Servant of the Queen címmel.

Az írek hosszú küzdelme a függetlenségért 1949-ben, az Ír Köztársaság kikiáltásával ért véget, az ünnepélyes aktuson az egyik díszvendég Maude Gonne volt. 

Fia, Séan McBride későbbi politikus, miniszter és az Amnesty International alapító tagja, 1974-ben béke Nobel-díjat kapott.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Marieta de Veintimilla ecuadori író, feminista (1855–1907)

augusztus 29, 2017 - 20:20

Olasz operaénekes anyja és ecuadori apja halála után nagybátyja, Ignacio de Veintemilla nevelte fel, akit 1876-ban az ország elnökének választottak. Agglegény volt, így Marieta töltötte be a first lady szerepét. Pozícióját felhasználva igyekezett változásokat hozni a nők életébe. Példáját követve a nők, akik addig csak feketébe öltöztek, színes ruhákat kezdtek viselni. Mivel gyakran sétált egyedül vagy egy barátnőjével, elfogadott lett a férfikísérő nélküli megjelenés. 1882-ben nagybátyja távollétében felkelés tört ki, a hadsereg élére állt és megvédte a fővárost.

Charlotte Perkins Gilman amerikai író, feminista (1860–1935)

december 27, 2016 - 20:40

Gyerekkorában hányatott sorsa volt, a könyvekhez menekült, a könyvtárban az irodalom mellett történelmi, filozófiai munkákat is elolvasott. 1883-tól jelentek meg írásai a Providence Journalban, a Woman’s Journalban és más folyóiratokban.  1982-ben publikálta a "The Yellow Wallpaper" () című, ma is népszerű novelláját, mely a világhírt jelentette számára.

Marika Stiernstedt svéd író (1875–1954)

április 12, 2017 - 00:47

19 évesen publikálta első munkáját, a Sven Vingedal-t. Regényeiben, elbeszéléseiben mindig a nő áll a középpontban, az otthonán kívül is érvényesülni akaró, a férfiakkal egyenlő értékű nő. Kiállt a nők szexuális emancipációjáért, a kettős mérce megszüntetéséért, erről szól az Alma Wittfogels rykte és a Landshöfdingens dotter című regénye. A Fröken Liwinegy leányanya megpróbáltatásait mutatja be. Az 1940-es években írt műveiben - Indiansommer, Banketten, Attentat i Paris - határozottan kiállt a fasizmus ellen. Utóbbi magyarul is megjelent, Merénylet Párizsban címmel.