A történelmet, mint tudjuk, férfiak írják, így nem véletlen, hogy a főszereplői is elsősorban férfiak. Ismert nőkről nem sok szó esik, az ő történetük láthatatlan marad. Emiatt minden feminista szemében felcsillan a remény, ha olyan nőkről hall, akik valamiben sikereket értek el, valami miatt híresek, esetleg közkedveltek lettek. Vajon tényleg büszkék lehetünk ezekre a nőkre, és valóban örülnünk kell annak, ha velük foglalkozik a média? A negatív példa szerintem ezzel a témával összefüggésben Erzsébet királyné (Sisi) és Lady Diana kultusza.
Igen gyakori csúsztatás, hogy ott, ahol a nők szaktudása, intelligenciája, teljesítménye lenne a mérvadó, külsejüket (természetes adottságaikat, öltözködésüket) és hagyományos nemi szerepeknek való megfelelésüket helyezik a figyelem középontjába, azt kérik tőlük számon, illetve ezért "dicsérik meg" őket. Mint Huszár Ágnes írja, aki az ilyen megnyilvánulásokat bókként fogadja el és köszöni meg, csapdába kerül. "Elfogadja ugyanis implikációjukat: a nők - éppen pozitív tulajdonságaik: szépség, kedvesség, erkölcsi tisztaság miatt - alkalmatlanok a közéletben hatalommal járó szerep betöltésére."