Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

szeptember 05, 2010 - 21:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825) az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított. Ellenezte hazája részvételét a napóleoni háborúkban - emiatt ádáz kritikát kapott, mire örökre felhagyott az írással. A 19. században csak meseíróként őrizték emlékét, a 20. század végi feminista kutatás helyezte vissza az őt megillető prominens helyre az irodalomtörténetben. (Noha, mint látni fogjuk, az ő viszonya a feminizmushoz furcsán ambivalens.)

Egy Kibworth Hatrtcourt nevű faluban született, ahol kevés volt a lány, így inkább fiúk társaságában volt. Ennek nyomán kialakult, szabadságvágyó tulajdonságait anyja igyekezett - sikertelenül - letörni azzal, hogy mindez nem illik egy "hölgyhöz." Anna (Nancy) ezzel szemben addig nyaggatta édesapját, amíg az kötélnek nem állt, és meg nem tanította neki a klasszikus irodalmat és nyelveket - anyja aggodalmaskodásai közepette, aki attól tartott, hogy a sok intellektuális erőfeszítés miatt gyermeke majd vénlány marad. Ennek eredményeképp a tehetséges Anna mindig is apjához állt közelebb, később azonban anyja is büszke lett szellemi teljesítményére.

Testvéréhez, John Aikinhoz szorosan kötődött, később több közös művet is kiadtak. Pl. az egyik érdekes lehet horror-rajongók számára is: az ijesztő irodalmi művek olvasása által okozott öröm ("a szív paradoxona") mögött meghúzódó okokat keresték. N. Carroll-t ők inspirálták 90-es évekbeli híres teoretikus műve, A horror filozófiája, a szív paradoxonai megírásában. (részlet olvasható) Aikin egyik gótikus története, a 18. század divatjának megfelelően, "töredék" formában írt "Sir Bertrand" olvasható, más, magyar fordításban megjelent művéről nem tudok.

Apjuk tanári állása miatt a család később Warringtonba költözött, ebben az intellektuálisan inspiratív közegben állítólag Marat is Anna kérői közé tartozott. Szellemi erényei melllett kortársai Annát gyönyörű nőként írják le, és anyja aggodalmai fölöslegesnek bizonyultak - noha a lány egy darabig a számtalan  jelentkezőt visszautasította.

1773-ban jelent meg első verseskötete, mely akkora sikert aratott, hogy egy év alatt négyszer adták ki újra. Ugyanebben az évben testvérével közösen esszékötetet is megjelentetett, mely hasonlóan népszerű lett. 1774-ben - noha családja nem rajongott az ötletért - hozzáment Rochemont Barbauld lelkészhez. Mivel saját gyermekük nem született, örökbefogadták John egyik fiát, Charles-t. Férje fiúiskolát nyitott, ahol számos pedagógiai reformot valósítottak meg, pl. nem alkalmaztak testi fenyítést, illetve modern tudományokat, nyelveket tanítottak. Anna lelkesen vett részt e munkában, még színdarabokat is írt tanítványai számára. Egyik hálás diákja, William Taylor, a német irodalom későbbi neves szakértője "szellemi anyjaként" emlékszik vissza a költőnőre.  

1785-ben, férje egészségének megromlása miatt bezárták az iskolát, de 1-2 magántanítvány továbbra is mindig élt velük. Hampsteadbe költöztek, ahol Aikin összebarátkozott Joanna Baille drámaírónővel. Ekkortájt írt radikális politikai állásfoglalásáról - olvasóközönsége megdöbbent a tényen, hogy ezt a jól megszerkesztett, logikus érvelést egy nő írta. A háborúk és a rabszolgaság ellenében is erőteljes esszékben foglalt állást.

Az 1790-es években heves vitát folytatott barátjával,  -tel, többek között költeményekben válaszolt a "Vindication of the Rights of Woman" c. esszé egyes megállapításaira. "A nők jogai" c. versében -egyik olvasat szerint - maga is egyetérteni látszik a feminizmussal, nőtársait küzdelemre és az elnyomás elutasítására bíztatja - noha, mint pl. az olvasat (egy elkötelezett antifeminista szerző tollából) rávilágít, ő maga nem tartja feministának magát, csak szimpatizál, és "a pálya széléről szurkol." Az utolsó két versszakban hirtelen váltás következik be, és a végső konklúzió általánosításba fordul át: harc helyett a szeretet ereje majd mindent megold. (Ez adott esetekben néha  igaz lehet - idealista vagyok vagy nem, én magam is hiszem például, hogy a szerelem, legalábbis tiszta formájában, nem tör az elnyomásra - , de ez nem eliminálja a politikai küzdelem jelentőségét.) Az iménti olvasat szerzője rálátásnak és bölcsességnek tulajdonítja azt, hogy Barbauld (és Jane Austen) nem kötelezték el magukat a feminizmus mellett: a szokásos sztereotípia, hogy a feminizmus a nők jogaiért való küzdés közepette "megfeledkezik" az emberi jogokról. A szerző szerint a feminizmus elkülöníti a nőket a férfiaktól és örömmel jelenti ki: Aikin nem volt feminista. Állítólag visszautasította  felkérést, hogy legyen egy lánynevelőintézet igazgatója, azzal, hogy az efféle intézmény szükségtelen.

egy másik olvasat, mely szerint a vers első része mögött is irónia húzódik meg, és Wollstonecraft művének szándékos kifordítása. Helytálló feltételezés, tekintve azt a sort pl., hogy "Make treacherous Man thy subject, not thy friend" - holott M. W. éppen hogy a férfi-nő mint egyenrangú partnerek barátsága mellett foglal állást. Helytállónak tűnik, ha belegondolunk, hogy Aikin problematizálta, hogy nem tud a hagyományos nőideálnak megfelelni. Csak egy példa: saját háztartásának egyedüli ellátása mellett a fiúiskolában is ő takarított.

Esszencialista gondolkodású volt, úgy gondolta, hogy a nők természetüknél fogva emocionálisabbak, és ez alkalmasabbá teszi őket az elnyomás bizonyos formái, pl. a rabszolgaság elleni küzdelemre. Nagy szociális érzékenysége volt tehát, érdekes, hogy neme helyzetét mégis irrelevánsnak tartotta - noha költészetébe beemeli a nők mindennapjainak egyes képeit, pl. ír a mosásról mint szerinte női feladatról, illetve a terhességről.

Visszatérve az életútra, férje elméje hamarosan megbomlott, és többször Aikin ellen fordult, egy alkalommal késsel támadt neki. Ennek ellenére Aikin nem volt hajlandó elhagyni őt, és öngyilkosságáig (1808) vele maradt - az eseményt követően mély gyászba borult.

Egyik, 1812-es versében Angliát romként ábrázolta, a rákövekező gonosz kritika hatására hagyott fel az írással. (A későbbi kritika ezt egyik legkiválóbb irodalmi teljesítményének tekinti.) 1825-ben halt meg, emléktábláján, hosszas méltatás közepette zseniként emlékeznek meg róla.

 

Említett versét angolul közöljük, ha egyszer lesz időm, megpróbálom lefordítani - de azt sem bánom, ha valaki megelőz ;)

 

The Rights of Women

 

Yes, injured Woman! rise, assert thy right!
Woman! too long degraded, scorned, opprest;
O born to rule in partial Law's despite,
Resume thy native empire o'er the breast!

Go forth arrayed in panoply divine;
That angel pureness which admits no stain;
Go, bid proud Man his boasted rule resign,
And kiss the golden sceptre of thy reign.

Go, gird thyself with grace; collect thy store
Of bright artillery glancing from afar;
Soft melting tones thy thundering cannon's roar,
Blushes and fears thy magazine of war.

Thy rights are empire: urge no meaner claim,--
Felt, not defined, and if debated, lost;
Like sacred mysteries, which withheld from fame,
Shunning discussion, are revered the most.

Try all that wit and art suggest to bend
Of thy imperial foe the stubborn knee;
Make treacherous Man thy subject, not thy friend;
Thou mayst command, but never canst be free.

Awe the licentious, and restrain the rude;
Soften the sullen, clear the cloudy brow:
Be, more than princes' gifts, thy favours sued;--
She hazards all, who will the least allow.

But hope not, courted idol of mankind,
On this proud eminence secure to stay;
Subduing and subdued, thou soon shalt find
Thy coldness soften, and thy pride give way.

Then, then, abandon each ambitious thought,
Conquest or rule thy heart shall feebly move,
In Nature's school, by her soft maxims taught,
That separate rights are lost in mutual love.

 

 

 

Ferenczi Sári író, irodalomtörténész (1887–1952)

június 24, 2019 - 18:51

Kolozsváron született, a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott. 1932-től 1936-ig Berlinben élt, ott jelentek meg első publikációi. Hazatérése után az Erzsébet Nőiskolában tanított franciát és magyart. 1944-ben antifasiszta magatartása miatt állásából elbocsátották, utána az OSZK könyvtárosa volt. Cikkeket, esszéket, elbeszéléseket, regényeket publikált,  A vörös daru című regényéért az MTA Péczely-díjával tüntették ki. 

Helene von Druskowitz osztrák filozófus, író, zenekritikus (1856–1918)

május 02, 2019 - 19:41

Bécsben született jómódú családba, lányiskolai évei után elvégezte a bécsi konzervatóriumot. Az osztrák egyetemeken nők nem tanulhattak, ezért anyjával Zürichbe utazott, ahol többek között filozófiát, archeológiát, irodalmat és modern nyelveket hallgatott.

Emily Brontë angol író, költő (1818–1848)

július 28, 2017 - 22:22

1818. júl. 30-án a yorkshire-i Thorntonban született Emily Brontë angol író, költő, az Üvöltő szelek szerzője. Testvéreivel (Charlotte, Anne, Branwell) gyerekkorától írt történeteket, a 3 nővér első közös verseskötetét 1846-ban Currer, Ellis és Acton Bell (férfi) álneveken adta ki. Az Üvöltő szelek egy évvel később, szintén álnéven jelent meg. Egy ideig nevelőnőként dolgozott, majd visszavonult. Sosem ment férjhez, szerelmi életéről nem tudunk. Zárkózott személyiség és szabad lélek volt, legjobban egyedül szeretett sétálni a kutyájával a természetben.

Dénes Zsófia József Attila-díjas író, újságíró, irodalmár (1885-1987)

december 11, 2018 - 23:16

Budapesten született, anyai ágon francia származású. Építészmérnök apja (aki a Duna szabályozásával foglalkozott) nem örült a lánygyereknek. Zsófia 1903-ban érettségizett, majd bölcsészeti tanulmányokat folytatott, amiket házassága miatt félbeszakított. 1912-től a Pesti Napló, majd a Világ párizsi tudósítója volt. (Unokatestvérénél, nál vendégeskedett a városban.)

Ida Falbe-Hansen dán irodalomtörténész, fordító, feminista (1849–1922)

április 08, 2017 - 19:46

Odenseben született, 1877-ben elvégezte a koppenhágai tanárképzőt és ott kezdett tanítani. 1884-ben két társával megalapították a Vældegaard Kvindeskole-t. 1890-ben  az első nő volt, aki professzori kinevezést kapott a koppenhágai egyetemen, a skandináv filológia tanszéken. Sokat publikált, tanulmányokat, tankönyveket, svédből és norvégból fordított. Tagja volt a Kvindelig Læseforening-nak (Női olvasókör) és alapító tagja  a Dansk Kvindesamfund-nak (dán nőszervezet), utóbbinak néhány évig az elnöke volt. 1914-ben megkapta a Fortjenstmedaljen i guld (arany érdemrend) kitüntetést. 

Adela Zamudio bolíviai költő, tanár, feminista (1854–1928)

szeptember 30, 2019 - 23:59

Tanárként sokat tett azért, hogy a családok lánygyerekeiket is taníttassák, egyetemre küldjék. Verseiben - Soledad álnéven - a nők helyzetéről, a nemi alapú diszkriminációról és a szexualitásról is írt.  Irodalmi munkásságán kívül cikkeket publikált a nők egyenjogúsításáról, a válás legalizálásáról, az egyház képmutatásáról, a feminizmus céljairól, a munkásnők helyzetéről, az egyház és az iskola szétválasztásáról. Alapító tagja volt a Feminiflor feminista folyóiratnak. Életében eszméit ellenkezéssel fogadták, munkásságát igazán csak évtizedekkel halála után ismerték el. 

De Gerando Antonina pedagógus, író, műfordító (1845–1914)

január 03, 2019 - 00:00

Szülei August de Gerando gróf és Teleki Blanka testvére, Teleki Emma. Párizsban született, egyéves korában Magyarországra került, ahol Teleki Blankától tanulta a nyelvet. Párizsban tanult, 1861-ben tanítónői, 1864-ben tanárnői képesítést szerzett.

1872-ben Budapesten telepedett le, a -féle Nőegylet intézetében és a kézimunka-ipariskolában tanított.

Narcyza Żmichowska lengyel író, aktivista, feminista (1819–1876)

március 31, 2018 - 16:38

Varsóban született, elszegényedett, haladó elveket valló nemesi családba. Az Institut Guwernantek elvégzése után 1835-38 között az intézet tanára volt, majd az előkelő Zamoyski családnál vállalt nevelőnői állást. Velük utazott Párizsba, ahol találkozott fivérével, aki forradalmi tevékenysége miatt menekültként élt ott. Bekapcsolódott a lengyel emigránsok életébe és megismerkedett a feminizmus eszméjével.

Gabriela Mistral chilei költő, tanár, diplomata (1889–1957)

április 08, 2017 - 22:22

Az első latin-amerikai nő, aki irodalmi Nobel-díjat kapott (1945). Lucila Godoy y Alcayaga néven egy eldugott chilei faluban született, baszk és indián ősöktől. Tanárként komoly szerepet vállalt Chile és Mexikó oktatásügyében. Nápolyban, Madridban és Lisszabon volt chilei konzul, számtalan nemzetközi kulturális szervezet tagja, oktatott a Columbia Egyetemen és a Vassar College-ban az Egyesült Államokban. Költészetének fő témái a szerelem, halál, a vágyott, de meg nem élt anyaság és szülőföldjének szépsége. Versein kívül hazájában irodalmi díj őrzi nevét.

Maria Konopnicka lengyel költő, író, újságíró, feminista (1842–1910)

április 12, 2017 - 13:53

A lengyel irodalom jelentős alakja Suwalkiban született, értelmiségi családba. Magántanároktól kapott igen alapos nevelést, több nyelven beszélt. 1870-ben jelent meg első verse, hamarosan népszerűvé vált. Jóval idősebb férje rosszallotta irodalmi tevékenységét, ezért elhagyta és gyerekeivel Varsóba költözött. Elbeszéléseket, regényeket, fordításokat is publikált, beutazta Európát. Részt vett az alakuló nőjogi mozgalomban, cikkeket írt, előadásokat tartott. 1994-ben a Vénusz egyik kráterét róla nevezték el. 

Magyarul megjelent munkái: