Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

szeptember 05, 2010 - 21:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825) az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított. Ellenezte hazája részvételét a napóleoni háborúkban - emiatt ádáz kritikát kapott, mire örökre felhagyott az írással. A 19. században csak meseíróként őrizték emlékét, a 20. század végi feminista kutatás helyezte vissza az őt megillető prominens helyre az irodalomtörténetben. (Noha, mint látni fogjuk, az ő viszonya a feminizmushoz furcsán ambivalens.)

Egy Kibworth Hatrtcourt nevű faluban született, ahol kevés volt a lány, így inkább fiúk társaságában volt. Ennek nyomán kialakult, szabadságvágyó tulajdonságait anyja igyekezett - sikertelenül - letörni azzal, hogy mindez nem illik egy "hölgyhöz." Anna (Nancy) ezzel szemben addig nyaggatta édesapját, amíg az kötélnek nem állt, és meg nem tanította neki a klasszikus irodalmat és nyelveket - anyja aggodalmaskodásai közepette, aki attól tartott, hogy a sok intellektuális erőfeszítés miatt gyermeke majd vénlány marad. Ennek eredményeképp a tehetséges Anna mindig is apjához állt közelebb, később azonban anyja is büszke lett szellemi teljesítményére.

Testvéréhez, John Aikinhoz szorosan kötődött, később több közös művet is kiadtak. Pl. az egyik érdekes lehet horror-rajongók számára is: az ijesztő irodalmi művek olvasása által okozott öröm ("a szív paradoxona") mögött meghúzódó okokat keresték. N. Carroll-t ők inspirálták 90-es évekbeli híres teoretikus műve, A horror filozófiája, a szív paradoxonai megírásában. (részlet olvasható) Aikin egyik gótikus története, a 18. század divatjának megfelelően, "töredék" formában írt "Sir Bertrand" olvasható, más, magyar fordításban megjelent művéről nem tudok.

Apjuk tanári állása miatt a család később Warringtonba költözött, ebben az intellektuálisan inspiratív közegben állítólag Marat is Anna kérői közé tartozott. Szellemi erényei melllett kortársai Annát gyönyörű nőként írják le, és anyja aggodalmai fölöslegesnek bizonyultak - noha a lány egy darabig a számtalan  jelentkezőt visszautasította.

1773-ban jelent meg első verseskötete, mely akkora sikert aratott, hogy egy év alatt négyszer adták ki újra. Ugyanebben az évben testvérével közösen esszékötetet is megjelentetett, mely hasonlóan népszerű lett. 1774-ben - noha családja nem rajongott az ötletért - hozzáment Rochemont Barbauld lelkészhez. Mivel saját gyermekük nem született, örökbefogadták John egyik fiát, Charles-t. Férje fiúiskolát nyitott, ahol számos pedagógiai reformot valósítottak meg, pl. nem alkalmaztak testi fenyítést, illetve modern tudományokat, nyelveket tanítottak. Anna lelkesen vett részt e munkában, még színdarabokat is írt tanítványai számára. Egyik hálás diákja, William Taylor, a német irodalom későbbi neves szakértője "szellemi anyjaként" emlékszik vissza a költőnőre.  

1785-ben, férje egészségének megromlása miatt bezárták az iskolát, de 1-2 magántanítvány továbbra is mindig élt velük. Hampsteadbe költöztek, ahol Aikin összebarátkozott Joanna Baille drámaírónővel. Ekkortájt írt radikális politikai állásfoglalásáról - olvasóközönsége megdöbbent a tényen, hogy ezt a jól megszerkesztett, logikus érvelést egy nő írta. A háborúk és a rabszolgaság ellenében is erőteljes esszékben foglalt állást.

Az 1790-es években heves vitát folytatott barátjával,  -tel, többek között költeményekben válaszolt a "Vindication of the Rights of Woman" c. esszé egyes megállapításaira. "A nők jogai" c. versében -egyik olvasat szerint - maga is egyetérteni látszik a feminizmussal, nőtársait küzdelemre és az elnyomás elutasítására bíztatja - noha, mint pl. az olvasat (egy elkötelezett antifeminista szerző tollából) rávilágít, ő maga nem tartja feministának magát, csak szimpatizál, és "a pálya széléről szurkol." Az utolsó két versszakban hirtelen váltás következik be, és a végső konklúzió általánosításba fordul át: harc helyett a szeretet ereje majd mindent megold. (Ez adott esetekben néha  igaz lehet - idealista vagyok vagy nem, én magam is hiszem például, hogy a szerelem, legalábbis tiszta formájában, nem tör az elnyomásra - , de ez nem eliminálja a politikai küzdelem jelentőségét.) Az iménti olvasat szerzője rálátásnak és bölcsességnek tulajdonítja azt, hogy Barbauld (és Jane Austen) nem kötelezték el magukat a feminizmus mellett: a szokásos sztereotípia, hogy a feminizmus a nők jogaiért való küzdés közepette "megfeledkezik" az emberi jogokról. A szerző szerint a feminizmus elkülöníti a nőket a férfiaktól és örömmel jelenti ki: Aikin nem volt feminista. Állítólag visszautasította  felkérést, hogy legyen egy lánynevelőintézet igazgatója, azzal, hogy az efféle intézmény szükségtelen.

egy másik olvasat, mely szerint a vers első része mögött is irónia húzódik meg, és Wollstonecraft művének szándékos kifordítása. Helytálló feltételezés, tekintve azt a sort pl., hogy "Make treacherous Man thy subject, not thy friend" - holott M. W. éppen hogy a férfi-nő mint egyenrangú partnerek barátsága mellett foglal állást. Helytállónak tűnik, ha belegondolunk, hogy Aikin problematizálta, hogy nem tud a hagyományos nőideálnak megfelelni. Csak egy példa: saját háztartásának egyedüli ellátása mellett a fiúiskolában is ő takarított.

Esszencialista gondolkodású volt, úgy gondolta, hogy a nők természetüknél fogva emocionálisabbak, és ez alkalmasabbá teszi őket az elnyomás bizonyos formái, pl. a rabszolgaság elleni küzdelemre. Nagy szociális érzékenysége volt tehát, érdekes, hogy neme helyzetét mégis irrelevánsnak tartotta - noha költészetébe beemeli a nők mindennapjainak egyes képeit, pl. ír a mosásról mint szerinte női feladatról, illetve a terhességről.

Visszatérve az életútra, férje elméje hamarosan megbomlott, és többször Aikin ellen fordult, egy alkalommal késsel támadt neki. Ennek ellenére Aikin nem volt hajlandó elhagyni őt, és öngyilkosságáig (1808) vele maradt - az eseményt követően mély gyászba borult.

Egyik, 1812-es versében Angliát romként ábrázolta, a rákövekező gonosz kritika hatására hagyott fel az írással. (A későbbi kritika ezt egyik legkiválóbb irodalmi teljesítményének tekinti.) 1825-ben halt meg, emléktábláján, hosszas méltatás közepette zseniként emlékeznek meg róla.

 

Említett versét angolul közöljük, ha egyszer lesz időm, megpróbálom lefordítani - de azt sem bánom, ha valaki megelőz ;)

 

The Rights of Women

 

Yes, injured Woman! rise, assert thy right!
Woman! too long degraded, scorned, opprest;
O born to rule in partial Law's despite,
Resume thy native empire o'er the breast!

Go forth arrayed in panoply divine;
That angel pureness which admits no stain;
Go, bid proud Man his boasted rule resign,
And kiss the golden sceptre of thy reign.

Go, gird thyself with grace; collect thy store
Of bright artillery glancing from afar;
Soft melting tones thy thundering cannon's roar,
Blushes and fears thy magazine of war.

Thy rights are empire: urge no meaner claim,--
Felt, not defined, and if debated, lost;
Like sacred mysteries, which withheld from fame,
Shunning discussion, are revered the most.

Try all that wit and art suggest to bend
Of thy imperial foe the stubborn knee;
Make treacherous Man thy subject, not thy friend;
Thou mayst command, but never canst be free.

Awe the licentious, and restrain the rude;
Soften the sullen, clear the cloudy brow:
Be, more than princes' gifts, thy favours sued;--
She hazards all, who will the least allow.

But hope not, courted idol of mankind,
On this proud eminence secure to stay;
Subduing and subdued, thou soon shalt find
Thy coldness soften, and thy pride give way.

Then, then, abandon each ambitious thought,
Conquest or rule thy heart shall feebly move,
In Nature's school, by her soft maxims taught,
That separate rights are lost in mutual love.

 

 

 

Draga Dejanović szerb költő, író, feminista (1840–1870) 

október 06, 2017 - 17:23

Magyarkanizsán (Stara Kanjiza) született értelmiségi családba. Kanizsán, Temesvárott és Pesten tanult, ahol szerb diákokkal, az Ujedinjene omladine srpske (Fiatal szerbek egyesülete) tagjaival kötött ismeretséget. Pesten jelentek meg első versei és cikkei, melyekben a nők tanuláshoz való jogáért állt ki. 1860-ban rövid időre az akkor alakult újvidéki szerb nemzeti színház tagja volt, színdarabokat fordított. 1864-ben Bečej-be (Óbecse) költözött, ahol férjével élt.

Simone de Beauvoir (1908-86) francia író, egzisztencialista filozófus, feminista

január 08, 2013 - 23:38

1908. január 9-én született Párizsban, szigorú katolikus családban. Húga, Hélène de Beauvoir (Poupette) festőnő volt. Küzdelmét és lázadásait a konformizmus ellen az Egy jó házból való úrilány emlékei (1958) c. művében jeleníti meg, emlékiratainak első kötetében. (További magyarul megjelent kötetek: A kor hatalma (1960), A körülmények hatalma (1963)).

Ida Falbe-Hansen dán irodalomtörténész, fordító, feminista (1849–1922)

április 08, 2017 - 19:46

Odenseben született, 1877-ben elvégezte a koppenhágai tanárképzőt és ott kezdett tanítani. 1884-ben két társával megalapították a Vældegaard Kvindeskole-t. 1890-ben  az első nő volt, aki professzori kinevezést kapott a koppenhágai egyetemen, a skandináv filológia tanszéken. Sokat publikált, tanulmányokat, tankönyveket, svédből és norvégból fordított. Tagja volt a Kvindelig Læseforening-nak (Női olvasókör) és alapító tagja  a Dansk Kvindesamfund-nak (dán nőszervezet), utóbbinak néhány évig az elnöke volt. 1914-ben megkapta a Fortjenstmedaljen i guld (arany érdemrend) kitüntetést. 

Adela Zamudio bolíviai költő, tanár, feminista (1854–1928)

szeptember 30, 2019 - 23:59

Tanárként sokat tett azért, hogy a családok lánygyerekeiket is taníttassák, egyetemre küldjék. Verseiben - Soledad álnéven - a nők helyzetéről, a nemi alapú diszkriminációról és a szexualitásról is írt.  Irodalmi munkásságán kívül cikkeket publikált a nők egyenjogúsításáról, a válás legalizálásáról, az egyház képmutatásáról, a feminizmus céljairól, a munkásnők helyzetéről, az egyház és az iskola szétválasztásáról. Alapító tagja volt a Feminiflor feminista folyóiratnak. Életében eszméit ellenkezéssel fogadták, munkásságát igazán csak évtizedekkel halála után ismerték el. 

Beatrix Potter gyermekkönyv-író és természettudományos illusztrátor (1866–1943)

július 28, 2016 - 12:29

Helen és Rupert Potter gyermekeként született 1866. július 28-án, Londonban. Habár Beatrix és öccse, Walter Londonban nőttek fel, nagy hatást gyakoroltak rájuk a hosszú családi vakációk vidéken, először Skóciában, majd a Lake District területén.

Annak ellenére, hogy sohasem járt iskolába, Beatrix intelligens és szorgalmas volt; társadalmi osztályának szokásaihoz híven számos nevelőnő tanította otthon, köztük Annie Moore, akinek gyermekeihez később éveken keresztül érkeztek az illusztrált történetek Beatrix tollából.

Charlotte Perkins Gilman amerikai író, feminista (1860–1935)

december 27, 2016 - 20:40

Gyerekkorában hányatott sorsa volt, a könyvekhez menekült, a könyvtárban az irodalom mellett történelmi, filozófiai munkákat is elolvasott. 1883-tól jelentek meg írásai a Providence Journalban, a Woman’s Journalban és más folyóiratokban.  1982-ben publikálta a "The Yellow Wallpaper" () című, ma is népszerű novelláját, mely a világhírt jelentette számára.

Emily Dickinson költő (1830–1886)

december 26, 2017 - 23:55

Apja tekintélyes ügyvéd, szenátor, két lánya és fia igényes nevelésben részesült. Emily elvégezte az Amherst Academy-t és a Mount Holyoke Female Seminary-t, majd hazatért a szülői házba. Félénk, visszahúzódó természet volt, kevés emberrel érintkezett, de rengeteget olvasott, élénk levelezést folytatott. Valószínűleg 1850 táján kezdett verseket írni, de műveit csak kevés bizalmasa olvashatta. Életében mindössze hét versét publikálta, azokat is név nélkül. Az évek múlásával egyre visszavonultabb életet élt, gyakorlatilag nem hagyta el a házat.

Julia Ward Howe amerikai író, költő, feminista (1819–1910) 

április 01, 2018 - 14:38

Az első nő, akit az American Academy of Arts and Letters tagjai közé választottak. New Yorkban született, jómódú, intellektuális érdeklődésű családba. 1843-ban kötött házasságot S.G. Howe abolicionista tanárral, 6 gyerekük született. Esszéket írt a New York Review and Theological Review számára, első verseskötete 1853-ban jelent meg. Alapító tagja és első elnöke volt a New England Woman Suffrage Association-nek, 20 éven át szerkesztette a Woman's Journal című lapot. Több nőklubot alapított, a General Federation of Women’s Clubs vezetője volt. 

A nő helye a csúcson van

október 01, 2019 - 01:52
Annie Smith Peck amerikai tanár, író, hegymászó

Annie Smith Peck jómódú családból származott, fivérei példáját követve a Brown University-re szeretett volna járni, de oda nőket nem vettek fel. 1872-ben elvégezte a tanítóképzőt és utána, bár szülei nem helyeselték, jelentkezett Ann Arborban a University of Michigan bölcsészkarára, 1878-ban diplomázott. 1881 és 1892 között a Purdue University latintanára volt, az első női egyetemi tanárok egyike.

Pavlina Pajk szlovén költő, író, feminista (1854–1901)

április 08, 2017 - 21:11

Szüleivel Olaszországban élt, az ő haláluk után, 16 éves korában tért haza. Nagybátyja házában találkozott a kor haladó értelmiségi képviselőivel. Első verse 1874-ben jelent meg, első regényét Občutki na novega leta dan címmel 1876-ban publikálta. Termékeny író volt, friss, egyéni stílusa hamar népszerű lett. Műveiben mindig a nők a főszereplők. 1884-ben megjelent cikke, a Nekoliko besedic o ženskem vprašanju (Néhány szó a nőkérdésről) az első olyan írás, amely a nők társadalomban elfoglalt helyzetéről beszél. 

Higucsi Icsijó japán író, költő (1872–1896) 

május 01, 2017 - 21:34

Az első hivatásos japán írónő Tokióban született, a Haginoya irodalmi akadémián tanult. Miután apja halála miatt ő lett a családfenntartó, boltot nyitott, ahol háztartási eszközöket, kézimunkákat, olcsó édességeket árult. Első elbeszélése 1892-ben jelent meg és tette ismertté az irodalmi életben. Gyakran írt a nők életéről az iparosodó tradicionális társadalomban. Egyik regényében a prostituáltak negyedében nevelődő gyerekek életével foglalkozott. 24 éves korában tüdővészben halt meg. Hazájában ma is népszerű, több művét megfilmesítették.

Katona Clementin író, újságíró, műfordító, zenekritikus, feminista (1856–1932)  

november 15, 2018 - 01:12

Anyja a naplóíró Kölcsey Antónia, apja a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka volt, széleskörű nevelést kapott, irodalmat, nyelveket, zenét tanult. 1879-ben egyik tanárával, a zeneszerző, zongoraművész Ábrányi Kornéllal kötött házasságot. Vera, Costance, Katona Klementin írói nevek alatt kezdetben zenekritikákat írt, majd tárcái, elbeszélései jelentek meg, angolból és németből fordított regényeket. A Magyarország belső munkatársa volt, emellett számos lap, így a Fővárosi Lapok, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Hazánk, Nemzeti Újság, Magyar Lányok is gyakran közölte írásait.