A nő(mozgalma)k válságáról beszélgettek lengyel, francia és olasz feministák

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

A nő(mozgalma)k válságáról beszélgettek lengyel, francia és olasz feministák

június 06, 2015 - 16:01
Május 29-én a Magyar Dipló Baráti Klub által megrendezett eseményen három meghívott előadó beszélt az európai feminista mozgalmak válságáról, annak okairól és a lehetséges kivezető utakról.

Fotó: Márkusz Márta

Mindhárom felszólaló (Nicole-Edith Thévenin, filozófus, pszichoanalitikus; Nina Sankari, nyelvész és Nicoletta Pirotta, újságíró) egyetértett abban, hogy a mai feminista mozgalom célja már nem az egyenlő jogok kivívása, hiszen azok, elvileg, papíron már biztosítottak, hanem ezek gyakorlati (családi, társadalmi, gazdasági) szinten történő érvényesítése, a törvények betartatása. E téren ugyanis határozott regresszió figyelhető meg szinte az összes európai országban. Ez alól Magyarország sem kivétel, sőt, ahogy a moderátor, Morva Judit is megjegyezte bevezetőjében, Magyarországon a feminista/feminizmus szavak sokak számára provokatívan csengenek; a férfiak hajlamosak ellenük történő támadásként értelmezni a feminista törekvéseket.

Az elsőként felszólaló Nina Sankari arról beszélt, hogy milyen hatással volt/van a lengyel nők helyzetére az első szabad választások óta eltelt 25 évben egyre erősebbé váló egyházi befolyás.

Az ember azt gondolná, hogy a demokrácia bevezetése egyenlő a szabadsággal, ennek azonban épp az ellenkezője valósult meg Lengyelországban, hiszen a katolikus egyház a hatalom, a konzervatív jobboldal szövetségese lett. Megindult egy erőteljes klerikalizáció, amit az is támogatott, hogy a laicitást az emberek az előző rendszerhez kötötték. Sokak szemében az ateizmus egyenlővé vált a kommunizmussal. Ennek következménye az lett, hogy az állam által nagyban finanszírozott katolikus egyház befolyása kiterjedt a törvényhozásra és az oktatásra. Európa amúgy is egyik legszigorúbb többször is a teljes tiltásig akarták szigorítani. Az egyház a konzervatívokkal karöltve ellenzi a szexuális nevelés iskolákba történő bevezetését, a fogamzásgátlást pedig bűnként tüntetik fel. 2013-tól nyíltan támadják a gender-elméletet olyan szlogenek hangoztatásával, mely szerint „a gender lerombolja a családot”, „a gender lerombolja Lengyelországot”. N. Sankari azzal fejezte be előadását, hogy Lengyelországnak nagy szüksége lenne a laicitásra.

Sajnos a helyzet ismerős számunkra is, hiszen mindaz, ami Lengyelországban már végbement, nálunk is elkezdődött. A vallásra nevelés, a konzervatív családmodell oktatása már teret nyert a magyar iskolákban is, illetve vannak olyan törekvések, amelyek épp a lengyel abortusztörvény mintájára szeretnék szigorítani a kapcsolódó magyar törvényt.

A következő előadó, Nicole-Edith Thévenin prezentációját hallgatva felmerül a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán a feminizmus politikamentes? A válasz egyértelmű: nem.

N.-E. Thévenin azzal kezdi beszédét, hogy senki se gondolta volna, hogy a XXI. századra ennyit haladunk visszafele az időben a nők társadalmi, gazdasági egyenjogúsága, testük feletti önrendelkezési joga tekintetében.

Az 1960-as/70-es években formálódó Nők Felszabadítása Mozgalom (Mouvement de libération des femmes, MLF) már sok mindent elért, de hangsúlyozza, hogy mindaddig, amíg a patriarchális struktúra érintetlen marad, a feminista mozgalmak csupán egy helyben topognak. A férfidominanciára épülő struktúra ugyanis nem csak egyéni szinten (család) van jelen, hanem erre épül a teljes társadalmi rendszer és az államapparátus. Hozzáteszi, hogy amíg van kizsákmányolás, addig a nők céljai nem valósulhatnak meg. Éppen ezért a neoliberális kapitalizmus a nők eddig elért vívmányait is fenyegeti. Jelenleg ennek a folyamatnak vagyunk tanúi Európában. N.-E. Thévenin szerint a feminista és kommunista mozgalom szükségszerűen összekapcsolódik.

Tegyük hozzá, hogy kommunizmus alatt természetesen nem az a rendszer értendő, amit egész Kelet-Európa, Magyarország is, megismert a II. világháború után, hiszen a patriarchális struktúrát az a rendszer sem piszkálta meg, azon belül létezett. A nők ugyan vezethettek traktort, de mindez csupán színjáték volt; alapvető helyzetük semmit se változott (sőt, terheik csak nőttek). A francia kommunista párt hozzáállása sem éppen forradalmi, hiszen N.-E. Thévenint, aki korábban tagja volt a pártnak, akkor tanácsolták el, amikor létrehozta az „Elles voient rouge” ("Dühtől vörös nők") elnevezésű feminista, kommunista mozgalmat, amelynek célja az osztályharcot is meghatározó patriarchális struktúra elleni küzdelem. Ő maga egyébként továbbra is kommunistának vallja magát, de azóta se tagja a pártnak. N.-E. Thévenin egy aktív, szolidaritáson alapuló nemzetközi összefogásban látja a jövőt, amely képes a jelenlegi struktúrát lerombolni és egy új, szociális Európát felépíteni.

A harmadikként felszólaló Nicoletta Pirotta szintén hangsúlyozza, hogy a patriarchális struktúrát erősítő kapitalizmus egyre agresszívebb és ennek szenvedő alanyai a nők, akik tulajdonképpen duplán kihasználtak: mind a munka terén, mind pedig az általuk elvégzett ingyen munka formájában. A gazdasági krízis által sújtott országokban (Görögország, Portugália, Spanyolország) a helyzet még rosszabb, hiszen a takarékoskodás nevében hozott megszorító politikai intézkedések a szociális hálót teszik tönkre először. Ugyanakkor bizakodó is, mivel úgy látja, hogy a nők sokkal öntudatosabbakká váltak az évek során és több olyan esetet idéz, amikor az említett országokban a nők voltak azok, akik először szembehelyezkedtek az állam egy-egy intézkedésével (pl. kapcsán, Milánóban pedig egy kórház bezárása ellen léptek fel).

A három prezentáció után több kérdés is elhangzott a közönség soraiból.

Az egyik jelenlevő például az olaszországi abortusztörvényről érdeklődött. N. Pirotta válaszában elmondta, hogy, noha évtizedek óta engedélyezett az abortusz, a törvényben szerepel egy olyan kitétel, miszerint az orvos lelkiismereti okokra hivatkozva visszautasíthatja a beavatkozást. Döbbenetes módon, az orvosok 80%-a ezt meg is teszi! Néhányan valóban lelkiismereti okokból, de a többség csupán attól fél, hogy, ha elvállalja a műtétet, akkor beskatulyázzák, és többet nem végezhet más beavatkozást.

Egy másik kérdező a feminizmus definíciójára volt kíváncsi, ugyanis úgy érzi, hogy az itt elhangzottak túl radikálisak; túlzottan politikai vonulatot képviselnek, egyház- és államellenesek, amivel ő nem tud azonosulni. N.-E. Thévenin válaszában arra hívja fel a figyelmet, hogy mivel itt egy egész struktúra megváltoztatásáról van szó, ami kicsitől a nagyig, családtól az államig terjed, a véleményhangoztatás és aktivitás színtere szükségszerűen a politika világa.

„Miért van az, hogy a homoszexuális mozgalmak előrébb tartanak jogaik érvényesítése terén, mint a feministák?” - kérdezte egy következő jelenlevő. N.-E. Thévenin a kérdésre adott válaszában azt emeli ki, hogy a homoszexuálisok „csak” a jogaik elismerését követelik, a patriarchális struktúrát békén hagyják. Hozzáteszi, hogy azért ez sem tekinthető még nyert ügynek, hiszen az egyre erősödő szélsőjobboldali eszmék hatására még őket is sújthatja olyan regresszió, mint a feministákat.

 

 

Szicíliai hősnő 1966-ból: az első, aki nem ment hozzá megerőszakolójához

március 23, 2018 - 21:44

Messzi országokból, például Indiából napjainkban is érkeznek olyan hírek, melyek szerint egyes bírók, illetve szülők a nemierőszak-áldozatot feleségül kényszerítik az elkövetőhöz, és ezzel a problémát megoldottnak tekintik. Szörnyülködhetünk rajta mint barbár szokáson, ám kevésbé ismert tény, hogy ez a közelmúltig Európától sem volt idegen. A hagyomány a hatvanas évekig Olaszországban is dívott. Ezért okozott megrökönyödést Franca Viola, amikor 1966-ban a bíróságon kijelentette megerőszakolójának: "Nem szeretlek. Nem megyek hozzád." 

A jugoszláv feminizmus eszmetörténete az 1970–1980-as években - Lóránd Zsófia előadása

szeptember 21, 2017 - 19:06

Lóránd Zsófia előadását a Mesterségem címere elnevezésű előadássorozat keretében hallhattuk, mely a genderkutatással foglalkozó, a disszertációjukat már megvédett kutatókat invitálja meg egy prezentáció erejéig.

Lóránd Zsófia – aki nem mellesleg a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) aktivistája – a jugoszláv feminizmust mutatta be, különös tekintettel az 1970-es és 1980-as évekre. Kutatását 2008 és 2012 között folytatta le; fontos kihangsúlyozni, hogy a jugoszláv feminizmust főként eszmetörténeti szempontból vizsgálta.

A magyar feminista megmozdulások és nőtörténet kiemelkedő eseményei évszámokban

december 26, 2013 - 21:16

„Ahol az asszonyok ébrednek, meg kell ismerniök a nőmozgalom élharcosait, ápolniok kell emléküket, mert az ő bátorságuk nyitotta meg nekünk, későbbi jövevényeknek a szabadsághoz vezető utat." (, 1907)

"A diszkontinuitásnál nincsen károsabb dolog a nőmozgalomban."
/Pető Andrea, 2005/

Rózsaszín galléros gettók: Gloria Steinem nemről és osztályról

december 01, 2013 - 20:01
Gloria Steinem
Gloria Steinem a 60-as évek nőjogi mozgalmának (Women Liberation Movement) ikonikus alakja. Nem csak vezetője a NOW-nak (National Organization for Women), hanem az azóta is rendkivül sikeres társalapítója. Az ‘Ms’ a professzionális világban dolgozó nők radikálisan új megjelölése volt és azon megkülönböztetés ellen tiltakozott, miszerint egy nő házas, vagy nem házas családi állapota (Mrs., vagy Miss) alapján megjelölhető.

Iráni nők fejkendő nélkül - Masih Alinejad iráni újságíró (sz. 1976)

június 16, 2015 - 17:49
Az 1979-es forradalom óta Iránban kötelező a hajat teljes egészében eltakaró hidzsáb viselete - ha a nők nem tartják be ezt a szabályt, börtön és/vagy megkorbácsolás lehet a büntetésük. Csak tavaly az erkölcsrendészet 3,6 millió nőt figyelmeztetett, bírságolt meg vagy tartóztatott le.
 

Az ENSZ a nők helyzetének javításáért

december 22, 2013 - 10:16
Balról: Miss Angela Jurdak, Lebanon; Miss Fryderyka Kalinowski, Poland; Mrs. Bodgil Begtrup. Denmark and Chairman of the committee; Miss Minerva Bernardino, Dominican Republic; and Mrs. Hansa Mehta, India. Photo Date: May 14th, 1946 Photo credit: UN Photo
Koncz Katalin 2008-as tanulmányában azt írja, hogy "a nemek esélyegyenlőségére vonatkozó számtalan célkitűzés, határozat, intézkedés ellenére évtizedek óta ugyanazok a problémák vannak napirenden, a nemek esélyegyenlőségének megvalósításában minimális az elmozdulás." (Koncz, 115.) Ennek okai közt mindenképpen ott szerepel a jogtudatosság alacsony szintje: hiába a felszólítás hazánknak az Egyezmény propagálására