Dorothea Leporin (Erxleben), az első német orvosnő (1715–1762)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Dorothea Leporin (Erxleben), az első német orvosnő (1715–1762)

május 30, 2015 - 22:37

A korszellemmel szembemenő orvos apja támogatta lánya természettudományos érdeklődését, és átadta neki a gyógyítási ismereteket. A lánynak már fiatalon híre ment, mert hatékonyabb volt, mint a többnyire csak természetfilozófiai képzettséggel és vajmi kevés gyakorlati tudással rendelkező, egyetemet végzett doktorok. Hallott Anna Maria van Schurmanról, akinek példája inspirálón hatott rá. 

1740-ben megkapta az uralkodó, Nagy Frigyes különleges engedélyét, hogy a bátyjával, Christiannal együtt a hallei egyetemen tanuljon. Dorothea azonban találkozott Johann Christian Erxleben lelkésszel és összeházasodtak. A férfi előző házasságából származó gyerekei nevelése mellett Dorothea saját gyerekeket is szült, így elhalasztotta tanulmányait. Ezt különösebben nem bánta, mert gyógyító tevékenységét férje támogatásával továbbra is folytatta, páciensei bíztak benne. Grundliche Untersuchung der Ursachen, die das Weibliche Geschlecht vom Studiren abhalten című szövegét 1742-ben írta, ám sokáig kéziratban őrizgette. Van Schurman nyomdokaiba lépve a nők önképzése mellett érvel és leírja, hogy a társadalomnak előnyére válik, ha minden tagja kibontakoztathatja szellemi képességeit. Számos röpiratot írt még a nők tanuláshoz való jogáért. Első könyve, a Rational Thoughts on Education of the Fairer Sex (Észérvek a szebbik nem oktatásához) 1749-ben jelent meg.

Apja 1747-ben meghalt, ekkor ősi ellensége, Dr. Grasshoff az immár védtelen Dorotheán állt bosszút. Kivárta a megfelelő alkalmat: amikor 1753-ban Dorothea egy páciense meghalt (ami a 18. században egyik orvosnál sem volt ritka esemény), Grasshoff megvádolta sarlatánsággal. Dorothea válaszul elővette a királyi engedélyt. Bámulatos gyorsasággal, egy év aílatt megírta és beadta az egyetemre a disszertációját, amit sikerrel meg is védett, így hivatalosan is orvossá avatták. 

 

Kertész Erzsébet az Úttörő asszonyok c. könyvében ír róla. 

 

 

Yvonne Sylvain haiti orvos, feminista (1907–1989)

június 28, 2019 - 21:56

Az első haiti nő, akit hazájában felvettek az orvosegyetemre és doktori diplomát szerzett, Port-au-Prince-ben született, értelmiségi családba. A Ecole Normale d’institutrices elvégzése után tanárként dolgozott néhány évet. 28 évesen jelentkezett a haiti egyetem orvoskarára, 1940-ben végzett. Ösztöndíjjal az Egyesült Államokban a Columbia egyetemen folytatott posztgraduális tanulmányokat. Hazatérése után szülész-nőgyógyászként dolgozott a Port-au-Prince-i General Hospital-ban. Kutatással és oktatással is foglakozott, megkapta professzori kinevezését a University of Haiti orvoskarára.

Pierra Vejjabul thai orvos (1909–1984)

november 14, 2018 - 23:34

Párizsban végezte el az egyetemet, hazatérte után a thai egészségügyi minisztériumban dolgozott. Komoly harcot indított a prostitúció és gyerekkereskedelem ellen, többek között megalapította a Pierra Maternity and Child Welfare Foundation-t, több külföldi szervezettel is együttműködött. Tevékenysége miatt több életveszélyes fenyegetést kapott a Thaiföldön hatalmas üzletet jelentő emberkereskedelem képviselőitől.

Dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő (1847–1922)

szeptember 29, 2012 - 23:09

Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma grófi családba született 1847. szeptember 30-án Nagytétényben. Édesanyja, tüdőbeteg lévén, csak nagyon keveset érintkezett a gyermekeivel - emiatt gondolt a komoly, visszahúzódó kislány először arra, hogy orvos szeretne lenni. Később szülei Pröbstl Mária budapesti lánynevelő intézetébe íratták, ahol kiválóan tanult, érettségit azonban nem szerezhetett. (1896-ig lányoknak Magyarországon erre nem volt lehetőség.)   

Elisabeth Gnauck-Kühne német közgazdász, író, nőjogi aktivista (1850–1917)  

március 31, 2018 - 17:45

Blankenburgban született, értelmiségi családba. A tanítóképző elvégzése után Párizsban majd Londonban vállalt magántanítói állást. 1875-ben szülővárosában Erziehungsinstitut für Töchter höherer Stände elnevezéssel lánynevelő iskolát nyitott, amelyet házasságáig vezetett. 1890-ben elvált, és külön miniszteri engedéllyel szociológiát és közgazdaságtant tanult Berlinben. Az 1895-ben Erfurtban tartott 6. Evangelisch-Soziale Kongress egyik előadójaként ő volt az első, aki a nőkérdést keresztény nézőpontból mutatta be.