Kate Chopin és az Ébredés

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Kate Chopin és az Ébredés

október 29, 2011 - 18:39
 
"Lényegében Mrs. Pontellier lassan rájött, miféle hely van számára, mint egyszeri és megismételhetetlen emberi lény számára kijelölve az univerzumban, és egyúttal felismerte a különbséget a körülötte és a benne levő világ közt. Úgy tűnt, mindezen tudás súlya túlságosan is nyomasztó egy huszonnyolc esztendős fiatal hölgy lelkének – feltehetően meghaladja mindama bölcsességet, amit a Szentlélek állítólag kegyeskedik a nők számára kimérni.
 
De kezdetben minden – főleg egy külön világ! – szükségszerűen kusza, homályos, zűrzavaros, majdhogynem elviselhetetlen. Milyen kevesen bukkanunk csak a felszínre! Hány lélek válik semmivé e kavargó örvényben!
 
A tenger hangja csábító, soha meg nem szűnő, suttogó, morajló, mámorító; megbabonázza, egyre csak hívja a lelket: kalandozzon el a magányosság végtelen mélységeiben, veszítse el önmagát a belső szemlélődés útvesztőiben. A tenger hangja a léleknek szól. Érintése érzéki, és a testet lágy, meghitt ölelésbe vonja."
 
 
Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen még angol klasszikusokat olvasott, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozott; messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátozások miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie az élete teljes betöltésére szánt, kizárólagos feleség- és anyaszereppel. Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle-n tölt a tengerparton, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat: ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik; nem képes, mint a többi nő, „valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut – az elhatárolódást lehetővé tevő korabeli nőideál megtestesítője, Adéle mellett – a festészet iránti vonzódásának, a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak.

A mű, melyet, noha a párhuzam a tematika és a nézőpont kapcsán nem egészen állja meg a helyét, szokás Flaubert Bovaryné c. regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély együttérzéssel szól a női szabadságvágyról, annak kibontakozásáról, autentikus útjairól és zsákutcáiról. Első, 1899-es megjelenésekor hatalmas port vert fel, a konzervatív kritika negatívan fogadta. „Illetlennek” vélt tartalma miatt sokáig mellőzték, a feminista irodalomkritika helyezte a kánonban az őt megillető helyre. Ma már elismert klasszikus, szerzője helyet kapott az amerikai déli államok legjelentősebbnek tartott alkotói között.

A regény, melyből 1991-ben Kelly McGillis főszereplésével fim is készült, fél évszázaddal megelőzve Simone de Beauvoirt és az egzisztencialista feminizmus alapművét, A második nem-et, rávilágít arra, hogy, dacára minden társadalmi konvenciónak, mindenekelőtt egyszeri és megismételhetetlen, önmagunk, egyéniségünk kibontakoztatására teljes joggal vágyó emberi lények vagyunk, és csak azután nők vagy férfiak.

Kate Chopin: Ébredés. ford. Antoni Rita. Szeged: Lazi, 2011.

Kate Chopin 1851-ben született, jómódú ír kereskedő és arisztokrata kreol anya gyermekeként. Zongorázni tanult, gyermekkorától verseket írt, és klasszikus irodalmat olvasott – különös tekintettel olyan szerzőkre, mint Jane Austen, Madame de Stäel vagy a Brontë-nővérek. Szabad szelleme és lázadó természete ellenére ünnepelt társasági hölgy lett, akit szépségéért és műveltségéért egyaránt csodáltak. 1870-ben hozzáment Oscar Chopinhoz, de normaszegő viselkedésén a házasság sem változtatott: a konvencióktól eltérően öltözködött (pl. nadrágot viselt), gardedám nélküli sétákra vetemedett, sőt, nőtől akkoriban meglehetősen botrányos módon, dohányzott is.

A házasság tizenkét éve alatt hat gyermeket szült, majd férje 1882-ben bekövetkezett halála után – ismét a nemi sztereotípiákkal dacolva – átvette a Chopin-ültetvény irányítását. Ebben az időben kezdte publikálni műveit, főként novellákat. 

1899-ben adta ki a számára rendkívül sokat jelentő regényét, Az ébredést, melyet a közvélekedés elítélően illetve idegenkedve fogadott; ráadásul szerzőjét, aki pezsgő irodalmi szalont tartott fenn, ennek okán nem vették fel a St.  Louis-i Szépírók Társaságába. Chopin a nem várt negatív kritika alatt összeroskadt, és élete hátralevő részében felhagyott az írással. 1904-ben hunyt el. Ma már kanonizált klasszikus – életében azonban nem kapta meg az olyannyira vágyott, és nem kevésbé megérdemelt elismerést.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Betty Friedan (1921–2006) feminista, író, újságíró

július 08, 2013 - 19:29

Betty Naomi Goldstein az Illinois állambeli Peoriában született 1921. február negyedikén. Apjának kis ékszerboltja volt, anyja a helyi újság női rovatát szerkesztette házasságkötéséig. Anyai nagyapja dr. Horwitz Sándor magyar emigráns. A család kényelmes körülmények között élt, de származásuk miatt a helyi társaság nem fogadta be őket, a zsidó lányok a középiskolai lányszövetségbe sem léphettek be.  Betty az iskolában irodalmi újságot indított, majd később a Smith College-ban az egyetemi újság egyik szerkesztője volt.

Anne Whitney amerikai szobrász, költő, feminista (1821–1915)

augusztus 31, 2019 - 20:18

Watertown-ban született, jómódú, haladó szellemű családba. Testvéreivel együtt otthon, magántanároktól tanult, két évet egy magániskolában végzett, ahol tanítói oklevelet kapott. Fiatalon kezdett verseket írni és a szobrászat iránt is érdeklődött. Az 1850-es évek elején jelentek meg első versei, az első mellszobrot 1855-ben készítette. 1859-ben Poems címmel publikálta első verseskötetét. 1860-ban a National Academy of Design kiállításán szerepelt egy gyermeket ábrázoló mellszobra. 1867-ben tanulmányútra Rómába utazott, négy évet töltött ott.

Adelaide Johnson amerikai szobrász, feminista (1859–1955)

január 05, 2018 - 01:07
Adelaide Johnson (balra) leghíresebb szobrának leleplezésén

A St. Louis School of Design-ban tanult, majd Chicagoba költözött, ahol egy balesetért kapott kárpótlás lehetővé tette az addig rossz anyagi helyzetben lévő Adelaide-nak, hogy Európába menjen tanulni. Művészeti tanulmányait így Drezdában, majd Rómában folytatta. 1896-os házasságkötésekor tizenegy évvel fiatalabb férje vette fel az ő nevét, és lelkésznő vezette a szertartást. 

Vegetáriánus, egyben meggyőződéses feminista volt. 

A feminizmus a legnagyszerűbb dolog az emberiség evolúciójában - vallotta.