Barbara Bodichon angol nőjogi aktivista, író (1827–1891)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Barbara Bodichon angol nőjogi aktivista, író (1827–1891)

április 30, 2011 - 11:30
Író, festő, a XIX. század angol nőmozgalmának jelentős személyisége a "Langham Place hölgyei"-nek egyike.

Szülei, Anne Longden masamód és Benjamin Leigh Smith radikális unitárius, Norwich parlamenti képviselője öt gyereket neveltek együtt az asszony haláláig, de házasságot nem kötöttek. A családban fiúk és lányok egyforma, alapos, komoly taníttatásban részesültek, látókörük szélesítésére sokat utaztak, apjuk önművelődésre, független gondolkodásra szoktatta őket. Barbara egyik barátnője emlékirataiban visszaemlékezik a szokatlan jelenetre, amint az apa - viktoriánus apától igencsak szokatlan módon - letérdel, hogy megkösse lánya cipőfűzőjét. Nem zavarta lánya szabad viselkedése sem: Barbara sokat kirándult, és nem viselt fűzőt.

Nagy mennyiségű pénze, lelkesedése, gömbölyű idomai és arany haja birtokában, Barbara semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy térdnadrágban másszon fel a hegyre, vagy anélkül gázoljon át a folyón

- írta Dante Gabriel Rossetti húgának, Christinának. 

Barbara tehát a viktoriánus neveltetésű nőktől eltérően nagyfokú önállóságban élt, melyet megalapozott a 21. születésnapján kapott évi 300 fontos járadék, amit Benjamin Leigh Smith valamennyi gyermeke számára biztosított.

Barbara London egyik szegény-negyedében létrehozta a Portman Hall iskolát. Ahogyan jómaga, úgy iskolája sem volt konvencionális, nem ismert társadalmi, felekezeti és nemi megkülönböztetést, és több mint tíz éven át rendkívül sikeresen működött.

1854-ben jelent meg Barbara röpirata A Brief Summary in Plain Language of the Most Important Laws concerning Women (A nőket érintő legfontosabb törvények érthető, rövid összefoglalása). A röpirat célja, hogy a nők részére igazságos, egyenlő elbánást biztosító változásokat érjenek el. A szöveget a Law Amendment Society elé terjesztették, az elfogadását támogató kérvényt több, mint 26 ezren írták alá, többek között Elizabeth Barrett Browning, Harriet Martineau, Jane Carlyle és George Eliot. A törvényt végül nem fogadták el, de a házassági törvény megreformálása napirendre került.

Barbara mindenhol ott van, ahol tenni kell a nőkért. Egyik barátnőjével, Bessie Parkes-al feminista újságot indít The Englishwoman’s Journal (Az angol nő lapja) címmel, Anna Mary Howitt festővel létrehozzák a Portfolio Club-ot, életreszóló barátságot köt George Eliot-al aki Romola című regényének főhősét róla mintázza, aktív tagja a feminista vitakörnek, a Kensington Society-nek.

közreműködésével Cambridge-ben megalapítják az első női kollégiumot Girton College néven, amely a mai napig működik. Barbara komoly részt vállal az ügyek intézésében, személyesen támogatja a hallgatókat, végrendeletében 10 ezer fontot hagyományoz a kollégiumra.

Magánéletében több kapcsolata volt. Eugene Bodichon antropológus, orvos Algírban élt, ahová Barbara 1857-ben festeni utazott. Áprilisban megtartották az eljegyzést, júliusban összeházasodtak és amerikai nászútra mentek, ahol felkeresték a még rabszolgatartó államokat és megismerkedtek az amerikai feministák képviselőivel. A féléves úton szerzett tapasztalatairól szól az An American Diary (Amerikai napló). 

1885-ben Eugene meghalt, nemsokkal után Barbara Cornwallba ment festeni, ahol agyvérzést kapott, melyből nem tudott teljesen felgyógyulni. 1891-ben halt meg. 

 

 

 

Fredrika Bremer (1801–1865) svéd feminista, író, utazó

november 16, 2010 - 12:20

 "... Nézd, Alma, ez a felháborító igazságtalanság velünk, nőkkel szemben, nemcsak apánké, de valamennyi férfié, akik hazánk igazságtalan törvényeit hozzák... Vagyont örököltünk anyánktól, de egy fillér felett se rendelkezhetünk. Elég idősek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, mit akarunk, és gondoskodjunk magunkról és másokról, de apánk a gyámunk, aki gyermekként kezel bennünket és nem tehetünk semmit, mert a törvény így szól: 'Joga van ehhez, nincs beleszólásod'." (F. Bremer: Hertha)

Frances Buss angol pedagógus, feminista (1827–1894)

augusztus 18, 2017 - 18:55

A nőnevelés egyik úttörője, Angliában valószínűleg az első, lányokat oktató középiskola, mai nevén North London Collegiate School for Girls alapítója. Életcéljának tekintette a leányok iskoláztatásának biztosítását, a korabeli újságok gyakran gúnyolódtak azon, hogy a nőknek egyetemre való bejutását szorgalmazta. 16 éves korától az anyja által működtetett iskolában tanított, közben a Queen’s College esti kurzusát végezte. Néhány évvel később anyjával Londonban színvonalas oktatást nyújtó lányiskolát nyitottak.

Flora Tristan

május 23, 2016 - 23:00

Perui apa és francia anya gyermekeként Spanyolországban született. A szülők házasságát nem ismerték el az országban, így a lány törvénytelen gyermeknek számított. Apja halála után anyjával nagy szegénységben éltek, így egyéb lehetőség híján 18 évesen hozzáment a munkaadójához, aki azonban kegyetlenül bánt vele, bántalmazta. Flora állapotos volt, amikor elmenekült tőle, és gardedámként kereste a kenyerét. Férje üldözte, közös lányukat többször elrabolta, aztán rálőtt feleségére, ami miatt végül elítélték. 

Florence Peshine Eagleton amerikai feminista (1870–1956)

április 08, 2017 - 23:32

A női választójogi mozgalom egyik vezére, a nők továbbtanuláshoz való jogának szószólója.  Egyike volt a Rutgers University első női kurátorainak, tagja volt a New Jersey College for Women vezetőségének.  Alapítója volt a New Jersey Birth Control League-nak, a Women's Political Union vezetője és a New Jersey Woman Suffrage Association alelnöke volt. Első elnöke volt a Newark League of Women Voters-nek, melynek célja a női választók politikában való eligazodásának segítése volt. Végrendeletében több, mint egymillió dollárt hagyott az Eagleton Institute of Politics létrehozására. 

„Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké” - Teleki Blanka (1806–62), a magyar nőnevelés úttörője

január 02, 2019 - 00:00
A sors fintora: Teleki Blanka édesapja, gróf Teleki Imre jelmondata a hosszúfalvai kastély homlokzatára vésve az alábbi volt: „Qui bene latuit bene vixit − Aki jól rejtőzködött, jól élt” (Ovidius). Ugyanakkor a grófnő és unokahúga, teljes életpályája ennek a mondatnak a cáfolatává lett.
 

Doria Shafik egyiptomi feminista, filozófus, író (1908–1975)

december 14, 2016 - 21:40

Az 1940-es évek nőmozgalmának legjelentősebb alakja, tevékenységének köszönhető, hogy az egyiptomi nők kivívták a szavazati jogot. 1940-ben doktorált filozófiából a Sorbonne-on, ezután hazatért. A francia nyelvű La Femme Nouvelle folyóirat szerkesztője lett, majd 1946-ben elindított egy arab nyelvű lapot is. 1948-ban létrehozta a Bint Al-Nil-t (a Nílus lányainak szövetsége), programjuk között szerepelt a nők szavazati jogának megszerzése, az analfabetizmus felszámolása, az alsóbbosztálybeli nők oktatása. Francia és arab nyelvű könyveket publikált, előadókörutakat tartott szerte a világban.

Susan B. Anthony amerikai feminista, író (1820–1906)

november 03, 2011 - 17:45

1820. február 15-én született Susan Brownell Anthony, szigorú erkölcsű nyolcgyermekes kvéker családba. A kvékerek vallják, hogy az istennel való kapcsolathoz elég a minden emberben megtalálható “belső fény”. Elítélték a háborúskodást, a rabszolgatartást, a részegességet, és a közösségen belül a nők és férfiak egyforma bánásmódban részesültek.

Kate Sheppard (1847–1934) új-zélandi író, feminista

február 03, 2011 - 19:19

Catherine Wilson Malcolm 1847. március 10-én született Liverpoolban. Az okos, intelligens kislány, a kor szokásaitól eltérően, széleskörű iskolázást kapott, későbbi írásaiból nyilvánvaló, hogy alapos ismeretei voltak a tudományok, művészetek, sőt a jog területén is. Vallási ismereteit és a keresztényszocializmushoz való vonzódását nagybátyjától kapta, aki a skót nonkonformista egyház lelkésze volt. 

Anne Jemima Clough női választójogi harcos, az angol nőnevelés úttörője (1820 - 1892)

május 24, 2015 - 10:57
Anne Jemima Clough
1820. január 20-án született egy kereskedő lányaként. Írói ambíciói voltak, de a család anyagi gondjai miatt pénzt kellett keresnie.
 
Először Liverpoolban, majd Amblesideban nyitott iskolát. Különösen fontosnak tartotta a lányok oktatását, erről Hints on the Organization of Girls' Schools címmel írt cikket a Macmillan's Magazine-ben.