Barbara Bodichon angol nőjogi aktivista, író (1827–1891)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Barbara Bodichon angol nőjogi aktivista, író (1827–1891)

április 30, 2011 - 11:30
Író, festő, a XIX. század angol nőmozgalmának jelentős személyisége a "Langham Place hölgyei"-nek egyike.

Szülei, Anne Longden masamód és Benjamin Leigh Smith radikális unitárius, Norwich parlamenti képviselője öt gyereket neveltek együtt az asszony haláláig, de házasságot nem kötöttek. A családban fiúk és lányok egyforma, alapos, komoly taníttatásban részesültek, látókörük szélesítésére sokat utaztak, apjuk önművelődésre, független gondolkodásra szoktatta őket. Barbara egyik barátnője emlékirataiban visszaemlékezik a szokatlan jelenetre, amint az apa - viktoriánus apától igencsak szokatlan módon - letérdel, hogy megkösse lánya cipőfűzőjét. Nem zavarta lánya szabad viselkedése sem: Barbara sokat kirándult, és nem viselt fűzőt.

Nagy mennyiségű pénze, lelkesedése, gömbölyű idomai és arany haja birtokában, Barbara semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy térdnadrágban másszon fel a hegyre, vagy anélkül gázoljon át a folyón

- írta Dante Gabriel Rossetti húgának, Christinának. 

Barbara tehát a viktoriánus neveltetésű nőktől eltérően nagyfokú önállóságban élt, melyet megalapozott a 21. születésnapján kapott évi 300 fontos járadék, amit Benjamin Leigh Smith valamennyi gyermeke számára biztosított.

Barbara London egyik szegény-negyedében létrehozta a Portman Hall iskolát. Ahogyan jómaga, úgy iskolája sem volt konvencionális, nem ismert társadalmi, felekezeti és nemi megkülönböztetést, és több mint tíz éven át rendkívül sikeresen működött.

1854-ben jelent meg Barbara röpirata A Brief Summary in Plain Language of the Most Important Laws concerning Women (A nőket érintő legfontosabb törvények érthető, rövid összefoglalása). A röpirat célja, hogy a nők részére igazságos, egyenlő elbánást biztosító változásokat érjenek el. A szöveget a Law Amendment Society elé terjesztették, az elfogadását támogató kérvényt több, mint 26 ezren írták alá, többek között Elizabeth Barrett Browning, Harriet Martineau, Jane Carlyle és George Eliot. A törvényt végül nem fogadták el, de a házassági törvény megreformálása napirendre került.

Barbara mindenhol ott van, ahol tenni kell a nőkért. Egyik barátnőjével, Bessie Parkes-al feminista újságot indít The Englishwoman’s Journal (Az angol nő lapja) címmel, Anna Mary Howitt festővel létrehozzák a Portfolio Club-ot, életreszóló barátságot köt George Eliot-al aki Romola című regényének főhősét róla mintázza, aktív tagja a feminista vitakörnek, a Kensington Society-nek.

közreműködésével Cambridge-ben megalapítják az első női kollégiumot Girton College néven, amely a mai napig működik. Barbara komoly részt vállal az ügyek intézésében, személyesen támogatja a hallgatókat, végrendeletében 10 ezer fontot hagyományoz a kollégiumra.

Magánéletében több kapcsolata volt. Eugene Bodichon antropológus, orvos Algírban élt, ahová Barbara 1857-ben festeni utazott. Áprilisban megtartották az eljegyzést, júliusban összeházasodtak és amerikai nászútra mentek, ahol felkeresték a még rabszolgatartó államokat és megismerkedtek az amerikai feministák képviselőivel. A féléves úton szerzett tapasztalatairól szól az An American Diary (Amerikai napló). 

1885-ben Eugene meghalt, nemsokkal után Barbara Cornwallba ment festeni, ahol agyvérzést kapott, melyből nem tudott teljesen felgyógyulni. 1891-ben halt meg. 

 

 

 

Flora Tristan

május 23, 2016 - 23:00

Perui apa és francia anya gyermekeként Spanyolországban született. A szülők házasságát nem ismerték el az országban, így a lány törvénytelen gyermeknek számított. Apja halála után anyjával nagy szegénységben éltek, így egyéb lehetőség híján 18 évesen hozzáment a munkaadójához, aki azonban kegyetlenül bánt vele, bántalmazta. Flora állapotos volt, amikor elmenekült tőle, és gardedámként kereste a kenyerét. Férje üldözte, közös lányukat többször elrabolta, aztán rálőtt feleségére, ami miatt végül elítélték. 

Florence Peshine Eagleton amerikai feminista (1870–1956)

április 08, 2017 - 23:32

A női választójogi mozgalom egyik vezére, a nők továbbtanuláshoz való jogának szószólója.  Egyike volt a Rutgers University első női kurátorainak, tagja volt a New Jersey College for Women vezetőségének.  Alapítója volt a New Jersey Birth Control League-nak, a Women's Political Union vezetője és a New Jersey Woman Suffrage Association alelnöke volt. Első elnöke volt a Newark League of Women Voters-nek, melynek célja a női választók politikában való eligazodásának segítése volt. Végrendeletében több, mint egymillió dollárt hagyott az Eagleton Institute of Politics létrehozására. 

„Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké” - Teleki Blanka (1806–62), a magyar nőnevelés úttörője

január 02, 2019 - 00:00
A sors fintora: Teleki Blanka édesapja, gróf Teleki Imre jelmondata a hosszúfalvai kastély homlokzatára vésve az alábbi volt: „Qui bene latuit bene vixit − Aki jól rejtőzködött, jól élt” (Ovidius). Ugyanakkor a grófnő és unokahúga, teljes életpályája ennek a mondatnak a cáfolatává lett.
 

Doria Shafik egyiptomi feminista, filozófus, író (1908–1975)

december 14, 2016 - 21:40

Az 1940-es évek nőmozgalmának legjelentősebb alakja, tevékenységének köszönhető, hogy az egyiptomi nők kivívták a szavazati jogot. 1940-ben doktorált filozófiából a Sorbonne-on, ezután hazatért. A francia nyelvű La Femme Nouvelle folyóirat szerkesztője lett, majd 1946-ben elindított egy arab nyelvű lapot is. 1948-ban létrehozta a Bint Al-Nil-t (a Nílus lányainak szövetsége), programjuk között szerepelt a nők szavazati jogának megszerzése, az analfabetizmus felszámolása, az alsóbbosztálybeli nők oktatása. Francia és arab nyelvű könyveket publikált, előadókörutakat tartott szerte a világban.