„Minden reggel szárnyaim nőnek / S alkonyatra letöri az élet” – Miklós Jutka költő, fotográfus

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

„Minden reggel szárnyaim nőnek / S alkonyatra letöri az élet” – Miklós Jutka költő, fotográfus

július 24, 2010 - 16:36
A Holnap Antológiában szereplő egyetlen nő. Két megjelent kötete közt közel hetven év telt el.
1887. (más forrás szerint 1884) szept. 7-én született Berettyóújfaluban, Militzer Júlia néven, tízgyermekes zsidó családban, apja jómódú gazdálkodó. Gyerekkorától írt, első verse tizenhat éves korában a Budapesti Naplóban jelentek meg.
 
Hamarosan Nagyváradra került, ahol csatlakozott a Holnap költőihez, ő az  szereplő egyetlen nő. 1904-ben megjelent Versek c. kötete (lelkesen üdvöztölte Ady és is), de az írásból megélni nem tudott, ezért virágkötészetet tanult, majd New Yorkba ment egyik nővéréhez és kitanulta a fényképészetet. Visszatérve Nagyváradra műtermet nyitott, és barátságban állt a helyi fiókjának egyik vezetőjével, Ágoston Péternével.
 
A háború után Berlinbe utazott, filmrendező akart lenni, segédrendezőként dolgozott. Majd a fotózáshoz visszatérve Párizsba került, ahol rendszeresen találkozott Károlyiékkal. Férjhez ment és egy lánya született, ekkoriban már kevesebbet írt. Férje betegsége miatt Marokkóba költöztek, ahol Miklós újra írni kezdett, illetve fordított is franciára verseket, amelyek a rabati rádióban el is hangzottak. Itt vészelték át a második világháborút - több családtagja a holokauszt áldozata lett. Férje, majd veje is meghalt, ezután lányával és két unokájával visszatért Párizsba. Lánya itt egyetemi oktató lett. 
 
Itthon már halálhírét keltették, de egy rokona rátalált, akitől azt kérte, hogy adja ki a verseit, amit még Marokkóban adott át egy diplomata feleségének. 1971-ben a Magvető Kiadó gondozásában meg is jelent a Visszaölel a föld című kötet, amit még néhány további vers követett, többek közt a Nők Lapjában. Romló egészsége miatt már nem látogatott haza Magyarországra. 1976-ban halt meg. 
 
 
Miklós Jutka: Uram, miért?
 
"Hála néked, Uram, hogy nőnek
nem teremtettél." (Ó-héber ima)
 
Uram! Miért teremtettél nőnek?
Ezer kétellyel küzdőnek.
Erős lélekkel, gyenge testtel,
Vállamra rótt súlyos kereszttel.
Erőtlen, gyáván dideregve
Bábeli zűrzavarba vetve,
Ahol könyök könyököt ér,
S a vad jelszó: kenyér! kenyér!
 
Uram! Mért teremtettél nőnek?
Minden reggel szárnyaim nőnek
S alkonyatra letöri az élet.
Uram, perbe szállok tevéled!
Mért adtál elpiruló arcot?
Lehet így megküzdeni harcot?
Miért adtál mimóza-lelket,
Mely egy lehelettől megreszket?
Miért küldtél hófehér mezbe,
Vad, lőporfüstös ütközetbe?
Lehet itt fehéren maradni?
És győzni? Diadalt aratni?
Vae victis. Jaj a legyőzötteknek!
- Uram! Mért teremtettél nőnek?
 
 
Felhasznált irodalom:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



A szalonokból a nyomorba: Majthényi Flóra életútja (1837–1915)

december 04, 2018 - 23:36

1837. július 28-án születik Nyitranovákon (ma Szlovákia), nemesi családba. Hétéves, amikor apja a család anyagi helyzetének leromlása miatt öngyilkos lesz. Anyja nem hajlandó leadni a megszokott életszínvonalból, nem akarja az elszegényedést kifelé mutatni. A kislány körültekintő neveltetésével reméli biztosítani az előnyös kiházasítást és az anyagi helyzet helyreállítását. A kislány nyelveket tanul (anyja angol nevelőnőt fogad mellé) és a zenében is tehetséget mutat, komponál is. Sokat utaznak, bejárják Európát.

Tutsek Anna író (1865–1945)

december 29, 2019 - 20:30

Kolozsvárott született, elszegényedett tizenegy gyermekes nemesi család lánya. Olajgyáros nagybátyjának hála, gondos nevelést kapott. Könyvmolysága megijesztette szüleit, akik megpróbálták az olvasástól eltiltani, de ebbe belebetegedett. Így inkább torockói utazásra küldték, ami a kislány élvezett ugyan (még időskorában is nosztalgiával emlékezett rá), de nem érte el a kívánt hatást: visszatérve népszínműveket kezdett írni.

Lux Terka író

december 30, 2019 - 00:18

Dancsházi Oláh Idaként született 1873-ban Szilágysomlyón. Életéről keveset tudunk, ez egybeesik az ő egykori szándékaival. Ugyanis élete büszkeségének nevezte, hogy magánéletét senki sem ismeri, mert, ahogy egy előadásában fogalmazott, „cím, név, rang barátok nélkül, pusztán a tehetsége erejével jutott el a mai polcra”.