Két évet töltött egy mamutfenyőn: Julia Butterfly Hill

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Két évet töltött egy mamutfenyőn: Julia Butterfly Hill

október 31, 2009 - 08:50
Kb. 18 éves koromban olvastam Julia Butterfly Hillről először, az Elle-ben (igen, akkor még az Elle, és a Vogue nagyon fontos dolgokról is értekeztek, pl. nők helyzete itt-ott a világban, aktuális környezetvédelmi trendek, nagyvállalati stiklik, stb...), abban az időszakban, amikor Julia a kétéves fán ülését töltötte.
 
A történet egyszerű, Julia nagyon szerette a mamutfenyőerdőket a földben látni, a nagyvállalati fakitermelők pedig nagyon szerették a mamutfenyőerdőket bankszámlán látni dollár formájában. Úgyhogy Julia fogta magát, és felmászott egy kb. 1500 éves mamutfenyőre, a Lunára, és ott is maradt két évig, annak ellenére, hogy a fakitermelő nagyvállalatok többször megpróbálták lelőni a fáról, helikopterrel próbálták lerázni, és az időjárás viszonytagságairól még nem is beszéltem. Julia mindezek ellenére kitartott, két éven keresztül, egy fa tetején, fűtés, folyóvíz, egészségügyi ellátás és gyakorlatilag minden nélkül. A meleget egy Bunsen-égő szolgáltatta az étkezéshez, hálózsákban aludt egy hatszor-hat hüvelykes deszkán télen-nyáron, míg nagy nehezen sikerült a Pacific Lumbert rávenni, hogy Lunát, és a körülötte levő 12 ezer nm-es erdőrészt adják el az Earth First!-nek 50 ezer dollárért, amit az Earth First! adományokból gyűjtött össze.
 
Julia viccesen értelmezte a  fogalmát (igen, ez nem csak a jobbik, meg a fidesz kiváltsága, eredetileg a polgári engedetlenség nem kukagyújtogatást jelentett, hanem ennél sokkal nemesebb célokra használták fel, és igen, direkt írtam kisbetűvel), amikor kiadták a könyvét erről a két évről, megtagadta 150 ezer dollár szövetségi adó befizetését az államnak, azzal a felkiáltással, hogy ő azt a pénzt befizeti (meg is tette, alternatív börtönprogramokra, iskola utáni programokra, kulturális és ökológiai projektre, programokra, közösségi kertprogramokra utalta át a pénzt) csak éppen nem egyenesen az államnak, ahol nem tudni, hogy hová megy, mert az állam megtagadja a direkt elszámolást, hanem egyenesen oda, ahová elsősorban mennie kellene (Ó, hogy én ezzel mennyire egyetértek! Csak engem valószínűleg adócsalásért börtönbe zárnának. Egyébként találtam ezzel kapcsolatban egy érdekes feminista szemléletet: annak idején a szüfrazsettek , mondván, hogy választójoguk és képviseleti joguk sincs, akkor miért fizetnének adót?!)
 
Julia manapság évente 250 környezetvédelmi előadást tart, környezetvédelmi programokat alapít, és közösségeket szervez.
 
Hallassuk a hangunkat. A sok halk egyéni hang összeadódik. Most mondjam azt, hogy ropiból és száraztésztából, de még gyufából is csináltak már több kiló teherbírású hidakat? Együtt erősek vagyunk.

 

 

 

 

 

 
 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Susan B. Anthony amerikai feminista, író (1820–1906)

november 03, 2011 - 17:45

1820. február 15-én született Susan Brownell Anthony, szigorú erkölcsű nyolcgyermekes kvéker családba. A kvékerek vallják, hogy az istennel való kapcsolathoz elég a minden emberben megtalálható “belső fény”. Elítélték a háborúskodást, a rabszolgatartást, a részegességet, és a közösségen belül a nők és férfiak egyforma bánásmódban részesültek.

Betty Friedan (1921–2006) feminista, író, újságíró

július 08, 2013 - 19:29

Betty Naomi Goldstein az Illinois állambeli Peoriában született 1921. február negyedikén. Apjának kis ékszerboltja volt, anyja a helyi újság női rovatát szerkesztette házasságkötéséig. Anyai nagyapja dr. Horwitz Sándor magyar emigráns. A család kényelmes körülmények között élt, de származásuk miatt a helyi társaság nem fogadta be őket, a zsidó lányok a középiskolai lányszövetségbe sem léphettek be.  Betty az iskolában irodalmi újságot indított, majd később a Smith College-ban az egyetemi újság egyik szerkesztője volt.

Jody Williams politológus, aktivista (sz. 1950)

szeptember 30, 2019 - 23:34

Vermontban született, a burlingtoni egyetemen spanyol-angol szakon végzett. Néhány évig Mexikóban tanított, majd Washingtonban dolgozott. Második diplomáját a Johns Hopkins egyetemen szerezte politikatudományból 1984-ben. 1991-től a taposóaknák elleni nemzetközi kampány élharcosa. Az International Campaign to Ban Landmines (ICB) alapító tagja, ők hozták tető alá az 1999-ben életbe lépett Ottawai Egyezményt, melyet 120 ország írt alá a gyalogsági- és taposóaknák betiltásáról.