A menekülés éve: Ta-mia Sansa új feminista science fiction regénye

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A menekülés éve: Ta-mia Sansa új feminista science fiction regénye

június 08, 2013 - 15:27
Két személyes okom is van rá, hogy különös büszkeséggel mutassam be a napokban megjelent új könyvét, A menekülés évét. Egyrészt, szerzője, Snyehola Anett – aki a Sansa megszólítást részesíti előnyben – barátom és csapattársam: a Nőkért Egyesület és a Nőkért.hu szerkesztőségének alapító tagja. Másrészt, a feminista science fiction regényfolyam első kötete a nál jelent meg, ahol magam is dolgozom, miáltal alkalmam nyílt szerkesztőként részt venni az előzetes munkálatokban.

A Gender Krónikák egy saját világot, történelmet és mitológiát dolgoz ki, és elsődleges tematikai célkitűzése a társadalmi nemi szerepek különböző aspektusainak bemutatása (pl. a nemek megoszlása a vezető pozíciókban, racionalitás vs. emocionalitás, reprodukció, a gyermeknevelésben betöltött/betöltendő szerepek, szépségkultusz, stb.). A tizenöt részes sorozat vázát Sansa már megtervezte, viszont a köteteket nem kronológiai sorrendben írja. Így történt, hogy – amellett, hogy a szerző a moly.hu-n évek óta több száz fős rajongótáborral rendelkezik – két kötete már korábban megjelent.

2013-ban azonban a magyar tehetségek gondozására külön hangsúlyt fektető Delta Vision Kiadó karolta fel a (várhatóan teljes) sorozatot, és most, a 84. Ünnepi Könyvhét alkalmával a színvonalához méltó szöveggondozással, igényes borítóval és kellő marketinggel bocsátja annak (kronológiai sorrendben) első darabját a szélesebb olvasóközönség elé.

A menekülés éve a bevezető kötet: a traumatikus múltja terhét cipelő, álcát öltő főszereplő, Sandra Manul életútján keresztül mutatja be mindazon körülményeket, amelyek odáig vezettek, hogy az emberiség kifinomultabb intelligenciával rendelkező, így az elhatalmasodó fogyasztói társadalom zsarnokságának nem alárendelhető része kénytelen elhagyni a Földet, és egy távoli bolygón megvetni egy új, egalitáriánus értékeken nyugvó társadalom, Bubastis alapjait. Ebben a rendkívül békés földönkívüliek, a pavonisok segítik őket, akiknél nincsenek nemek (biológiai értelemben sem), és a kegyetlenségek, háborúk mellett értetlenül szemlélik a nőket alárendelő és esetenként a férfiakat is gúzsba kötő társadalmi nemi szerepeket, sztereotípiákat.

A regény fő erénye a fordulatos történetvezetés és az érzékletes karakterrajzok mellett a tettes-áldozat Sandra lelki folyamatainak, belső vívódásainak és erkölcsi döntéseinek megjelenítése. Az olvasás helyenként erős idegzetet (illetve volt áldozatoktól óvatosságot) igényel, mert a főszereplő dinamikus karakterének megrajzolásához elengedhetetlen a traumatizáló múlt, így például a többszörös nemi erőszak, valamint egyéb lelki és fizikai kínzások részletes ábrázolása. Nem egy finomkodó, szirupos-rózsaszín műről van szó, abban biztosak lehetünk; noha a szerelmi szál és a szexualitás (sztereotípiáktól jórészt mentes) ábrázolása sem hiányzik. A mű emellett foglalkozik a karrier-család dilemmával (pl. Sandra apja a túlzott, már-már megszállott ambíciójának áldozta fel a családját), a megbocsátás-feloldozás lehetőségeivel (felmenthető-e az egyén a bűntett alól, ha azt kényszer hatására követte el?), a jó és rossz között húzódó, gyakorta elmosódó határral.      

Magyarországon a feminista irodalom is alig-alig rendelkezik hagyományokkal; még a témával foglalkozók is hosszas kutatás révén próbálják összegyűjteni a központi kánonból, így az általános műveltségből kiszorult, elfeledett műveket. Ez kétszeresen elmondható a tőlünk nyugatabbra már a ’70-es évek óta külön műfajként meggyökeresedett feminista science fictionről (melynek fő képviselői Ursula K. LeGuin és Joan Sloncewski - sőt, férfi SF szerzőknél is gyakori a nemek progresszív ábrázolása). Magának a spekulatív irodalomnak természetesen van hazai hagyománya, története és olvasótábora, leginkább Kuczka Péter munkásságának és a Galaktikának köszönhetően, valamint az ELTÉ-n működő, Sárdi Margit vezette révén, akik tettek is erőfeszítéseket a kapcsolódó nemi sztereotípiák lebontására. (Pl. a Galaktika, amellett, hogy több tematikus női számot adott ki, rendszeresen közli női sci-fi szerzők írásait.) A helyzet mégis az, hogy hazánkban a műfajjal kapcsolatos sztereotípiák a mai napig élnek. Talán ennek egy megnyilvánulása, hogy a magyar sci-fi szerzőket kitüntető Zsoldos Péter-díjat nő még sosem kapta, másik pedig, hogy Sansát is illették már olyan „bókkal”, miszerint „a könyvei olyan jók, mintha nem is nő írta volna őket”…

Nincs tehát könnyű dolga egy magyar feminista szerzőnek, aki a fantasztikum valamely műfajában (gothic, horror, fantasy, science fiction) szeretne kibontakozni: a spekulatív irodalom kedvelőire sajnos sokszor hatnak a feminizmusra vonatkozó, hazánkban a mai napig erősen élő negatív sztereotípiák, a feministák pedig a fantasztikumot fogadhatják a műfajnak gyakorta kijáró idegenkedéssel. Mivel azonban két, a társadalmi problémák iránt kiemelten érzékeny, az előítéleteit felülvizsgálni képes társadalmi csoportról van szó, nem alaptalanul remélhetjük, hogy minél többen veszik a kezükbe A menekülés évét, és lelik örömüket Sansa műveiben.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



„Könny, kacagás, izgalom, az égvilágon minden…” Angela Carter. Esték a cirkuszban. Budapest: Magvető, 2011. Ford. Bényei Tamás

november 13, 2011 - 15:25

Érthetetlen, hogy a nemzetközi elismertségnek örvendő, számtalan nyelvre lefordított, és az angol nyelvterületen mára már klasszikusként számontartott írónő tollából ezidáig magyar nyelven csak egyetlen novelláskötete, A Kínkamra és más történetek látott napvilágot még 1992-ben, az Európa Zsebkönyvtár jóvoltából.

Női karakterek és science-fiction 2.

január 26, 2010 - 04:07
A szerző rajza

Asimov volt az első író, akivel olvasóként találkoztam még általános iskolás koromban. Azonnal beleszerettem a történeteibe, és ez a szerelem a mai napig megmaradt. Bár felnőtt fejjel be kell ismernem, keveslem a meghatározó női karaktereket a regényeiből, ennél több hiányosságot nem tudnék felróni nagy kedvencemnek és példaképeim egyikének. Talán ezt sem tehetném meg, hiszen egy korábbi nemzedék szülötteként egészen más világban élt, alkotott. Igaz az is, hogy ha végignézzük a sci-fi regényeket, máshol sem a nőnemű főhősök az igazán jellemzőek.

Könyvajánló – Whitley Strieber: Éhség (1981, magyarul: Metropolis Media Group, 2011, ford. Császár László)

december 12, 2011 - 09:35
David Bowie és Catherine Deneuve a regényből készült filmben (Tony Scott: Az éhség)
Mivel eddig úgy tűnt, vámpírtémában az utóbbi években szinte csak a könnyedebb műfajú tinirománcok kelendők (önmagukban nem lenne velük baj, de az már a magyar olvasóközönség szegénységi bizonyítványa, hogy műveinek kiadása értesüléseim szerint nem lett nyereséges...), igen kellemes meglepetés volt számomra a magyar könyvpiacon is találkozni az angol változatban már régóta a polcomon díszelgő, science fiction,