A menekülés éve: Ta-mia Sansa új feminista science fiction regénye

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A menekülés éve: Ta-mia Sansa új feminista science fiction regénye

június 08, 2013 - 15:27
Két személyes okom is van rá, hogy különös büszkeséggel mutassam be a napokban megjelent új könyvét, A menekülés évét. Egyrészt, szerzője, Snyehola Anett – aki a Sansa megszólítást részesíti előnyben – barátom és csapattársam: a Nőkért Egyesület és a Nőkért.hu szerkesztőségének alapító tagja. Másrészt, a feminista science fiction regényfolyam első kötete a nál jelent meg, ahol magam is dolgozom, miáltal alkalmam nyílt szerkesztőként részt venni az előzetes munkálatokban.

A Gender Krónikák egy saját világot, történelmet és mitológiát dolgoz ki, és elsődleges tematikai célkitűzése a társadalmi nemi szerepek különböző aspektusainak bemutatása (pl. a nemek megoszlása a vezető pozíciókban, racionalitás vs. emocionalitás, reprodukció, a gyermeknevelésben betöltött/betöltendő szerepek, szépségkultusz, stb.). A tizenöt részes sorozat vázát Sansa már megtervezte, viszont a köteteket nem kronológiai sorrendben írja. Így történt, hogy – amellett, hogy a szerző a moly.hu-n évek óta több száz fős rajongótáborral rendelkezik – két kötete már korábban megjelent.

2013-ban azonban a magyar tehetségek gondozására külön hangsúlyt fektető Delta Vision Kiadó karolta fel a (várhatóan teljes) sorozatot, és most, a 84. Ünnepi Könyvhét alkalmával a színvonalához méltó szöveggondozással, igényes borítóval és kellő marketinggel bocsátja annak (kronológiai sorrendben) első darabját a szélesebb olvasóközönség elé.

A menekülés éve a bevezető kötet: a traumatikus múltja terhét cipelő, álcát öltő főszereplő, Sandra Manul életútján keresztül mutatja be mindazon körülményeket, amelyek odáig vezettek, hogy az emberiség kifinomultabb intelligenciával rendelkező, így az elhatalmasodó fogyasztói társadalom zsarnokságának nem alárendelhető része kénytelen elhagyni a Földet, és egy távoli bolygón megvetni egy új, egalitáriánus értékeken nyugvó társadalom, Bubastis alapjait. Ebben a rendkívül békés földönkívüliek, a pavonisok segítik őket, akiknél nincsenek nemek (biológiai értelemben sem), és a kegyetlenségek, háborúk mellett értetlenül szemlélik a nőket alárendelő és esetenként a férfiakat is gúzsba kötő társadalmi nemi szerepeket, sztereotípiákat.

A regény fő erénye a fordulatos történetvezetés és az érzékletes karakterrajzok mellett a tettes-áldozat Sandra lelki folyamatainak, belső vívódásainak és erkölcsi döntéseinek megjelenítése. Az olvasás helyenként erős idegzetet (illetve volt áldozatoktól óvatosságot) igényel, mert a főszereplő dinamikus karakterének megrajzolásához elengedhetetlen a traumatizáló múlt, így például a többszörös nemi erőszak, valamint egyéb lelki és fizikai kínzások részletes ábrázolása. Nem egy finomkodó, szirupos-rózsaszín műről van szó, abban biztosak lehetünk; noha a szerelmi szál és a szexualitás (sztereotípiáktól jórészt mentes) ábrázolása sem hiányzik. A mű emellett foglalkozik a karrier-család dilemmával (pl. Sandra apja a túlzott, már-már megszállott ambíciójának áldozta fel a családját), a megbocsátás-feloldozás lehetőségeivel (felmenthető-e az egyén a bűntett alól, ha azt kényszer hatására követte el?), a jó és rossz között húzódó, gyakorta elmosódó határral.      

Magyarországon a feminista irodalom is alig-alig rendelkezik hagyományokkal; még a témával foglalkozók is hosszas kutatás révén próbálják összegyűjteni a központi kánonból, így az általános műveltségből kiszorult, elfeledett műveket. Ez kétszeresen elmondható a tőlünk nyugatabbra már a ’70-es évek óta külön műfajként meggyökeresedett feminista science fictionről (melynek fő képviselői Ursula K. LeGuin és Joan Sloncewski - sőt, férfi SF szerzőknél is gyakori a nemek progresszív ábrázolása). Magának a spekulatív irodalomnak természetesen van hazai hagyománya, története és olvasótábora, leginkább Kuczka Péter munkásságának és a Galaktikának köszönhetően, valamint az ELTÉ-n működő, Sárdi Margit vezette révén, akik tettek is erőfeszítéseket a kapcsolódó nemi sztereotípiák lebontására. (Pl. a Galaktika, amellett, hogy több tematikus női számot adott ki, rendszeresen közli női sci-fi szerzők írásait.) A helyzet mégis az, hogy hazánkban a műfajjal kapcsolatos sztereotípiák a mai napig élnek. Talán ennek egy megnyilvánulása, hogy a magyar sci-fi szerzőket kitüntető Zsoldos Péter-díjat nő még sosem kapta, másik pedig, hogy Sansát is illették már olyan „bókkal”, miszerint „a könyvei olyan jók, mintha nem is nő írta volna őket”…

Nincs tehát könnyű dolga egy magyar feminista szerzőnek, aki a fantasztikum valamely műfajában (gothic, horror, fantasy, science fiction) szeretne kibontakozni: a spekulatív irodalom kedvelőire sajnos sokszor hatnak a feminizmusra vonatkozó, hazánkban a mai napig erősen élő negatív sztereotípiák, a feministák pedig a fantasztikumot fogadhatják a műfajnak gyakorta kijáró idegenkedéssel. Mivel azonban két, a társadalmi problémák iránt kiemelten érzékeny, az előítéleteit felülvizsgálni képes társadalmi csoportról van szó, nem alaptalanul remélhetjük, hogy minél többen veszik a kezükbe A menekülés évét, és lelik örömüket Sansa műveiben.

 

 

Beszélgetés az Emmanuelle-könyvekről (video)

szeptember 30, 2013 - 21:10
Korentsy Márta, Schnedarek Réka, Antoni Rita, Szentesi Szilvia

A Partvonal Kiadó meghívására az erotikus irodalom iránti megnövekedett érdeklődésről, annak lehetséges okairól, és a nemrégiben megjelent Emmanuelle-könyvekről beszélgettett a Toldi Moziban Korentsy Márta szerkesztő, Schnedarek Réka műfordító-festőművész, Szentesi Szilvia, a Bliss Intimitásközpont vezetője és Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke 2013. szeptember 19-én.

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában

szeptember 08, 2009 - 18:12

Karen Blixen (1885-1962) Dánia talán legismertebb írónője (eredeti nevén: Karen Christentze Dinesen) állítása szerint nem akart író lenni. Utazni, táncolni, élni, festeni – ez jelentette számára az élet teljességét. „Minden embernek joga van meghatározni a saját sorsát, függetlenül a mások által ráerőltetett szabályoktól…” – ez volt jelmondata és életfilozófiája, melyhez még hányattatásai és kudarcai közt is tartotta magát.  

Jostein Gaarder: Sofie világa – könyvajánló

december 19, 2010 - 15:24

A norvég szerző könyve (1991, magyarul Budapest: Magyar Könyvklub 1995, ford. Szöllősi Adrienne), mint alcíme is mutatja, „regény a filozófia történetéről.” A szórakoztató és egyben rendkívül informatív mű elsősorban tizenéveseknek íródott, de kortól függetlenül ajánlható bárkinek, aki még csak most ismerkedik a filozófia tudományával, és szeretné gyarapítani ezirányú műveltségét.

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya (1938) Ford. Ruzitska Mária, Európa, Femina sorozat, 1986

június 12, 2012 - 14:35
Jelenet Alfred Hitchcock Rebecca című filmjéből

Daphne du Maurier Rebecca c. vaskos (545 oldal), ám gördülékenyen olvasható regénye 1938-ban íródott az ún. „női gótika” tradíciójában, és – ami nem ritka a műfajban – tartalmazza a krimi és a szerelmes regény elemeit is. A borító a csókolózó pár által az utóbbit emeli ki, a látszat szintjén némileg csökkentve a mű komolyságát (ami női szerzők műveivel a kiadói gyakorlatban rendszeresen megesik). A filmváltozatot sem kell ismerni ahhoz, hogy belássuk: ez nem szirup.

Három női generáció Kínában - Jung Chang: Vadhattyúk

június 11, 2010 - 08:07

 

Jung Chang (1952-) kínai származású angol írónő önéletrajzi dokumentumregényében, a tízmillió példányban megjelent, harminc nyelvre lefordított Vadhattyúkban páratlan bátorsággal leplezi le a kínai kommunista diktatúra borzalmait és visszásságait, hitelesen mutatja be a Kínában zajló elnyomó rendszerek egymásutánját, és könyvében különös hangsúlyt fektet a kínai nők kizsákmányolásának ábrázolására is.

A női test jelentésrétegei – Kukorelly Endre Ezer és 3 című regénye

január 16, 2011 - 00:48

A női testet folyamatosan szimbolikus kódokkal ruházza fel a társadalom. Az irodalmi narrációnak is központi témája a női test, ennek a testnek megszerzése, legyőzése, szexualizálása. A női test tárgyiasítása jelenik meg Kukorelly Endre könyvében, az Ezer és 3 – avagy a nőkben rejlő szív című regényben. A botránykönyvként beharangozott mű 2009-ben jelent meg és nagy visszhangot váltott ki. Botrány abban az értelemben, hogy a magyar irodalomban még nem írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról.

„De hiszen azt mondja, hogy szeret!” – Hogyan ismerhető fel a bántalmazó férfi?

július 06, 2012 - 22:07

            A családon, párkapcsolaton belüli erőszak sajnos Magyarországon is egy aktuális probléma. Dina McMillan „De hiszen azt mondja, hogy szeret!” c. könyve (ford. Kuszing Gábor et al, Nyitott Könyvműhely, megrendelhető a NANE webáruházban) azért született, hogy a nők idejében – az esküvő ill gyermekvállalás előtt – észrevegyék az intő jeleket azon férfiak viselkedésében, akikből nagy valószínűség szerint bántalmazó lehet.

Földes Jolán és a (férfi)irodalomkritika - A halászó macska uccája (1936)

szeptember 21, 2009 - 21:49

Földes Jolán (1902 -1963) neve méltatlanul esett ki a magyar irodalmi kánonból és úgy tűnik ezúttal túlzások nélkül a férfikritika áldozatáról beszélhetünk: neve nem szerepel a Világirodalmi lexikonban (még a kiegészítő kötetben sem), nyúlfarknyi méltatása az Új Irodalmi Lexikonban olvasható, de még halálának pontos dátuma is kérdőjeles.

Virginia Woolf: Saját szoba

július 09, 2010 - 10:12

Virginia Woolf (1882 – 1941) a huszadik század egyik legzseniálisabb írója, a hagyományos próza megújítója, regényei a tudatfolyam-technika csúcsteljesítményei. A belső ábrázolásmód és az idő-tér-élmények, -érzékelések bemutatása, elemzése mellett több regényében is helyet kapnak feminista kérdések, így elsősorban az Orlandóban (női írás, nemek átjárhatósága, gender, androgenitás) vagy a Messzeségben (egzisztencializmus, határ-kérdések, önmegvalósítás).