Ő hozta divatba a rövid hajat, a lebarnult bőrt (akkoriban még a sápadtság volt a sikk), és nevéhez fűződik a "kis fekete". Sok évtizeddel később még mindig az elegancia jelképe a Chanel-kosztüm, az egyenes szabású gyapjúkosztüm paszpóllal, és ő alkotta meg a világ talán leghíresebb illatszerét is, a Chanel No 5-öt.
A miniszoknya megalkotója a londoni Goldsmith’s College of Art elvégzése után néhány évig kalaptervezéssel foglalkozott. 1957-ben férjével Bazaar néven a King's Road-on butikot nyitott, ami azonnal sikeres lett. A fiatal tervezőnő kortársait akarta öltöztetni, vidám, laza, néha bolondos ötletei alapján készült ruhái nemcsak Angliában, de a kontinensen és Amerikában is gyorsan népszerűek lettek. A miniszoknya, a forrónadrág, az élénkszínű mintás harisnya a fiatalok mindennapi viselete lett.
Perui apa és francia anya gyermekeként Spanyolországban született. A szülők házasságát nem ismerték el az országban, így a lány törvénytelen gyermeknek számított. Apja halála után anyjával nagy szegénységben éltek, így egyéb lehetőség híján 18 évesen hozzáment a munkaadójához, aki azonban kegyetlenül bánt vele, bántalmazta. Flora állapotos volt, amikor elmenekült tőle, és gardedámként kereste a kenyerét. Férje üldözte, közös lányukat többször elrabolta, aztán rálőtt feleségére, ami miatt végül elítélték.
Művészcsaládban született 1804-ben, Moschelesnél és Hummelnél tanult a párizsi konzervatóriumban, férje Aristide Farrenc, a híres fuvolás volt. Jeanne-Louise később a konzervatórium tanára lett, az egyetlen nő, aki ezt l9. században el tudta érni. Hamarosan egész Európában híressé vált, szimfóniáit Brüsszelben, Párizsban, Koppenhágában és Genfben adták elő, elismerő kritikákat kapott Schumanntól és Berlioztól. A Nonetto premierje 1850-ben hatalmas siker volt, ezen felbátorodva Jeanne-Louise a konzervatórium vezetőitől a férfiakéval megegyező fizetést kért. Kérését azonnal teljesítették.
