Elizabeth Cady Stanton (1815–1902) amerikai feminista

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Elizabeth Cady Stanton (1815–1902) amerikai feminista

november 25, 2010 - 17:57
"Igaz, hogy nem vagyunk olyan erősek, bölcsek és tehetségesek, mint önök, de ha egy barátunk által pénzhez jutunk, vagy ha keresünk napi ötven centet, inkább ételt és ruhát veszünk a gyermekeinknek, mintsem szivart és pezsgőt az ügyvédeinknek. Ami minket, nőket illet, elegünk van mindenféle védelemből,..." Elizabeth Cady Stanton, Address to New York State Legislature, 1860.

1815. november 12-én született a New York állambeli Johnstownban a város előkelőségei közé tartozó Margaret és Daniel Cady lánya, Elizabeth. A kislány a Johnstown Academy elvégzése után a -ba iratkozott, az egyetlen olyan helyre, ahol a fiúiskolákhoz hasonló színvonalú volt az oktatás.

Apja mellett, aki bíró volt és ügyvédjelölteket tanított, jelentékeny jogi ismereteket is szerzett, így szembesült azzal, hogy a jog mennyire elfogult a férfiak javára és milyen igazságtalanul bánik a nőkkel. Apja el sem vállalta nők képviseletét egy válóperben, még akkor sem, ha a férj bántalmazta az asszonyt.

Elizabeth iskolái befejezése után sok időt töltött unokatestvérénél, a rabszolgaság ellen küzdő Gerrit Smith-nél. Itt ismerkedett meg a szintén abolicionista eszméket valló Henry B. Stantonnal, akivel, családja nemtetszése ellenére, 1840-ben házasságot kötött. Elizabeth ragaszkodott hozzá, hogy házassági esküjükből kimaradjon az engedelmeskedjen szó.

Nászútra Londonba mentek, ahol részt vettek a rabszolgaság ellen tartott konferencián. A korra jellemző, hogy a résztvevők, akik őszintén elítélték a rabszolgaság intézményét, abszurd módon nőket nem fogadtak el hivatalos delegáltaknak – köztük az egyik legismertebb amerikai abolicionistát, Lucretia Mott-ot. A két nő összeismerkedett, és Amerikába való visszatérésük után közös munkába kezdtek a nők jogainak, ezen belül kiemelten a választójognak a kiharcolásáért.

1848-ban nőkongresszust tartottak -ban, céljaikat Elizabeth Stanton Declaration of Sentiments címmel írt szándéknyilatkozatban foglalta össze, melyet a résztvevők elfogadtak, ezzel hivatalosan is elkezdődött a nők jogaiért, a választójogért folyó igen hosszú, nehéz küzdelem. 1851-ben is csatlakozott hozzájuk, összeállt a “nagy hármas” – Anthony, Mott és Stanton.

Az 1842 és 1859 közötti években Elizabeth két lányt és öt fiút szült. A kicsik nevelésével töltött idő alatt íráskészségét csiszolta, ritkábban vett részt rendezvényeken.

Az amerikai polgárháború befejezése után, melynek egyik következménye volt, hogy a felszabadított férfi rabszolgák választójogot kaptak, Stanton és társai folytatták a harcot a nők szavazati jogáért. 1868-ban megalapították a National Woman Suffrage Association-t, elnöke Elizabeth Stanton volt egészen 1892-ig, és újságot indítottak *Revolution* címmel.

Mint kortársai közül sokan, ő is egy magasabbrendű morál letéteményeseinek vélte a nőket. Míg mások az "erkölcsi nemességre, tisztaságra" hivatkozva otthon tartották volna a nőket, távol a nyilvános szféra "mocskától", ő progresszívebb következtetést vont le ebből: ezzel indokolta annak szükségét, hogy a nők is jelenjenek meg a nyilvános szférában. Ez (legalább részben) stratégiai érv is lehetett Stanton részéről: az amerikai szüfrazsettek ugyanis végül esszencialista érvekkel tudták megnyerni maguknak a szavazati jogot, melyek szerint a nők békésebb, kooperatívabb stb. természete jobbá tenné az amerikai társadalmat. E feltételezéssel összhangban van az is, hogy Stanton szerint a nőknek az önmegtagadásnál – melynek gyakorlása, figyelmeztet, fenntarthatja másodlagos társadalmi státuszukat! – először fontosabb erényre kell koncentrálniuk, ez pedig önmaguk fejlesztése (self-development).

Gyermekei felnövekedése után Cady Stanton előadókörutakat tartott. Kitűnő szónok volt, frappáns vitapartner, meggyőző fellépéssel. Érdeklődése nemcsak a választójogra korlátozódott, kiállt a válási jog liberalizálásáért, a nők jogainak érvényesítéséért a válóperekben. Az elsők közt beszélt arról, hogy a nőknek is vannak szexuális igényeik. Előadást tartott arról, hogy a nőknek joguk van a nemkívánt terhesség elleni védekezésre, ezt még a nők közül is többen ellenezték.

Az évek múltával Elizabeth elhagyta az előadókörutakat és az írásra összpontosított. Megjelenik a -val és -dzsel közösen írt háromkötetes History of Woman Suffrage, majd önéletrajzi kötete Eighty Years and More címmel, valamint a nagy vihart kiváltó Woman's Bible. Elizabeth Cady Stanton 1902-ben, New York-ban hunyt el.

Lánya, (1856-1940) a nyomdokaiba lépett, és így tett unokája, Nora Stanton Blatch Barney építész is - mindketten aktívan küzdöttek a nők jogaiért.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Amelia Yeomans kanadai orvos, feminista (1842–1913)

május 25, 2015 - 21:43

Orvos férje halála után úgy döntött, ő is orvos lesz. Mivel Kanadában abban az időben nők nem járhattak orvosi egyetemre, lányával, Lilliannel mindketten a Michigan State University hallgatói lettek. 1883-ban diplomáztak, Winnipegben kezdtek praktizálni, csatlakozott hozzájuk Amelia másik lánya, Charlotte, aki nővér volt. Orvosi munkája mellett Amelia alapítója volt az Equal Franchise Association-nak, tagja és alelnöke a Dominion Womens Christian Temperance Union-nak és az Ottawa Equal Suffrage Society-nek.

Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

október 11, 2010 - 12:02
Emmeline, Christabel és Sylvia Pankhurst

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben születik Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.