Anyaság a harmadik évezredre komponálva

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Anyaság a harmadik évezredre komponálva

augusztus 11, 2009 - 19:25
Képzelt riport egy társadalmi előítélettel - Csiszár Andrea írása

- Hogy lehet az, hogy egyedülállóként vállalsz gyereket?! A gyereknek kell a család!

- Ühüm. Mutassak ideálisnak tartott férfi-nő párt, akik gyereket "nevelnek" a kocsma sarkában? Vagy mutassak inkább olyan "ideális" családot, ahol a gyerek úgy nő fel, hogy mindene megvan: anyu, apu, a legmenőbb ház és kocsik a környéken, a legmenőbb cuccok, a legmenőbb spanok, nyaralás-telelés, kaviár vacsira? … de a kamasz lány elkeseredik, ha a család kerül szóba osztályfőnöki órán? Mert Ő magányosnak érzi magát otthon. Úgy érzi, a szülei csak a pénz után futnak naphosszat, és az ő lelkével senki sem törődik. Nem érzi fontosnak önmagát otthon.

Nem, ezt nem meséli el a többieknek. Fáj neki, hallgat. Talán szégyelli is. Csak a barátnője tudja, miért komorodott el hirtelen.

A „jó család” mítosza erősen tartja magát a köztudatban.
A kérdezőnek nem jut eszébe összehasonlítani ezt a mítoszt a mai realitással! Ő gyanakszik. És tovább kérdez.

- Férj nélkül, támasz nélkül?

- Ühüm. Miért? Mi vagyok én, karósbab talán? Állok én egyenesen karó nélkül is. (…) Igen, felkelek, teszem a dolgom, gondolkodom, cselekszem, eltartom magam, annyit vállalok, amennyit teljesíteni tudok, szeretetre és megbecsülésre vágyom, igen, igenis, arra is vágyom, hogy valakinek ugyanezt én is adhassam, mert ez örömet okoz nekem. Döntök, és néha elhibázom, akárcsak más nők és férfiak. Ja, és este le is fekszem, de aztán megint felkelek, és újra állok karó nélkül is.
Miért kell azt bizonygatnom, hogy mindezekre én, csakis én, igen, egyedül, férj vagy élettárs nélkül, képes vagyok? Azért mert nő vagyok, vagy azért mert egyedül vagyok?

A sztereotip szörnyülködők jobban tennék, ha nem általánosítanának, hanem az élethelyzetek mögött az embert, a nőt látnák meg. A mai nőt, mint szabad indivíduumot. A nőt, akinek szabad választása van a sorsa felett, aki, ha akar, többféle karrier közül választhat. A kérdező itt elszörnyülködik.

- Mi az, hogy választhat?! (Adott is volna nekem apám egyet-kettőt, csak próbáljak meg választani!?

- Már miért ne választhatna? Természetesen elutasíthatja a pontosan körülhatárolt társadalmi szerepeket, ha másban, másképp szeretne kiteljesedni!

- Micsoda felelőtlen önzés ez!? Mi lesz azzal a „szegénygyerekkel” (így, egyben kiejtve) apa nélkül?!

- Ühüm. Az miért önzés, ha valaki felelősséggel döntve azt teszi nőként, amit ő szeretne? Ami az ő választása? Ha nincs állandó férfi partnere, de szeretne gyermeket? És az miért önzés, ha egy nő elhagyja gyereke(i) apját, mert fuldoklik a rossz kapcsolatban, mert feladni kényszerül az álmait, az igényeit, az összes ifjúkori vágyát, mindazt, ami megkülönbözteti őt a többi embertől - feladni kényszerül önmagát? Az önzés épp ennek az ellenkezője. Az a nő, aki ilyen kapcsolat által akarja biztosítani a teljes családot gyerekének, ő valóban önző! Mert fél, mert gyáva, és mert erőtlen kiállni önmagáért. Inkább belesüpped az önámításba („tudod, csak a gyerekek miatt… az ő érdekük nekem mindennél előbbre való…” - brrr), két-három évtized múltán pedig vagy a pszichiátrián kezelik, vagy a belgyógyászaton… vagy mindkettőn. „Szegénygyereknek” jobb tisztán felnőnie. „Szegénygyereknek” nem kell a hazugság – ha ebben nő fel, sérülni fog.
Megtanul hazudni a világnak és magának, megtanul úgy élni, ahogy a szülei is. Esetleg gyűlöli, amiben felnőtt, és lázad ellene, megfogadja, hogy na, ő nem így!, azután - öntudatlanul - mégis ugyanabba az élethelyzetbe lép. Mert ebben szocializálódott, ezt tanulta, és ebben érzi magát biztonságban, ezért ehhez vonzódik: Anyuci-apuci boldog pár, olyan szépek vagyunk, amikor bepakoljuk magunkat az autóba és elindulunk rokonlátogatóba! Mindenki mosolyog. Most apa velünk van (különben minden fontosabb neki, mint mi), anya sem izgul (hogy megint részegen ér-e haza, mint sokszor egyébként), szerencsére most nem gondol a nénire, akit a szomszédok szerint apa múltkor felhozott hozzánk, amikor nem voltunk itthon…
A szereplők család-szempontú devianciája olykor sajnos nemenként felcserélhető, de nem ritkán mindkét szülővel is behelyettesíthető. Felelőtlen lenne az, aki békében él önmagával, minden rendben van körülötte és egyedül vállal gyereket? Ostoba vádat emel, aki így kérdez (támad).

A szülőség minősége nem abban áll, hogy milyen nemű, egyes vagy többes számú az, aki a gyermeket terelgeti. Egy emberpalántáért éppen az tud felelősséget vállalni, aki képes saját magát emberi, női mivoltában kiteljesíteni, másképpen: aki képes önmaga sorsával (is) felelősséggel bánni.

Valóban, a szülővé válásnak kellene, hogy legyenek (különböző szempontú) kritériumai. Csakhogy ezek nem nemek szerinti és kapcsolati státusz szempontúak kellenének, hogy legyenek. Kellenének azért, hogy ne lehessen akárkiből szülő.
Ezzel szemben nincs sem alkalmassági vizsga, sem elméleti, sem gyakorlati oktatás. Hogy is van ez? Ha autót vezetnél, hónapokig kell tanulnod a KRESZ szabályait, ismerned kell az alapvető elsősegély-fogásokat, rutint kell, hogy szerezz az autó irányításában. A nyelvtudásodat nyelvvizsgán kell próbára tenned, ha bizonyítékot akarsz kapni arról, hogy valóban birtokában vagy a tudásnak. Egy állás betöltése előtt több emberrostáló gépezet szedi a jelentkezőket ízekre azért, hogy kiszűrjék az arra a helyre alkalmatlanokat.
Az életben szinte minden helyzetben számon kérik a tudásunkat, a tapasztalatainkat, a képességeinket és a kompetenciáinkat.

Ebben az összefüggésben érdekes belegondolni abba, hogy a gyermekvállalásnak semmilyen „előzetes” feltételrendszerét nem alkotta (még?) meg az Ember…
Talán azért, mert mindenkinek alapvető joga, hogy a biológiai érettség elérésével (egészségi alkalmasság esetében) utódról gondoskodhasson? Mert a modern nyugati kultúra magánügynek tartja a saját test feletti önrendelkezést? Mert a szexuális forradalom, az új nemi erkölcs kialakulása, az orvostudomány és az egészségügyi ellátás fejlődése adták a nő (és a párok) kezébe a tudatos döntés lehetőségét a gyermekvállalás kérdése felett? Ez a gondolatmenet már egy másik Képzelt riport lehetne.

 
Így hát újfent:
- Ühüm.

Egyedülálló anyaként még mindig kapunk kimondott, vagy mimika mögé bújtatott, bántó kérdéseket. Ma, amikor a hetvenes-nyolcvanas évektől a demokratikus jóléti államokban a „jó család” fogalmát felváltotta Winnicot és Bettelheim nagyhatású elmélete az „elég jó szülőről”, a „leányanya” kifejezést pedig háttérbe szorította az „egyedülálló anya”, a „csonka család” helyett az „egyszülős család” szóhasználat terjedt el.

Sok-sok agy nem fogja még fel a társadalmi trendek változását, sok fejben makacsul tartja még magát a merev és időszerűtlen előítélet, a gyanú, hogy „valami nem stimmel azzal a nővel…”.

Sebaj!
Addig, míg helyére kerül minden főben az „új nő” és „új férfi” szerep, büszkén viseljük (afféle skarlát betűként is!) az „egyedülálló anya” státuszt.
Karó nélkül is, akár.

Felhasznált forrás:
Lévai Katalin: Feminizmustörténet – II. A jó családtól a munkahelyig – átlépés a magánszférából a közszférába (Szocháló, Társadalomtudomány Online)

 

 

 

Apák napja

július 31, 2009 - 20:43

Az apák napja eredete 1909-re nyúlik vissza, amikor is egy amerikai polgárháborús veterán lánya, Sonora Smart Dodd Spokane-ben, Washington államban az anyák napi beszédet hallgatva arra jutott, hogy korán megözvegyülő, hat gyermekét egyedül felnevelő apja is megérdemelne hasonló tiszteletadást.

Mi legyen a gyerek neve? Egy abszurd jogi helyzet

július 14, 2011 - 13:51

A. A volt férjemnek lenne egy partnere, aki nem házas vele (naná, hogy még nem), és lenne közös gyerekük, akkor ő írna egy papírt, hogy "én vagyok a gyerek apja", és kész. Az a név kerülne az anyakönyvi kivonat megfelelő rovatába. Nem kell hozzá orvos, ügyvéd, bíró, családjogász, csak egy toll, egy A4-es papír, meg két tanú. ...És a papíron (még) házas nő, akinek a válópere zajlik, s akinek hamarosan születik egy gyereke? Nos, neki még az utolsó menstruációja is dokumentált, és minimum háromszor-négyszer tiszteletét kell tennie a bíróságon a közeljövőben. B. helyzete – ahogy ő írja: „egyszerűbb nem is lehetne”, hiszen gondjai „csak” bürokratikus jellegűek. Éppen a házassági bontópere zajlik.

Család - melyik megközelítés lenne sikeresebb?

július 29, 2010 - 21:47

Az előbb véletlenül megütötte a fülemet a Duna TV Családbarát c. műsorában Dr. Horváth Mónika gyermekgyógyász, pszichoterapeuta nyilatkozata. A téma a következő volt: "Váljunk, vagy ne?" A szakember a meglehetősen vitatható komplementer szemlélet mellett érvelt, miszerint a pár tagjai "kiegészítik egymást" (azaz ami nincs meg az egyikben, az megvan a másikban) Ezt a nézetet gyakran alkalmazzák a női és férfi szerepek elkülönítésére, és most is ez történt.

Olvasói levél: hogyan fonja körül a hímsovinizmus a női szerepeinket?

május 08, 2011 - 08:45
Fotó: PublicDomainPictures / Pixabay

c. cikkünk kommentjei között sokat beszélgettünk arról, hogyan viszonyul környezetünk, társadalmunk az . Olvasónk küldte ezt az írást, személyes hangvételű cikke arról, hogyan rombolja le a hímsovinizmus a nőiségünket mind a nél, mind a párkapcsolatunk viszonylatában. Köszönjük!

A szülés utáni pszichózisnak nem kell elvezetnie a csecsemőgyilkossághoz

november 12, 2018 - 20:49

Általános és érthető jelenség, ha egy anya a szülés után kimerült, érzékeny, nem érzi jól magát. Enyhébb esetben a „baby blues” nevű állapottal jellemezhető, ami minden második anyát érint, és gyakori sírással, alvászavarral, frusztrációval, ingerlékenységgel jár. Pár hét alatt elmúlik, főleg, ha a nő megfelelő családi támogatást kap. A szülés utáni depresszió viszont már orvosi kezelést is igényelhet, a szülő nők 10%-át érinti, és 3-6 hónapig tarthat. Ilyenkor az érintett feltűnően szomorú, kedvetlen, és akár öngyilkossági gondolatai is lehetnek.

Gyermekvállalás ösztönzése: büntetni vagy lehetőséget teremteni?

május 11, 2011 - 08:33
Úgy látom, vezető politikusaink fantáziája kimeríthetetlen a legújabb bűnbakok, a "gyermektelenek" megregulázását illetően. A gyermektelenségi adó a kívánt módon nem jött össze, sebaj, akkor találjuk ki azt, hogy a gyermektelenek, vagy a "csak" egy gyermeket felnevelők később mehessenek nyugdíjba. Figyeljük a fogalmazásmódot, nagyon fontos: nem pl. "adókedvezmény" vagy "kedvezményes nyugdíjkorhatár" a gyermekeseknek, hanem büntetés a gyermekteleneknek! (Szégyelljétek magatokat, ti, páriák, társadalom szemetei, élősködők, stb. stb.

Keményebb ítélet Geréb Ágnes ügyében

február 10, 2012 - 12:35
Geréb Ágnes

A Fővárosi Ítélőtábla pénteken súlyosbította a Fővárosi Bíróság ítéletét Geréb Ágnes ügyében. Öt év helyett tíz évre tiltották el a szülész-nőgyógyászi, valamint szülésznői tevékenység gyakorlásától, és a két év letöltendő fogházbüntetést is helyben hagyták, de egy év után nem szabadulhat feltételesen. Ráadásul még több mint másfél millió forintos bűnügyi költséget is ki kell fizetnie.

Lesz utánpótlás: egy hatéves kislány levelet írt a Hasbrónak a nemek közötti egyenlőtlenségről

december 28, 2012 - 13:40
Van egy jó hírem: találtam egy újabb hőst, mégpedig egy kislány személyében, aki immár felkerülhet a „még 10 éves sincs és milyen jól nyomja” típusú ismerőseink listájára. De tényleg, mi ütött ezekbe a kis Duracell-nyuszikba? Kezdem miattuk nagyon rosszul érezni magam... Én 15 éves korom előtt még rendesen fésülködni se kezdtem el, ők pedig már irányítják a világot. Komolyan, lányok, lazítsatok. (JK, te viszont soha ne hagyd abba!)

A közös sors összehoz – egy autista gyermeket nevelő szülőkből álló csoport tapasztalatai

május 26, 2014 - 13:34

Autista gyermeket nevelni nagy kihívás: optimista felfogásban kiszínesíti az életünket, átrendezi az értékrendünket, addig nem ismert világot tár fel, telis-teli van szeretettel. Míg pesszimista felfogásban ott vannak a napi konfliktusok, stresszel terhelt hétköznapok akár a gyermek állapotából adódóan, akár a környezettel kapcsolatos összeütközések révén. És ott van a szülői szorongás, aggódás is, hogy milyen élete, jövője lesz akár nélkülünk is ebben a nagyon is a normalitást szűken értelmezett világban.

 

Mémek és méhek

február 17, 2019 - 13:17
Mémek és méhek, van amikor már felesleges viccet csinálni

Január elseje óta nem követem a magyar híreket, s csak rövid címsorokban, többnyire külföldi oldalakon találok utalásokat az országra, no és az ismerőseim megosztásaiból következtethetek dolgokra, annak ellenére, hogy az ismert magyar híroldalak mind le vannak tiltva a falamról. Akad bőven látnivaló, mert egy dolgot nehéz letiltani: a mémeket. Ezek a humorba csomagolt grafikus tartalmak dömpingszerűen jelennek meg, ha valami megrázó történik.

Abortuszról, társkeresésről, szexről - milyen értékeket közvetít a legolvasottabb magyar női magazin?

szeptember 24, 2010 - 11:27
Várakoznom kellett, nem volt nálam könyv, így gondoltam, kivételesen veszek egy magazint. Mivel úgy véltem, hogy az újságosnál elérhetőek közül még a Nők Lapja a legnormálisabb, mert nincs tele bulvárhírekkel, fogyókúrával, pornótechnikákkal és celebpletykákkal, ezt választottam.