Diane Arbus különös világa

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Diane Arbus különös világa

július 23, 2009 - 12:54
Diane Arbus a XX. század egyik legtehetségesebb és napjaink egyik legnépszerűbb fotográfusnője. Nevével éppúgy találkozhatunk a művészettörténeti előadásokon, mint szociológiai szaklapokban vagy akár a mozikban is, hiszen 2006-ban elkészült Nicole Kidman főszereplésével A Szépség és a szőr: Diane Arbus képzeletbeli portréja című film. Azonban ahogy arra a cím is utal, a történet inkább fikció, mint biográfia. Akkor viszont valójában ki is volt az a Diane Arbus?

A művésznő Diane Nemerov néven született 1923. március 14-én, New Yorkban. 14 évesen megismerte a nála 5 évvel idősebb Allan Arbust, akivel négy évvel később össze is házasodott. Férje fotós múltja nagy hatással volt rá, ezért neves fotográfusok óráin próbálta elsajátítani a fotográfia rejtelmeit, a ’40-es években pedig férjével együtt kereskedelmi fotográfiai vállalkozásba fogott. Ahogy Diane a fotográfia egyre magasabb szintjeire jutott, úgy házassága is ugyanilyen tempóban, azonban más irányba tartott.

1959-ben kezdett el megélhetésszerűen foglalkozni a portréfotózással, ugyanabban az évben, amikor a pár szétköltözött. A válásra azonban csak 10 évvel később került sor. Két gyermekük született: Amy és Doon Arbus. Diane a ’60-as években már több művészeti iskolában tanította a leendő fotográfusokat. Legtöbb alkotása ebben az évtizedben született, hiszen nem is maradt több ideje képeket készíteni: depressziója elhatalmasodott, 1971. július 26-án pedig saját kezével vetett véget életének gyógyszerek és egy penge segítségével. 48 éves volt.

Kérdés, hogy miért lett depressziós, majd öngyilkos egy olyan művésznő, akinek a karrierje épphogy beindult, és fotóival egyre nagyobb sikereket ért el. A válaszadást megkönnyíti, ha megvizsgáljuk művészetét. Diane Arbus képeivel nehéz azonosulni. Fotói inkább megrázóak, hatásukat pedig az is fokozza, hogy a modellek általában a kamerába néznek, figyelik a nézőt. A művésznőt az ember érdekelte, az emberi lét minden mozzanata, azonban ezt sajátos szemszögből látta: egy olyan világot ábrázolt, ami az átlagember életétől távol áll. Tehetsége talán abban mutatkozik meg legjobban, hogy ezt a különös hangulatot mindig el tudta kapni, akár mindennapi, akár átlagtól eltérő alakokat örökített meg.

Modelljei a legeltérőbb emberek voltak: gyerekek és idősek, egészségesek és elmebetegek, heteroszexuálisok és transzvesztiták, törpék és természetellenesen magasak, szegények és milliárdosok. Egy közös pontjuk van: a hangulat. A különbözőségek ellenére valahogy mégis egységes világot ábrázol, ugyanaz az érzés fog el minket minden egyes képnél. Hogy hogyan? A normálist is abnormálisnak láttatta. Úgy játszott a beállításokkal, szögekkel és a modell arcával, hogy a végeredmény egy sivár, taszító világot ábrázoljon. Ezt igazolja az is, hogy Egypetéjű ikrek című képe hatással volt és megjelent többek közt Stanley Kubrick Ragyogás című horrorfilmjében is.

A művésznőnek kedvelt témái voltak az ikrek. Ez az azonosság, egymáshoz képest már-már túlzott átlagosság (azonos ruha és póz) teszi abnormálissá a képen szereplőket. Máskor más módszereket alkalmaz az emberben rejlő negatívumok feltárására. A gazdagok fénylő világát visszataszítónak, nemkívánatosnak láttatja. De még az angyalarcú gyerekek is ellenszenvesekké válhatnak. A Gyerek játékgránáttal a Central Parkban című fotón a látszat ellenére egészséges kisfiú pózol, azonban a helyes pillanat megragadásával a fotográfia képes átváltoztatni az alany személyiségét. A másik oldalon pedig ott vannak azok a modellek, akiket a társadalom valóban abnormálisnak tekint. Diane Arbus sok időt töltött együtt ezekkel a különös alakokkal, a furcsaság, a másság mindig is vonzotta őt. Ám nagy és tanulságos különbség, hogy a fenti embertípusokkal ellentétben ezek az emberek boldogok. Nevetnek, együtt játszanak, kimutatják szeretetüket. Talán azzal, hogy elfogadják önmagukat (vagy nincsenek is tudatában önmaguknak) olyan életszeretet sugárzik belőlük, ami a hétköznapi ember életéből hiányzik. Pedig lenne rá szükség. Nemcsak akkor, amikor Diane Arbus élt, hanem most is, 2009-ben.

A korábban feltett kérdésre most már mindenki megtalálhatja a saját válaszát. A fotográfus képeinek világa általában (azaz jobb esetben) nem elhatározás kérdése. A művész úgy közelíti meg és fotózza a világot, ahogyan azt ő látja. Diane Arbus is saját magán át szűrte meg a valóságot: képeinek negatív hangulata a művésznő világszemléletének következménye. Véleményem szerint tragikus halálához hozzájárult saját életútja is: gyerekkori szerelmének elvesztése, illetve az, hogy idejének jelentős részét a szociális otthonok és elmegyógyintézetek lakói között töltötte. Saját képei emésztették fel: az a negatív világ, ami részben a művésznőből, részben pedig a rideg valóságból fakadt. Szokták mondani, hogy aki a tűzzel játszik, az előbb-utóbb megég…

 

 

Rosia Ney (Földi Rózsi), fotóművész, festő (1897–1972)

november 29, 2017 - 18:37

Isaszegen született, művészi tanulmányait Budapesten végezte. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. Munkácson feleségül ment Illés Bélához. A házasság rövid ideig tartott, másodszorra Párizsban Ney László festőművésszel kötött házasságot. Elismert fotóművész lett, több kiállítása volt világszerte. Belépett a francia kommunista pártba, részt vett az ellenállási mozgalomban. Harmadik férje Sylvio Silka hangmérnök volt, a Csehszlovákiában tett utazásuk során készített fényképsorozatot a Sarló-mozgalom mutatta be Pozsonyban.

Nyíltan a szexualitásról: Ragnhild Jølsen norvég író (1875–1908) 

március 25, 2017 - 02:03

Abban a korban élt, amikor az ipari forradalom kiteljesedésével a norvég életforma jelentősen megváltozott. Ez családját is érintette, apja eladta a családi farmot és gyárat alapított. Elbeszéléseiben, regényeiben érzékenyen ábrázolja, mit jelent ez a váltás. Megdöbbentette olvasóit, mert szokatlanul őszintén írt a nők vágyairól, szexuális életéről. Néhányan talán ezért feltételezték azt, hogy a könyvek írója férfi. 33 évesen öngyilkos lett.
Néhány munkája: Ve's mor; Rikka Gan; Fernanda Mona; Brukshistorier; Hollases Krønike; Efterlatte arbeider.

A szüfrazsett-induló szerzője: Dame Ethel Smyth angol zeneszerző (1858–1944)

április 02, 2017 - 22:42

Korának egyik jelentős zeneszerzője katonacsaládba született. Apja sokáig ellenezte, hogy lánya zenét tanuljon, végül Ethel mégis elérte, hogy beiratkozhatott a lipcsei konzervatóriumba. Sokat komponált, zongoradarabokat, szonátákat, misét, operát. 1893-ban volt első angliai bemutatója. Ő volt az első nő, akinek operáját a Covent Gardenben előadták.

Sylvia Plath amerikai költő, író (1932–1963)

február 14, 2016 - 18:28

Sylvia Plath (1932-1963) amerikai költő, író. Bostonban született, apját gyerekkorában elveszíti, ez az esemény megrázza ("Soha többé nem beszélek Istennel") és később több művében kísérti.  Már gyerekkorában megjelennek versei. A Smith College kiemelkedő hallgatója, több ösztöndíjat elnyer.  A tehetsége, ambíciói, és a hagyományos női szerepek, elvárások szerinti élet kilátása  közt feszülő ellentét rendkívül nyomasztja. Rövid ideig a Mademoiselle magazin vendégszerkesztője, de a látszólagos álommunkában nem talál örömet.

Liszt Ferenccel is játszott: Arma Senkrah amerikai hegedűművész

június 06, 2017 - 18:10

New Yorkban született 1864-ben, művészként megfordítva használta vezetéknevét (Harkness). Anyja tanította zongorázni és hegedülni, korán kiderült, milyen tehetséges. 9 éves volt, amikor Európába utaztak, hogy a legjobb tanároktól tanulhasson. Lipcsében Arno Hilf, Brüsszelben Henryk Wieniawski volt a mestere. 1873 és 1875 között a párizsi konzervatóriumban Joseph Massart foglalkozott vele. Első komoly sikere 17 évesen Párizsban volt, ahol a Paris Conservatoire versenyén első díjat nyert.