Flora Murray angol orvos, szüfrazsett (1869–1923)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Flora Murray angol orvos, szüfrazsett (1869–1923)

május 25, 2015 - 22:08
A Women's Social and Political Union  tagjaként részt vett a tüntetéseken, beszédeket tartott, és ellátta a sérülteket, a kényszertáplálás áldozatait.

Louisa Garrett Anderson és Flora Murray (jobbra)

Cummertrees-ben született 1869. május 8-án. A London School of Medicine for Women majd a University of Durham hallgatója volt.

Diplomájának megszerzése után néhány évig Skóciában dolgozott, 1905-től Londonban a Belgrave Hospital for Children gyerekorvosa és a Chelsea Hospital for Women anaeszteziológusa volt.

A Women's Social and Political Union  tagjaként részt vett a tüntetéseken, beszédeket tartott, és ellátta a sérülteket, a kényszertáplálás áldozatait. személyes orvosa volt. 

1912-ben élettársával, nal (az első brit orvosnő, lányával) létrehozták a Women's Hospital for Children-t, ahol orvosnők gyógyították a szegény gyerekeket. A világháború alatt Franciaországban a Women's Hospital Corps tagja volt. 

A háború után Pennben, Buckinghamshire-ben éltek Andersonnal, magánpraxist vezettek.

1923-ban egy műtét szövődményeibe halt bele. 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Egyszerre küzdött a nők és a melegek jogaiért: Johanna Elberskirchen (1864–1943) 

április 02, 2017 - 20:38

Bonnban született,  könyvelőként dolgozott. 1891-ben Svájcba ment, először Bernben volt medikus, majd Zürichben joghallgató. Hazatérése után Bonnban és Bécsben élt, homeopátiás rendelőt nyitott. Homoszexualitását nyíltan felvállalta, a meleg- és a radikális nőmozgalom összekapcsolója volt. Cikkeket, könyveket írt a témában, felvilágosító előadásokat, vitaesteket tartott, nemzetközi konferenciák keresett előadója volt.

A világon az első állatvédő szervezet alapítója: Frances Power-Cobbe (1822–1904) ír újságíró, feminista

május 23, 2016 - 23:43

Előkelő családba született, Dublin közelében 1822. dec. 4-én. Élénken érdeklődött a tudományok iránt. Mindössze két évet járt iskolába, de azt is időveszteségként, sőt tanulmányai kényszerű félbeszakításaként (!) értékelte, hatékonyabbnak tartotta az önálló ismeretszerzést. 1838-ban végül szülei kivették az intézményből, mert gyengélkedő anyja helyett (aki kilenc évvel később meghalt) át kellett vennie a háztartást. Otthon tovább képezte magát, és - legalábbis az egyház által diktált formában - elvesztette a hitét. Amikor ez kiderült, apja elűzte a családi otthonból.