Dán bevándorlócsaládban 1865. november 16-án. 1885-ben vették fel Sydneyben az egyetem orvoskarára, bár a dékán, A. Stuart professzor és több tanár ellenezte a női hallgatók felvételét. Dagmar az első évet kiváló eredménnyel végezte el, a következőben azonban Stuart professzor megbuktatta. Elkeseredésében Angliába ment, ahol a London University hallgatójaként 1893-ban diplomázott. Két évet Angliában egy tottenhami kórházban dolgozott, majd hazatért. Ő volt a második nő, aki New South Wales-ben orvoskamarai tag lett, de kórházi állást nem kapott.
1859. január 18-án született. Az első három kanadai orvosnő egyike. Visszaemlékezéseiben leírja, a férfi hallgatók és tanárok zaklatták, gúnyolták, kiközösítették őket, sztrájkkal fenyegetőztek, ezért a női hallgatóknak létrehozták a Canadian Women's Medical College-t, ahol 1884-ben diplomát szereztek. Hamiltonban kezdett praktizálni, majd a Canadian Women's Medical College professzora lett. Tevékenyen részt vett a nőjogi mozgalomban, a National Council of Women alelnöke volt. Emlékiratait A Woman with a Purpose címmel publikálta.
Harmadik gyermeke születése után lett a Woman's Medical College of Pennsylvania hallgatója. Diplomája megszerzése után San Franciscoban praktizált, gyermek- és nőgyógyászatra szakosodott. A gyakorlati munka mellett figyelemmel kísérte a szakirodalmat, munkájában alkalmazta a legújabb eredményeket. Feltalált egy tejsterilizáló készüléket, és továbbfejlesztette a Franciaországban alkalmazott inkubátort. Hét másik orvosnővel megalapították a Women’s and Children’s Hospitalt. Egyik lánya és fia is orvos lett.