A transzfóbiától az értetlenkedésen át az elfogadásig – a transzneműségről november 20., a Transznemű Áldozatok Emléknapja alkalmából

Olvasási idő
11perc
Eddig olvastam

A transzfóbiától az értetlenkedésen át az elfogadásig – a transzneműségről november 20., a Transznemű Áldozatok Emléknapja alkalmából

november 19, 2012 - 23:58

A Transzneműek Emléknapja (Transgender Day of Rememberance), mely minden év november 20-án esedékes, a transznemű embereket ért gyűlölet-bűncselekményekre, gyilkosságokra, bántalmazásra és diszkriminációra hívja fel a figyelmet. 1998-tól tartják, amikor is – transzszexuális mivolta miatt – meggyilkolták az amerikai transznemű nőt, Rita Hestert. A Wipe Out Transphobia oldal adatai szerint 2012-ben világszerte 265 transznemű embert öltek meg. Magyarországon transznemű-gyilkosság tudomásom szerint nem fordult elő, de a bántalmazás, a diszkrimináció, a jelenség félreértése, valamint a másodrangú állampolgárnak tekintés, csak úgy, mint a homoszexuálisok (és számos más csoport) esetében, sajnos mindennapos.

 

Miről is van szó? A transzneműség egy ernyőfogalom mindazon személyekre, akiknek a valódi vagy felvett nemi identitásuk a biológiai nemüktől eltér.[i] Ezen belül:

transzszexuális: a nemi identitása a biológiai nemével ellentétes, és a nemi identitásának megfelelő nem tagjaként igyekszik élni, illetve nemátalakító műtéteket végeztet vagy kíván végeztetni. (Egyszerűbben és pontatlanabbul: férfitestbe születik, de nőnek érzi magát, ezért nővé operáltatja magát, vagy fordítva.) Ezen belül: FTM („nőből férfi”) és MTF („férfiból nő”) transzszexuális, valamint op és non-op, azaz az átalakító műtéten átesett illetve át nem esett személy.  

transzvesztita: élvezettel viseli a másik nem ruháit, de nem kívánja átoperáltatni magát.

crossdresser: bármilyen okból (akár szükségszerűségből) a másik nem ruháit ölti magára, és a másik nem tagjának adja ki magát. A történelemből számos példát tudunk, volt, aki férfinak öltözve jutott be az egyetemre vagy az egyházi vezetők közé, és viszonylag ismert Pipás Pista alias Fődi Viktória esete is, aki a tanyavilágban (is) gyakori férfierőszaktól próbálta ily módon védeni magát és nőtársait.

 

Ahhoz, hogy könnyebben megértsük a transzneműséget, a nemiséget 4 tényező mentén érdemes leírni:

1. biológiai nem: „sex”, a kromoszómák, elsődleges és másodlagos nemi jellegek, azaz a test: nő vagy férfi, néhány esetben interszexuális (régi megnevezéssel hermafrodita)

2. nemi identitás: az egyén nőnek vagy férfinak érzi magát – ez a legmeghatározóbb. (Létezik, de ritka az olyan eset, amikor, az interszexualitással összefüggésben, az egyén egyik kategóriában sem tudja vagy akarja magát elhelyezni.)

A nemi identitás, a többi hárommal ellentétben, stabil, nem változik és nem változtatható. Azaz, a transzneműek esetében még mindig könnyebb a testet átalakítani, mint az egyént meggyőzni arról, hogy ő nem az, aminek érzi magát. Utóbbi lehetetlen. Abban az esetben, ha egy transznemű megbánja a nemváltó műtétet, sem arról van szó, hogy megváltozott volna a nemi identitása, hanem arról, hogy az eljárás, vagy az azt követő társadalmi beilleszkedés nem járt kellő sikerrel. (Egyébként legtöbbjüknek a "részleges", külső szemmel "átmenetinek" tűnő eredmény is jobb az identitásuknak teljesen ellentmondó kiinduló állapotnál!) Mivel a nemi identitás stabil, így ha beigazolódik a transzszexualitás, optimálisabb a transition folyamatát mielőbb elkezdeni, mert akkor valószínűbb a sikeres végeredmény.

3. társadalmi nem: „gender”, nemi szerepelvárások: mindaz, amit egy adott korban egy adott társadalom nőiesnek illetve férfiasnak, női illetve férfi szerepnek tart és elvár.

4. szexuális orientáció: hetero-, homo- vagy biszexuális, illetve pán- vagy aszexuális.

 

A legtöbben ún. cisgender (vagy genetikai) nők vagy férfiak vagyunk, azaz a biológiai nemünkkel összhangban van a nemi identitásunk. 30 ezerből egy biológiai férfi és 200 ezerből egy biológiai nő azonban nem így van ezzel: úgy érzi, rossz testbe született. (A „transznemű nő” fogalma férfitestbe született nőt jelöl, a „transznemű férfi” pedig női testbe született férfit, azaz a nemi identitást vesszük alapul.) Az érintett legtöbbször ezt már gyerekkorában (!) felismeri, így kizárható, hogy a transzneműségért a társadalom, bizonyos életesemények, esetleg a média lenne okolható (ezek gyakori tévhitek). Arról sincs szó, sőt, – akár a homoszexualitás esetében – rendkívül ostoba sztereotípia, hogy ez a modern korunk „divatja” lenne: minden történelmi korból maradtak feljegyzések a transzneműség eseteiről, mely nem lokalizálható a fejlett, nyugati társadalmakra: a transznemű emberek tapasztalatai hasonlóak, éljenek akár az USA-ban, Magyarországon vagy Ugandában. Pszichiátriai betegségként, pl. „téves valóságészlelésként” vagy „testképzavarként” sem írható le, a gyógyszeres kezelési kísérletek nem vezettek eredményre, csak ártottak; a transzneműség, csak úgy, mint a homoszexualitás, ebben az értelemben nem gyógyítható. A homoszexualitást 1974-ben, a transzszexualitást pedig először Franciaországban 2010-ben vették le a pszichiátriai betegségek listájáról. A homoszexualitás nem betegség, hanem egy biológiai variáció, mint a jobb- és balkezesség, vagy az eltérő szem- és hajszínek. A transzneműség abban az értelemben felfogható "betegségként"[ii], hogy az egyén szenved, de az állapotát egyedül az javítja, ha a nemi identitásának megfelelően kezd élni, azaz belevág a nemátalakítás (ún. transition) évekig tartó folyamatába. (Melynek része a kívánt nemre jellemző külső és gesztusok tudatos kialakítása, a hormonkezelés, a hangképzés vagy hangszálműtét, a kisebb műtétek, és a nemiszerv-átalakítás.)

 

Az első MTF nemátalakító műtéttel 1930-ban próbálkoztak egy Lili Elbe nevű személyen, sajnos sikertelenül, mert 1931-ben belehalt a procedúra szövődményeibe. Az első sikeres eljárást 1952-ben hajtották végre Christine Jorgensenen az USA-ban. Az eljárások még ma sem tökéletesek, változó kimenetelük lehet, főleg a nemiszerv-átalakításnak (ami az utolsó fejezete a nemváltás hosszú folyamatának) számos szövődménye lehet (pl. a szexuális élet zavarai), ennek ellenére a legtöbben szükségét érzik, hogy addig elmenjenek. (Mindez szintén azt bizonyítja, hogy a transzneműség nem választott!) Magyarországon a nemváltás pszichológusi és pszichiátriai szakvélemény megléte mellett jogilag lehetséges, de a nemátalakító műtéteket a TB nem finanszírozza.

 

Miután tisztáztuk a transzneműek esetében a biológiai nem és a nemi identitás ellentétét, beszéljünk arról, miként viszonyulnak a 3. és 4. pontokhoz, azaz a társadalmi nemhez és szexuális orientációhoz.

 

Egy transznemű nő nem feltétlenül akar sztereotip módon nőies – pl. ahogy a médiában gyakorta ábrázolják, hatalmas szilikonmellű, feltöltött ajkú, kiszőkített hajú, affektáltan tűsarkúkról áradozó „bombanő” – lenni. Felismeri, hogy nőnek lenni sokféleképpen lehet, és még az is megtörténhet, hogy a transznemű nő nőjogi aktivista, feminista nő lesz, azaz együtt küzd cisgender nőtársaival a nemi sztereotípiák lebontásáért, és a nőket ért társadalmi hátrányok ellen! (Lásd: transfeminism.)

 

A transzneműek tehát alapjaiban változtathatják meg, amit a nemiségről illetve egyáltalán a szubjektivitásról gondolunk. Bebizonyítják, hogy a nemiség nem feltétlenül függ össze a biologikummal: hogy kinek mi van és mi nincs a lába között, az bizonyos esetekben azzal sincs összefüggésben, hogy az illető nő vagy férfi. (Nesze nektek, biológiai esszencialisták! :P ) De a konstruktivista nézőpontot is felforgatják, mert az ő tapasztalataik szerint a nemiség nem is pusztán társadalmi konstrukció: minimum egy része annál mélyebben gyökerezik. Amikor még kevésbé értettem a transzneműség jelenségét, bőszen bólogattam, amikor a következőt olvastam Madonna Kolbenschlag Búcsúcsók Csipkerózsikának c. (egyébként remek) feminista alapművében: „ha a szexualitást mindenki számára közös emberi mivoltunk másodlagos aspektusának fognánk fel, akkor néhányan talán kevésbé éreznék szükségét, hogy megcsonkíttassák magukat csak azért, hogy a lelküket kiszabadítsák.” (p. 87.) Kolbenschlag tehát a merev társadalmi nemi szerepeknek, azok egy szomorú következményének tulajdonítja a nemi átalakító műtéteket, és amikor még nem találkoztam egyetlen transznemű emberrel sem, egyet értettem vele: azon a véleményen voltam, hogy ha tágabban, és a sokféleség jegyében értelmeznénk a „nőiesség” és a „férfiasság” fogalmait, így a merev nemiszerep-elvárások helyett minden egyén szabadon megvalósíthatná önmagát, akkor a transzneműek is élhetnének boldogan férfias(nak tartott tulajdonságokkal rendelkező) nőként, illetve nőies férfiként.

 

A jelen cikket ihlető interjúalanyom elmagyarázta, hogy mivel nem minden transznemű akarja a sztereotip elvárások mentén megélni a nemiségét, a társadalmi nemi szerepek fellazítása őket is segítené, de nem lenne elég, mert a nemiség ennél mélyebben gyökerezik. Ijesztő belegondolni, és ennek megfejtéséhez még tovább kell faggatnom az interjúalanyomat, de a transzneműek tapasztalatai hosszútávon bebizonyíthatják a – nemmel felruházott – lélek, illetve a szubjektum esszenciájának létezését.

 

Visszakanyarodva a gyakorlatiasabb aspektusokhoz, az sem biztos, hogy egy transznemű nő heteroszexuális. A nemi identitás a szexuális orientációtól független: megtörténhet, hogy a férfitestbe egy leszbikus vagy biszexuális nő születik. (A populáris médiának sajnos nem szokása ezt elmagyarázni, de ezért felesleges csodálkozni, ha egy biológiai férfi nővé operáltatja magát, hogy aztán egy nővel éljen.) Már csak ez alapján is beláthatjuk, hogy ez nem valami hóbort, hanem szükségszerűség az egyén számára: hiszen heteroszexuális férfiként a mai társadalomban (pláne az ugandai társadalomban!) privilegizáltabb helyzetben lehetne, jobban boldogulna. (Arról nem is beszélve, hogy ha a transzneműség társadalmi okokkal lenne magyarázható, akkor az lenne a logikus, hogy a privilegizáltabb férfi mivoltra „vágynának” többen.)  Ebből is láthatjuk, a transzneműséget – ahogyan a homoszexualitást sem – az egyén nem maga választja, az vele születik. Mint mondtam, gyógyítani abban az értelemben nem lehet, hogy rávegyük: verje ki a fejéből a biológiai nemétől eltérő nemi identitását – a megoldás a megértés és az elfogadás.

 

Ehelyett mit lehet tapasztalni? Csak egy példa. „Megismerkedtem egy transznemű nővel”, közöltem egy (emberjogi aktivista körökön kívül álló) barátommal. „Tényleg, és farka van?” És akkor már értettem, miért sorolták fel az everydayfeminism.com-on a 30 cisgender privilégium között, hogy „nem firtatják a nemi szerveid kinézetét és azt, hogy hogyan szexelsz”… Nem tudom. Engem sokkal jobban érdekeltek az érzései, a gondolatai, a tapasztalatai, az, hogy mi foglalkoztatja, milyen volt a múltja, mik a jövőbeli tervei, hova jár, hogyan tölti a napjait, mit szeret olvasni, hallgatni, mik a kedvenc filmjei, szereti-e a macskákat, stb. tehát ki ő, milyen ember. A transzneműség nem határozza meg teljes egészében egy ember személyiségét, a transzneműsége nem írja le, hogy ki ő valójában. (Ahogyan a homoszexualitás, vagy a cisgender nő illetve férfi mivolt sem.) A transzneműek: EMBEREK. Emberi érzésekkel, vágyakkal, tervekkel és főleg EMBERI JOGOKKAL. Például, ugyanúgy vágynak egy szeretetteljes kapcsolatra, mint mi, cisgenderek, és ugyanolyan joguk van azt – akár ellenkező, akár azonos nemű személlyel –, bántalmazás és ítélkezés nélkül, megélni. (Sikeres párkapcsolatban élő transznemű személyek itt.) Különbözőek lehetnek, egyáltalán nem biztos, hogy olyan exhibicionisták, ahogyan a populáris média ábrázolja őket. Egyáltalán, senki sem 0-24-ig meleg vagy transznemű. Élnek, tanulnak, dolgoznak, önkénteskednek, családjuk van, barátaik, hobbijaik vannak, stb. stb. – erről hajlamosak sokan elfeledkezni. A konformista templomi kóristától a goth énekes Anna Varney-ig – aki a másságát nemátalakító műtét helyett a művészetében, a Sopor Aeternus fájdalommal átitatott, néhol gyönyörű, néhol groteszk zenéjében oldotta, oldja fel – mozoghatnak a lehető legszélesebb spektrumon. Például iskolában tanítanak. Vagy polgármesterek. Vagy orvosok. Vagy ott ülnek melletted az egyetemi előadóteremben. Vagy ott állnak melletted egy nőjogi tüntetésen. Sokfélék, mint a melegek, akik szintén nem egytől egyig rózsaszín tangában táncolnak a felvonulásokon. Sokfélék, mint mi, cisgenderek, akik közt a nők nem mind ruha-  és cipőmániás csicsergő házitündérek, és a férfiak nem mind kakaskodó, erejüket fitogtató harcias, agresszív macsók. Ugyanaz.

 

Akármilyen furcsának vagy idegennek hat számunkra valami, akármennyire távol áll a mi valóságunktól, próbáljunk meg elszakadni a sztereotípiáktól. Próbáljuk nem megkérdőjelezni az embertársaink tapasztalatát és öndefinícióját (!), és ítélkezés, elhamarkodott, felületes véleményalkotás helyett próbálkozzunk a megértéssel, a megismeréssel. Ha ez végképp nem megy, legalább az agressziómentes elfogadással. Ha másért nem, azért, mert a meleg fiatalok 20, a transznemű fiatalok 41%-a (!) kísérel meg öngyilkosságot.

 

 

Néhány híres transznemű ember:

Herculine Barbin (1838-68) – Franciaországban élt interszexuális (lásd Michel Foucault "Herculine Barbin, más néven Alexina B." c. könyvét, Jószöveg, 1997),  valamint róla szól az Alexina titka c. film. 30 évesen öngyilkos lett.

Vay Sarolta/Sándor (1859-1918) – gróf, író, újságíró, FTM non-op transzszexuális. Lásd róla Borgos Anna cikkét, valamint Rakovszky Zsuzsa VS c. regényét.

Fődi Viktória/Pipás Pista, "az alföldi tanyavilág hóhéra", FTM crossdresser, erőszakos férjektől szabadította meg a bántalmazott asszonyokat. Utolsó akciójakor lebukott, és 1933. jan. 13-án felakasztották.   – a Szegedi Nemzeti Színház hamarosan színdarabot mutat be róla.

Shi Pei Pu (1938-2009) kínai operaénekes, kém, MTF crossdresser, magát 20 évig nőnek kiadva, a szeretőjeként titkokat szedett ki egy francia diplomatából, Bernard Boursicot-ból. (M Butterfly – Pillangó úrfi –  címmel színdarab illetve 1993-ban film készült az esetből)

Donald/Deirdre McCloskey (b. 1942) – amerikai közgazdász. MTF transzszexuális, 53 évesen váltott nemet.

KIEGÉSZÍTÉS! El Kazovszkij (1948-2008) orosz származású magyar festőművész, FTM transzszexuális, link

Larry/Lana Wachowski (b. 1965), a Matrix filmek rendezője, MTF transzszexuális.

Poppy Z. Brite (b. 1967) – amerikai író, horror, azon belül vámpírregények hazájában rendkívül népszerű szerzője, a nyugati goth színtér kultikus figurája (Lost Souls c. regénye miatt) FTM transzszexuális, 2010-ben kezdte a nemváltást.

Chastity/Chaz Bono (b. 1969) – író, zenész, LGBT aktivista, az énekesnő Cher fia, FTM transzszexuális. 

Brandon Teena (1972-93) – amerikai FTM transzszexuális, gyűlölet-bűncselekmény áldozata. Az életét a Boys Don't Cry c. film dolgozza fel.

Anna Varney Cantodea, a Sopor Aeternus gothic projekt mögött álló énekes és zenész, non-op MTF transzszexuális.

Keith/Mina Caputo (b.1973), a Life of Agony korábbi énekese, MTF non-op transzszexuális.  

Isis King (b. 1985) – afro-amerikai modell, MTF post-op transzszexuális.

Kitty Lectro, dark/goth DJ, aki facebook oldalán nemrég coming outolt. (Honlapja: http://www.kittylectro.com/ ) Leírta, hogy transgender, és aki ezt nem tudja elfogadni, iratkozzon le az oldaláról - többszáz lájkot és támogató kommentet kapott, azóta aktívan felszólal amellett, hogy a gót szubkultúrának nem (sem)  lehet része a homofóbia és a transzfóbia.

Tim/Kim Petras (b. 1992) – német MTF transzszexuális, a világ legfiatalabb, átalakító műtéten átesett személye.

 

 

Ajánlott oldalak, cikkek: 

Transz Információk érintetteknek és családtagjaiknak, barátaiknak: http://transvanilla.hu/

Az everydayfeminism.com transneműekkel foglalkozó cikkei: http://everydayfeminism.com/tag/lgbtq/

Egy transzszexuális férfi, Bandi beszámolója: http://melegpar.hu/A%20%22T%22%20vil%C3%A1ga%20-%20Itt%20kezd%C5%91dik

"Aztán az évek, a sok-sok csalódás, a magány és megfelelési kényszerből felépülő életem legnagyobb mélysége választás elé állított: felállok vagy meghalok.   Míg fiatalabb koromban átokként, csapásként éltem meg a transzszexualitást, egy genetikai hulladéknak éreztem magam, most már egy csodás ajándéknak tartom az életem. Megtanított küzdeni, együttérzésre nevelt."

Egy MTF nemváltó beszámolója a Vállald Magad Egyesület oldalán: http://www.vallaldmagad.hu/nemvaltases-elokeszuletek

 

 

 

[i] A terminológia nem egységes, az itt leírtakat egy transznemű emberrel egyeztettem.

[ii] Ez vitatott, de interjúalanyom ebben a formában jóváhagyta az állítást.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



„Nem vagyok hajlandó másodrangú állampolgárként élni” –  interjú Sándor Klárával

június 24, 2010 - 12:17

Sándor Klára nyelvész, többek között székely rovásírással foglalkozik, az SZTE Könyvtártudományi tanszék oktatója. 2012-ig társszervezője volt z SZTE TNT Nyelv, ideológia, média c. konferenciáinak, ahol a genderkutatók eddig olyan témákat jártak körül, mint a nő helye a nyelvhasználatban , a nő és az identitás, vagy a szexualitás terei.

Kis magyar képmutatás: "Jaj fogy a népesség" vs. fúj, nyilvános szoptatás

június 04, 2010 - 09:24

A társadalom hisztérikusan elvárja a nőktől, hogy mindent elsöprő vágyat érezzenek az anyaságra, és ezt a "szerepet" a véljék az életükben - sőt, ahogy haladunk jobbra, az is kívánatos, hogy ezért mindent feladjanak, pl. a csúnya , a még csúnyább önérvényesítést.

Judith Butler a genderfogalom körüli kultúrharcról, J.K. Rowlingról és „anti-intellektuális" korunkról

október 25, 2020 - 20:31
Judith Butler (Kép forrása: J. B. Facebook-oldala)

A most 64 éves Judith Butler* harminc évvel ezelőtt kiadott könyve forradalmasította a genderről való közgondolkodást. A Gender Trouble (), amely talán a legismertebb műve, felvázolta .