A menstruációs termékekhez való hozzáférés nem érdem, hanem jog és minden érintett alapvető igénye. Ezért mindannyiunknak dolgoznunk kell azért, hogy az egyenlő hozzáférés a gyakorlatban is megvalósuljon. Interjú Váradi Mariann-nal, a Magyar Vöröskereszt Lányból Nővé programjának vezetőjével.
„Vallások az elnyomottakért: nők, etnikumok és szegénység” címmel került sor vallásközi expóra a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesülete szervezésében, az „Együtt a jövőnkért egy nyitottabb és elfogadóbb társadalomért” projekt keretében, a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen az emberi jogok világnapján, december 10-én. Beszámolónk.
Elmenekülnék-e a bántalmazó elől, ha azzal fenyegetne, hogy megöl, ha elmenekülök? Elmenekülnék-e a bántalmazó elől, ha azzal fenyegetne, nem csak engem öl meg, hanem a
A Friedrich-Ebert-Stiftung a „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című, 2012 óta futó regionális programja keretében 2016. március 21-én tartotta „Egyenlő méltóság és női jogok” című párbeszédfórumát. Mi az emberi méltóság fogalmának politikai relevanciája? Milyen viszonyban van az egyenlőséggel és az egyenlő jogokkal? Van-e különbség nők és férfiak méltósága között? Mit jelent a méltóság az állam szerepéről való elképzeléseink, illetve a média szabadsága szempontjából? Többek között e kérdéseket járták körül külföldi és magyar előadók a nagyszámú, egyetemi hallgatókból, kutatókból, valamint politikai pártok, vállalatok, szakszervezetek és nőszervezetek képviselőiből álló közönség előtt.
„Magyarországon egyre szélesebb rétegeket érintő lakhatási válság van, és egyre kevesebbeknek adatik meg a méltó megélhetés lehetősége. Milliók élnek eladósodva, túlzsúfolt vagy egészségtelen lakásban, kilakoltatás
Törvénytelen az a gyakorlat, hogy szegénység és lakhatási gondok miatt veszik el a gyerekeket, mégis ez történik tömegesen; ezt A Város Mindenkié csoportban szinte nap mint nap tapasztaljuk. Az állam válasza a nők lakhatási gondjaira: legjobb esetben csáo (családok átmeneti otthona) vagy anyaotthon – ahová nem lehet bejutni a tömeges várakozás miatt.
Mit szeret egy ápolónó, egy védőnő és egy szociális munkás a foglalkozásában? Büszkék-e a hivatásukra? Változna-e szakmák bérezése, ha hirtelen többségben jelennének meg bennük a férfiak? Ki segíti őket, ha a kliensek részéről zaklatást, bántalmazást szenvednek el? Többek közt e kérdésekről szólt a „Nők, munka, baloldaliság” című beszélgetés.
A feltétel nélküli alapjövedelemről sokan és sok helyen értekeznek, én ebből a filmből tájékozódtam róla először
Kérem, ne értsen félre. Ön őszinte, rendes embernek látszik, és nagyra becsülöm az erőfeszítését, amellyel felhívja a világ figyelmét arra, hogy fel kell számolni a szegénységet, az egyenlőtlenségeket, és fel kell venni a harcot a klímaváltozással. Sajnos azonban az, hogy nem hajlandó elfogadni a fogamzásgátláshoz való széleskörű hozzáférést mint szükséges és fontos eszközt, szöges ellentétben áll a küzdelmével, hogy jobb hellyé tegye a világot. – John Seager cikkének fordítása.
Mit üzentek az eddigi kormányok a nőknek? A jelenlegi mennyire tartja sürgősnek ratifikálni az Isztambuli Egyezményt? Szerencsés-e az a megközelítés, miszerint a politika nőkről alig, inkább csak anyákról beszél? A kisgyermekes nők szeretnének-e részmunkaidőt vagy távmunkát? Mit akarnak a roma nők? Hogyan lehetne ösztönözni a nemek közti otthoni munkamegosztást? – Többek között ezekről a kérdésekről volt szó az Ökopolisz Alapítvány „Mit vállal egy nő?” című fórumán.
