Nőtörténet, feminizmus, gender studies: magyar nyelvű könyvek és folyóiratok 2020-ban

Olvasási idő
14perc
Eddig olvastam

Nőtörténet, feminizmus, gender studies: magyar nyelvű könyvek és folyóiratok 2020-ban

január 05, 2021 - 14:55
Kötetek és folyóiratok, amelyek az év folyamán szerkesztőségünkbe érkeztek, illetve amelyekre más módon felfigyeltünk.

A Szem: „A hallgatásod nem véd meg” fordítássorozat 

Feminista fordítássorozatunk mottóját – A hallgatásod nem véd meg – Audre Lorde amerikai fekete leszbikus feminista szerzőtől kölcsönöztük. A sorozatban különböző nemzetközi és romániai interszekcionális, antirasszista és antikapitalista feminista esszék, elemzések és manifesztumok magyar fordításait közöljük, melyek a cinkos csend helyett a meghallgatást, az elhallgatás helyett a felszólalást és a párbeszédet kívánják katalizálni. Ez a manifesztum sorozatunk nyitószövege, azonban a témához kapcsolható a nálunk már korábban megjelent, bell hooks Feminista politika című esszéje is.

Elérés: 

 

Czingel Szilvia: A női test alakváltozatai 1880–1945 (Jaffa)

„Czingel Szilvia új könyvében azt vizsgálja, hogy az 1880-1945 közötti időszakban lezajló óriási társadalmi és kulturális változások - mint a két világháború, a nők tömeges munkába állása, a fokozódó iparosodás, a szecesszió vagy épp a jazzkorszak - hogyan hatottak a női .” - RECENZIÓ HONLAPUNKON HAMAROSAN

 

Erdélyi Gabriella: Özvegyek és árvák a régi Magyarországon, 1550-1940 (Bölcsézettudományi Kutatóközpont) 

„Az iparosodás előtti Európában és Magyarországon a családi élet nem a szülők és gyermekeik stabil együttélését jelentette, hanem a család folyamatos átalakulását. A magas halandóság következtében az özvegy- és árvalét sokak számára minden!napos tapasztalat volt, akárcsak az egyszülős vagy a mozaikcsaládban nevelkedés. De vajon kit tekintettek árvának a hatóságok és milyen tapasztalatokkal járt az árvaság a gyermekek számára? A mostohaszülő vajon támogatást vagy veszélyforrást jelentett a félárvákból lett mostohagyermekekre? Vagy mivel magyarázható az özvegyasszonyok feltűnő kelendősége a házassági piacon? Jelen kötet szakít az özvegység mint női tapasztalat hagyományos ábrázolásával, és megpróbál közelebb férkőzni az özvegy férfi forrásokban rejtőzködő alakjához is. Az interdiszciplináris családtörténet változatos eszköztárának és léptékének alkalmazása pedig lehetővé teszi, hogy a kötet szerzői megállapításokat tegyenek az özvegyek újraházasodási mintázatainak Kárpát-medencei sajátosságairól, de emellett azt is megfigyeljék például, hogy férfiak és nők hogyan manipulálták egyéni érdekeiknek megfelelően az özvegység és árvaság fogalmához tapadó negatív és pozitív sztereotípiákat.” 

 

Fejős Anna – Szikra Dorottya (szerk.) (2020) Támogatás és támadás - Női civil szervezetek az illiberális demokráciában (Társadalomtudományi Kutatóközpont) 

A rendszerváltás felszabadította az energiákat és bizakodást a nőkkel, a női lét hétköznapi és egyetemes aspektusaival foglalkozó civil formációk lehetőségeivel kapcsolatban. Anyaságtól munkavállalásig, erőszaktól szexizmusig, a prostitúción, a nők ábrázolásán, társadalmi helyzetén, sérülékeny csoportjainak speciális gondjain keresztül számos téma került terítékre és nyert képviseletet.

Az állam és a női civil szervezetek viszonya ugyanakkor soha nem volt felhőtlen. Az utóbbi évtizedben a nők és férfiak egyenlőségének ügyét felváltotta a tradicionális család ünneplése, és ez a folyamat hatással volt a női témákat zászlajukra tűző civil szervezetek működésére is. Hogyan változtak a nőkkel, családokkal kapcsolatos önszerveződés lehetőségei az Orbán-érában? Mi jellemzi a ma aktív, illetve a fennmaradásért küszködő, vagy a közelmúltban alakult szervezeteket, csoportosulásokat? Hogyan viszonyulnak a civil szervezetek a demográfiai kormányzáshoz? Ebben a kötetben szociológusok egyéni és csoportos interjúk feldolgozásával, a szervezeti háttér, az önfenntartási-finanszírozási módok feltérképezésével értelmezik a civil szféra e szegmensének szándékait, stratégiáit, működésmódját, és keresik a választ arra a kérdésre, hogy mi határozza meg a szervezetek irányultságát, kapcsolatait, céljaik hatékony képviseletét. Az olvasó pedig eldöntheti, mi mindent jelenthet a női civil lét és öntudat a mai Magyarországon.

A teljes kötet itt letölthető:

 

Fisli Éva (szerk.) Fotográfusnők. Konferenciakötet. 

Fotográfusnők, egyéni pályák, iparosok, amatőrök és tudatos alkotók, írónők és fényképezés, fotóirodalom, nemek és (fotográfiai) diskurzusok, nők és férfiak reprezentációja, testképek és önarcképek a kortárs fotóban, a családi képek elemzési lehetőségei, rejtett, de olvasható vizuális tartalmak, a fotográfia feminin metaforái és a férfiassághoz társított tevékenységek vizualitása... Megjelent a Fotográfusnők!

A kötet egésze itt érhető el:

itt pedig az előzmények is:

 

Kaló Zsuzsa: Bevezetés a szerhasználó nők világába (L'Harmattan) 

„Az addiktológia tudománya hosszú évtizedekig a férfiakra fókuszált, az 1990-es évektől azonban felismerték, hogy a nemi különbségek fontosak a szenvedélybetegség pontosabb megértésében és a szerhasználó lányok és nők hatékonyabb kezelésében. Ebben a kötetben a nők és a szerhasználat sajátosságainak ismertetése történik meg a legfrissebb nemzetközi és hazai kutatások, valamint a klinikai gyakorlatok tükrében.”

 

Linda Nochlin: Miért nem voltak eddig nagy női képzőművészek? (esszé, részlet, ford. Joó Gábor, Versum Online) 

„E kérdés, „Miért nem voltak eddig nagy női képzőművészek?”, a téves értelmezések és tévképzetek alkotta jéghegynek csupán a legfelső egytizedét alkotja; alatta nagy tömegnyi hatalmas, sötét és ingatag idée reçue terül el a művészet természetéről, adott helyzetének kísérőjelenségeiről, az emberi képességekről általában, az emberi kiválóságról pedig különösképp, illetve arról a szerepről, amely mindebben a társadalmi rendnek jut. Míg a „nőprobléma” mint olyan lehet, hogy álprobléma, a „Miért nem voltak eddig nagy női képzőművészek?” kérdésben rejlő tévképzetek a nők alávetettségéhez kapcsolódó, meghatározott politikai és ideológiai problémákon túli intellektuális zavarosság fő területeire mutatnak rá. Alapvető részét képezi e kérdésnek a művészeti alkotómunkáról általában, illetve a nagyszerű művészet megalkotásáról való sok naiv, torz és kritikátlan feltételezés.” 

A SZÖVEG ELÉRHETŐ

 

Matilda Gustavsson: Az elitklub (Alexandra) 

„A szöveget – melynek alcíme: Hatalom és szexuális erőszak a Nobel-botrány mélyén – a Weinstein-nyomozást részletező  „folytatásaként” is olvashatjuk (noha annak ismerete nélkül is tökéletesen érthető). Szemléletesen bemutatja a -mozgalom elsöprő erejét, annak példáját, ahogy a Weinsteint leleplező két amerikai újságíró, Jodi Kantor és Megan Twohey erőfeszítéseinek eredményeképp a hallgatás megtörése más országokba is továbbgyűrűzött. Az elsőkönyves szerző, a 33 éves Matilda Gustavsson ugyanis a stockholmi székhelyű napilap, a Dagens Nyheter munkatársa. Mint az első fejezetből kiderül, a Weinsteint leleplező New York Times-cikket olvasva merül fel a szerkesztőségben, hogy utánanézzenek, vajon a svéd közéletben is jelen van-e hasonló, eddig eltussolt probléma. Nem igényelt hosszas fejtörést, hogy felmerüljön Jean-Claude Arnault neve: az Akadémia-tag költőnő, Katarina Frostenson francia származású férje, a Forum nevű művészeti klub lelke minden érdeme dacára már évtizedek óta suttogások tárgya: állítólag nőket zaklat, és feleségén keresztül az Akadémia döntéseit is illetéktelenül befolyásolja, akár derékba is töri a neki nem tetszők (vagy éppen ellentmondók) karrierjét.

A könyv során az olvasó tanúja lesz az oknyomozó újságírói munkának: az áldozatok felkeresésének, szóra bírásának, majd a leleplező cikk publikálásának és fogadtatásának, egészen Arnault börtönbüntetésre ítéléséig és az Akadémia kis híján felbomlásáig.

A könyv kiemelt érdeme, hogy a domináns nemierőszak-narratíván túlmutató esetekre is rávilágít, sőt esetenként az erőszak és beleegyezés határán elhelyezkedő „szürke zónába” is betekintést ad. A domináns nemierőszak-narratíva, a közmegítélés szerint „valódi nemi erőszak” az, amikor egy vadidegen az utcán, egy sötét sikátorban fizikai erővel kényszerít aktusra egy nőt, aki mint „valódi áldozat” ezután lelkileg megtörik, gátlásos lesz, a szextől talán örökre megundorodik és – ha egyáltalán – csak nehezen képes folytatni az életét. A statisztikák szerint ugyanakkor a nemierőszak-eseteknek csak kis részét adja a domináns narratíva: valójában sokkal nagyobb az esélye, hogy olyan személy fogja a nőt megerőszakolni, akit ismer. Az áldozatok reakciója, majd a pszichés feldolgozás módja is nagyon sokféle lehet – és egyáltalán nem biztos, hogy a szex, a férfiak vagy akár maga az elkövető kerülésével jár. A közös bennük az, hogy egyik sem teszi semmissé a megtörtént erőszakot, és egyik sem csökkenti az elkövető felelősségét! A Gustavsson által megszólaltatott áldozatok korábban maguk sem tudták, hogy a nemi erőszak akkor is nemi erőszak, ha beleegyezéses aktusként indult, és közben vált a partner agresszívvá. Azóta már kezd beépülni a diskurzusba, hogy egy „igen” sem jelent végtelen és korlátlan hozzáférést a másik ember testéhez, ők azonban ezelőtt éveken át küzdöttek az elfojtással, a szégyennel, az önváddal – amire csak a nyilvánosság ereje adott némi feloldozást.”

A TELJES RECENZIÓ ÉRHETŐ EL. 

 

Pető Andrea: Árnyékban. Rajk Júlia élete (Jaffa)

„Rajk Júlia árulással, börtönnel, erőszakkal, elhallgatással és szenvedéssel teli élettörténetét végigkísérik a 20. századi magyar történelem sorsfordító eseményei. Földi Júlia néven született, az illegalitásban ismerkedett meg Rajk Lászlóval, majd a későbbi belügyminiszter feleségeként fontos politikai pozíciókat vállalt 1945 és 1949 között. Miután férjét ártatlanul kivégezték, ő maga öt évre börtönbe került, nevét elvesztette, fiától elszakították, munkahelyéről elbocsátották. Szabadulása után egyetlen cél éltette: hogy megszerezze "saját nevét", amely együtt járt a fiáért és férje rehabilitációjáért való küzdelemmel. Végül a Nagy Imre körét sújtó romániai fogságból hazatérve Rajk Júlia lett: a Kádár-rendszer politikai ellenzékének önálló - és gyakran öntörvényű - szereplője, aki rendíthetetlenül hitte, hogy az emberi szolidaritás érték, és hogy az egyenlőtlenségek és igazságtalanságok ellen harcolni kell.

Az utókor azonban hajlamos a férjek vagy épp a fiak fontosságában mérni a nők életét. Rajk Júliát férje árnyéka egyszerre védte és eltakarta, miközben meghatározta nyilvános cselekvési terét is. Minden a rendelkezésre állt, hogy a magyar történelem egyik sokat ünnepelt kulcsfigurája legyen, mégsem így történt. Hogy miért, erről szól Pető Andrea közel két évtizede megjelent monográfiájának javított és az új források tükrében átdolgozott kiadása.”

 

Polykarp Gottlieb Schacher - Johann Heinrich Schmid: Történeti-kritikai értekezés az orvoslásban híressé vált asszonyokról - 1738 (Attraktor)

„Egy 18. századi értekezés a mondabeli és történeti asszonyokról, akik az orvoslásbankiemelkedő szerepet játszottak - első magyar fordítás.”

 

Raffael Mónika (szerk.) Roma nők egymás közt (L'Harmattan)

Beszélgetés tizenkét roma nővel. 

 

Roxane Gay: A rossz feminista (Athenaeum)

Aki valamelyest járatos a témában, a cím alapján talán arra számít, hogy a feminizmus (össze)különböző irányzatai feszülnek egymásnak. Vajon mi történhetett, talán a szerző – elképzelni is rossz – a liberális feminizmus főbűnébe esett? Esetleg őt is a feministák vették elő, és (utalva A szolgálólány meséjének rendszerhű nőalakjára) jól leLydianénizték, mint nemrég a csodálatos egyiptomi-amerikai feminista írót, Mona Eltahawyt? A bevezetőből rögtön kiderül, hogy nem ez történt; Roxane Gay saját magára méri önként (persze nem kevés iróniával) a kritikát, és egészen más okból: úgy gondolja, hogy ő nem felel meg az ideális feminista képének, pl. a populáris kultúra szexista termékeihez való személyes viszonyulása miatt.

A 380 oldalas esszégyűjtemény öt részre oszlik – a bevezetés után a gendert, a szórakozást illetve faji kérdéseket középpontba állító szakaszokat személyes írások fogják keretbe. Goitein Veronika fordítása többnyire korrekt, élvezetes – külön értékeltem, hogy a nehezen magyarítható, eddig kínosan az angol változatban meghagyott „trigger warningra” ha nem is teljesen pontos, de épkézláb javaslattal ("tartalmi figyelmeztetés") tudott előállni. Két fontos hibát viszont találtam. Egyrészt, nagyon nem szerencsés a reprodukciós jogokat „a gyermekvállalás szabadságának” fordítani. Ez drasztikusan félreérthető és nem teljes: az eredeti fogalom igen hangsúlyosan tartalmazza a gyermeket nem vállalás (mondjuk ki: abortusz) szabadságát is, és a megnyirbálás leginkább az erre vonatkozó jogokat fenyegeti. Másrészt, Az Amire éhezünk című fejezetben (az Éhezők viadala értékelése, és Katniss sokat kibíró, erős karakterének méltatása közben) a szerző az őt magát ért csoportos szexuális erőszakról számol be. Ez, ellentétben a 185. oldalon írottakkal, nem középiskolás korában történt: az amerikai „middle school”-ba 12 és 14 év közöttiek járnak – azaz a bűncselekmény elszenvedésekor Gay még gyerek volt.

Az ideális feminista képe, amire a szerző többször visszautal, jobbára csak a fejében létezik – ő is tudja, hogy nincs Központi Feminista Bizottság, amely a „feminista” feliratú jelvényeket az érdemek szerint osztogatja és a „kihágások” (pl. lábborotválás, sztereotip nőies ruhadarabok viselete, vagy a Blurred Lines hallgatása) miatt visszavonja. És itt el is érkeztünk a koncepció fő problémájához: az ideális feminista képét Gay részben elvhű következetességből, részben viszont a közismert elmarasztaló sztereotípiákból (humortalan, férfigyűlölő stb.) alkotja meg, és így akarva-akaratlan újratermeli a feministákhoz tapadó negatív képzeteket. Miközben meg akarja győzni az olvasót, hogy látszólag antifeminista preferenciák, viselkedésformák mellett is lehet elkötelezett híve a nemek egyenlőségének, elfelejti tisztázni, hogy önmagában attól még nem lesz egy döntés feminista, hogy feminista nő hozta. Egyetértek vele abban, hogy nem célravezető, ha a nők egymás felett ítélkeznek, ugyanakkor ez még nem zárja ki, hogy mi magunk ne törekedjünk a hitelességre és a fejlődésre. Azaz, ne torkolljon a nagy engedékenység „minden belefér”-feminizmusba.

A TELJES RECENZIÓ T ÉRHETŐ EL. 

 

Tabi Jackson Gee és Freya Rose: Mit tenne  (HVG) 

„Tabi Jackson Gee és Freya Rose mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseken keresztül vezet be a legnagyobb feministák elméleteibe és mutatja be életszemléletüket. Megismerhetjük a nemek egyenlőségéért vívott küzdelmüket, és megérthetjük, miért van szükségünk még ma is a feminizmusra.” - RECENZIÓ HONLAPUNKON HAMAROSAN

 

Tisza Kata: Kékre szeretni (Scolar) 

„Meghaladható-e vajon a sérült kötődésmintázat, amely összetéveszti a szeretetet a bántalmazással, és oly sok fájdalmat okoz, hogy belekékülünk, és ha meghaladható, akkor hogyan? A lélektan egyik örökérvényű kérdésére kutatja a kötet a választ.”

 

Török Zsuzsa szerk. Nők, idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok és nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság, 1820–1920. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 9. (re­ci­ti)

„Az idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok­ban pub­li­ká­lás ál­ta­lá­nos gya­kor­lat volt a 19. szá­zad­ban. A szö­ve­gek pe­ri­o­di­kák­ban való meg­jelentetése az író­nők ko­ra­be­li hír­ne­vé­nek ala­ku­lá­sá­hoz já­rult hoz­zá, és le­he­tő­vé tet­te szá­muk­ra, hogy ké­sőbb kötet­publi­ká­cióval je­lent­kez­ze­nek a nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság­ban. A saj­tó­ter­mé­kek diffe­ren­­ciá­lódása ugyan­ak­kor vál­to­za­tos sze­re­pek meg­je­le­né­sé­hez ve­ze­tett: a szép­írói akti­vitás mel­lett a nők a ko­ra­be­li iro­dal­mi élet szín­te­re­in for­dí­tó­ként, új­ság­író­ként, lap- és ka­len­dá­ri­um­szer­kesz­tő­ként mű­köd­tek. Ol­va­sók­ként, a ki­ad­vá­nyok fo­gyasz­tó­i­ként pe­dig gaz­da­sá­gi szem­pont­ból vál­tak az in­téz­mény­rend­szer fon­tos sze­rep­lő­i­vé. A kö­tet a re­form­ko­ri almana­chok klasszi­ci­zá­ló nő­ké­pé­től és az 1840-es évek di­vat­lap­ja­i­nak még jó­részt passzív nő­ide­ál­já­tól a 19–20. szá­zad for­du­ló­já­nak ak­tív nő­ké­pé­ig te­kin­ti át ezt a fo­lya­ma­tot. A ta­nul­má­nyok amel­lett ér­vel­nek, hogy a női írás és a pe­ri­o­di­kák kap­cso­la­tá­nak vizs­gá­la­ta nem­csak a ko­ra­be­li ol­va­só­kö­zön­ség meg­is­me­ré­sé­hez, ha­nem e ki­ad­vá­nyok kul­tu­rá­lis ere­jé­nek és más pub­li­ká­ci­ós fó­ru­mok­kal való össze­füg­gé­sé­nek meg­ér­té­sé­hez is hozzájárul.”

 

V. László Zsófia: Példás asszonyok - Női szerepek változása a protestáns halotti beszédek tükrében (1711-1825) (Ráció) 

„Kik voltak a "példás asszonyok"? Mely tulajdonságok és tevékenységek emelhettek egy nőt a példaképek sorába? Kik voltak, akik megszegték a normákat? A 18. század elejétől a reformkorig tartó időszakban a társadalmi, politikai, eszmei változásokkal párhuzamosan módosultak a nők feladatai, az életterük, sőt az is, hogy a férfiakhoz miként viszonyulhattak. A könyv e folyamatokat mutatja be egy elsőre talán szokatlan forrástípus segítségével: az erdélyi református elit körében különösen népszerű halotti beszédek révén képet alkothatunk a változások üteméről és ellentmondásairól, a kortársak nézetkülönbségeiről. Az elemzés során arra is választ kapunk, miért jelentették meg a halotti beszédeket, milyen területi, társadalmi, felekezeti jellegzetességekkel és használati módokkal találkozhatunk.”

 

Völgyi Réka: ”Az utcaszögletek mártírjai”. Prostituált képek a XX. század eleji Budapesten. Clio Műhelytanulmányok 2020/1. 

„Völgyi Réka: "Az utcaszögletek mártírjai" – Prostituált képek a XX. század eleji Budapesten című tanulmánya a társadalomtörténet két szegmensét, a nő- és bűnözéstörténetet ötvözi. Kétirányú kutatása eredményeképp öt meggyilkolt kéjnő esetén keresztül mutatja be a prostituáltat, mint áldozatot, majd ennek ellenpárjaként a prostituáltat, mint bűnözőt a századfordulós Budapesten.” A TANULMÁNY LETÖLTHETŐ. 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Emberéletekbe is kerülhet a nemek közti adatszakadék

március 17, 2020 - 23:11

Tavaly novemberben lemaradtam a elindulásáról. Többedmagammal, molinókkal, táblákkal felpakolva rohantam a látótávolságból már kikerült menet után, keresetlen szavakkal szidva – hogy mit? A patriarchális épülettervezést. Lemaradásom oka ugyanis a minden nő által jól ismert probléma volt: a rendszerint túl kevés számú női mosdó előtti hosszas, dühítő sorban állás.

Élet és irodalom Iránban

október 08, 2009 - 08:59
Azár Náfiszi: A Lolitát olvastuk Teheránban

Azár Náfiszi (1955 -) a kortárs perzsa irodalom egyik legnépszerűbb alakja, az iráni egyetemen tanított évekig (amikor hagyták), 1997-től pedig Amerikába emigrált, ahol jelenleg a John Hopkins Egyetemen oktat. Nevét A Lolitát olvastuk Teheránban c. memoárja tette egy csapásra ismertté, 32 nyelvre fordították le, 2007-ben végre magyarul is hozzáférhető.

Szalai Vivien - Hamis Gyönyör

október 07, 2011 - 08:49
Szalai Vivien - Hamis Gyönyör

„Divatja” van ma a prostituált irodalomnak, rengeteg ilyen jellegű könyv látott napvilágot az utóbbi években, ezek egyike Szalai Vivien Hamis gyönyör című regénye, amelynek már folytatása is van Drága kéj címmel. Ez a könyv annyiban különbözik a többitől, hogy egyrészt azt állítja, lerántja a leplet a dubajozásról, valamint abban, hogy Szalai Vivien elmondása szerint egy igaz történetet vetett papírra: a Hamis gyönyör és folytatása egy Szofinak nevezett luxusprostituálttal készített interjú regényként tálalva.