A nemek egyenlősége fáj nekik valójában: ismertető az Alapjogokért Központ „Genderőrület” c. kiadványáról

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

A nemek egyenlősége fáj nekik valójában: ismertető az Alapjogokért Központ „Genderőrület” c. kiadványáról

december 08, 2020 - 20:35

Fotó: Alapjogokért Központ

„Miután az olvasó felépült a borító okozta röhögőgörcsből – lehunyt szemű, zsiráfnyakú, kontyos nő kackiás bajusszal, amelyről hamarabb asszociálunk a központ vezetőjére, Szánthó Miklósra, mint az olvasó rémálmaiból, gondolom, előhívni kívánt transzvesztita előadóművészre –, az első oldalakon további meglepetésekre számíthat. A kiadó ugyanis egy bizonyos Jogállam és Igazság Nonprofit Kft., amelyről az -n érdekes információkat találunk. Az Alapjogokért Központ mögött, írják, „egy olyan kft. áll, amely 2013-ban és 2014-ben is a Fidesz pártalapítványa által kiosztott támogatások legfőbb kedvezményezettje volt.” A központ „gyakorlatilag a kormánypropaganda céljait szolgálja azzal, hogy a kormánypártok álláspontját támogató jelentéseket tesz közzé alapjogi kérdésekről, vagy a kormányt védi az alapjogsértés vádja ellen. Munkatársait gyakran meghívják az állami és kormányközeli médiumokba, hogy magukat független civil szakértőknek álcázva védjék meg a kormány álláspontját.”

Könnyen kitalálható, hogy jelen kötet is ezt a célt szolgálja: elméleti munícióval kíván hozzájárulni a kormány genderellenes háborújához, melynek eddigi áldozatai:

Almadi Sejla szerkesztő nem sokat bajlódott az előszóval. A kötetet ugyanis a szélsőséges konzervativizmusáról hírhedt afrikai bíboros, Robert Sarah dörgedelmes szavai nyitják – nem akadt egy magyar egyházfi, aki kifejti nekünk a mű hazai relevanciáját? Azért így sem haszontalan a bevezető: rögtön felkelti a gyanút, hogy a „genderideológia” elleni támadások nem (mint sokan tévesen hiszik) kifejezetten a transznemű emberekre vagy általában az LMBTQ-közösségre irányulnak, hanem magára a nemek közti egyenlőségre.

(...) A szerző, Marguerite A. Peeters 1967-es születésű belga újságíró, művészettörténész és teológus, aki több alkalommal járt hazánkban is. Egy korábbi kötete – noha a mostaninál jóval kisebb hátszéllel – már megjelent magyarul A nemek forradalma – Globális terv címmel. Jelen könyvének tézise az, hogy a „globális kormányzást” – leginkább az ENSZ-t –, és ezen keresztül a nemzeti kormányokat is mára szinte visszavonhatatlanul a hatalmuk alá hajtották a „nemek közti egyenlőség ideológiájának” letéteményesei: szakértők és nem kormányzati szervezetek, akik és amelyek az ötvenes évek óta munkálkodnak az emberiség romba döntésén. Peeters célja művével az ő aggodalmait osztók ideológiai felfegyverzése. A könyv során visszatérő motívum ugyanis, hogy míg a nemek közti egyenlőség igénye és az LMBTQ-aktivizmus aljas (a nácizmushoz és a kommunizmushoz hasonlítható) „ideológia”, és hazug, sőt esetenként sátáni „propaganda”, a keresztény-konzervativizmus még csak nem is egy nézőpont vagy világszemlélet, hanem maga a megtestesült objektivitás. Az oktatásba épített genderérzékenyítés kritikájánál a szerző például megfeledkezik  – amellett, hogy távolról sincs minden országban ilyesmi – arról, hogy azelőtt is létezett (és mindig létezik) rejtett tanterv, amelynek a nemiségre vonatkozó része korábban a hagyományos-hierarchikus nemi szerepekre irányult. (...)

Peeters visszatérően említ egy bizonyos „gender feminizmust”, mintha az külön irányzat lenne, holott a gender fogalmát mint a nemiség biológiai meghatározottságtól elkülönítendő társadalmi jellemzőit a feminizmus gyakorlatilag szinte minden irányzata használja elemzési kategóriaként. A 40-41. oldalon Peeters mindenesetre korrektül összefoglalja a feminizmus egyes törekvéseit. Azonos választási lehetőségek, az erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférés, a nemi alapú diszkrimináció eltörlése, az önmeghatározás szabadsága – az olvasónak ezektől el kellene borzadnia? (...)

Peeters a szöveg több pontján dicséretre méltó őszinteséggel leplezi le magát és a „genderideológia” ellen fellépő transznacionális mozgalom egészét: nem az LMBTQ-aktivizmus felé mutató „túlzások” fájnak neki igazán, hanem az alárendeltséget elutasító nőiség. Hiába ijesztget többször is a szexuális orientáció és a nemi identitás szabad megválasztásával (ami úgy ahogy van, téves, mert legfeljebb a felvállalás választható valamilyen szinten) – csak kibújik a szög a zsákból. Ő – és a „genderideológia”-ellenes mozgalom – akkor sem fogadná el a feminizmust, ha az összes LMBTQ-embert kilőnénk az űrbe (úgyhogy emiatt igazán felesleges az LMBTQ-közösség, vagy azon belül a transznemű és nem bináris emberek ellen fordulnunk). Meglehetősen árulkodó például a nemek „egymást kiegészítő” képe – ne higgyük, hogy itt két egyenlő fél komplementaritásáról van szó! (Ezért is érdemes gyanakodnunk, amikor a konzervatív-keresztény diskurzus a nemek egyenlő jogait egyenlő méltósággal akarja helyettesíteni.) A nő rendszeresen a férfi „kiegészítőjeként” tűnik fel a szövegben – de a férfit egyszer sem láthatjuk a nő kiegészítője  szerepében. A legijesztőbb mégis a hoz való jog folytonos idézőjelbe tétele. Sajnos erre vonatkozó információt nem találtam, de nagyon csodálkoznék, ha Peeters 8, 15 vagy 20 gyermek édesanyja lenne – amennyi egy házasságban a nő termékeny évei alatt védekezés nélkül megszülethet.

A könyv további hibája, hogy durván eltúlozza a női és LMBTQ-jogegyenlőségi mozgalmak, valamint a kapcsolódó nemzetközi egyezmények sikerét. Peeters leírása szerint a gender mainstreaming, azaz a nemek közti egyenlőség szempontjának beépítése már az egész világon minden kormányban, minden minisztériumban megvalósult, és átjárja az oktatást, az üzleti világot és a populáris kultúrát is. Kitér arra, hogy egyes országok büntetik a homoszexualitást – és ezt egyetlen szóval sem helyteleníti! Cserébe viszont mélységesen felháborítónak találja, amiért egy korábbi ENSZ-főtitkár határozottan deklarálta, hogy támogatja az LMBTQ-közösség tagjait. Nem tűnik fel neki, hogy ez sokszor mennyire csak egy üres udvariassági formula, a dokumentumokban meg írott malaszt? Elvégre az ENSZ nőjogi egyezménye, a is évtizedek óta a magyar jogrend része (1982. évi 10. törvény erejű rendelet), gyakorlati betartása viszont finoman szólva is részleges. A Peeters által nehezményezett „ellenőrzési rendszerek” is annyit érnek, hogy a magyar kormány egy az egyben figyelmen kívül hagyhatta a 2013-as időszaki CEDAW-ajánlásokat, 2016-ban pedig szemrebbenés nélkül gúnyolhatta a hozzánk látogató nőjogi szakértőt, Frances Raday-t.  Ha az ENSZ valóban olyan nagy hatalommal bírna, mint ahogyan Peeters felvázolja, akkor ezek nem történhettek volna meg következmények nélkül.

Ha valóban létezne egy nemi egyenlőséget pártoló, mindent átszövő globális konszenzus, akkor a ténylegesen jogvédő és ténylegesen civil szervezetek véleménye számítana a hazai törvényhozásban is, nem a kormányon kívül senkit sem védő Alapjogokért Központé.”

 

A teljes cikk a olvasható. 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Emberéletekbe is kerülhet a nemek közti adatszakadék

március 17, 2020 - 23:11

Tavaly novemberben lemaradtam a elindulásáról. Többedmagammal, molinókkal, táblákkal felpakolva rohantam a látótávolságból már kikerült menet után, keresetlen szavakkal szidva – hogy mit? A patriarchális épülettervezést. Lemaradásom oka ugyanis a minden nő által jól ismert probléma volt: a rendszerint túl kevés számú női mosdó előtti hosszas, dühítő sorban állás.

Felforgatás és hímsovinizmus Ken Kesey "Száll a kakukk fészkére" c. regényében

szeptember 29, 2009 - 10:19

 Ken Kesey „Száll a kakukk fészkére” c. 1962-es regénye alapmű, Milos Forman meg is filmesítette, de „szégyenszemre” csak most olvastam el először. Újabb nonkonformista, „árral szemben úszó” narratíva ez számomra, egy elnyomó intézményben megjelenik egy felszabadító figura, kinek ténykedése felbolygatja a lakókra kényszerített rendet, és visszafordíthatatlan következményeket von maga után,

Kavics a gépezetben - Lovas Ildikó: A kis kavics c. regényének kritikája

március 18, 2011 - 10:16
Lovas Ildikó: Kis kavics c. regényének borítója

A könyv mottója „szabálytalanságok tanulság nélkül”, és hogy ez valójában mit jelent, arra választ ad a könyv. A legtöbb ember keresi a szabályosságokat a világban, kapaszkodik valamibe, ami állandó – legalábbis állandónak hiszi –, keresi a helyét a világban, „így van ez mindenkivel, csak nem mindenki veszi komolyan, nem mindenki veszi észre, találja meg az összefüggéseket, vagy ha vannak, akkor az utolsó pillanatban tárulnak fel. Amikor már nem adhatjuk át a tapasztalatot. Kapaszkodni addig is lehet. (…) Az időjárás kiszámíthatatlansága is jelenthet igazodási pontot.” (323)