Manuela Sáenz ecuadori forradalmár (1797–1856)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Manuela Sáenz ecuadori forradalmár (1797–1856)

december 26, 2017 - 22:30
Manuela Sáenz ecuadori forradalmár, felszabadító felszabadítója.

Manuela Sáenz

Spanyol arisztokrata törvénytelen lánya volt. Már gyerekkorában is nagyobb érdeklődést mutatott a lovaglás és a lövészet, mint a jómodor és az előkelő társaság iránt. Legjobb barátja - élethossziglan - apja Jonatas nevű rabszolgája volt.

Anyja halála után apja zárdában neveltette, majd miután megszökött onnan egy katonával, apja - abban a hiú reményben, hogy a lánya lecsillapodik -, 17 évesen férjhez adta egy középkorú, gazdag angol kereskedőhöz. Limában éltek, ahol Manuela megismerkedett a függetlenségért küzdő forradalmárokkal. Házukban politikusok és magasrangú katonatisztek is megfordultak, így értékes információkat tudott továbbítani a felkelőknek. Találkozott Simón Bolívarral, a felkelés vezetőjével, egymásba szerettek, elhagyta férjét és Bolivar társa lett.

A forradalomban - amit a nők jogaival együtt képzelt teljesnek - a tábornoki rangig vitte. Gyakran vállalkozott veszélyes megbízatásokra, például egy olyan 950 mérföldnyi hegyi útra, amelyen már 700 ember otthagyta a fogát. Bizonyítandó, hogy harcolt az ayacuchoi csatában, magával hordta és mutogatta ott megölt ellensége levágott bajszát. Időnként férfi ruhát öltött, amit e morbid arcszőrzettel tett teljessé. A börtönt is megjárta. Kedvenc háziállat gyanánt egy medvét tartott.

Két alkalommal is megmentette Bolívart a merénylettől, másodszorra a csalódott orgyilkosok úgy összeverték, hogy hetekig az ágyat nyomta. Bolívar a sajtónak azt állította, hogy egyedül szállt szembe az ellenséggel - Manuela szerepét elfelejtette megemlíteni. Magánleveleiben hivatkozott Manuelára mint Libertadora del libertador (A felszabadító felszabadítója).  

Bolivar 1830-ban tuberkulózisban meghalt, Manuela ezután száműzetésben élt Peruban, dohányárusításból és levelek fordításából tartotta fenn magát. A férfi semmit nem hagyott rá. Elhagyott férje - aki hivatalosan mindvégig a házastársa maradt - próbálta volna anyagilag támogatni, de ezt még ebben a helyzetében is visszautasította.  67 évesen torokgyíkban halt meg. Sokáig csak Bolívar szeretőjeként maradt meg a köztudatban, ma azonban már a feminizmus előfutáraként tisztelik. 

Manuela Sáenz ecuadori forradalmár, felszabadító felszabadítója.

Manuela Sáenz ecuadori forradalmár, felszabadító felszabadítója.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Liliuokalani Hawaii királynő (1838–1917)

augusztus 31, 2017 - 22:43

Feladatának tartotta az őslakosok számára megőrizni a szigetek függetlenségét. Bátyja, Kalakaua király végredeléte alapján 1891-ben ő örökölte a trónt, de két év múlva a köztársasági párt az észak-amerikai Unió támogatásával forradalom útján megbuktatta. Az Egyesült Államok azonnal elismerte az új köztársaságot. 1895-ben a királynő hívei ellenforradalmat szerveztek, Dole köztársasági elnök elfogatta Liliuokalanit. Öt évi fogságra ítéltélték, de később szabadlábra helyezték. 1898-ben Hawaiit az Egyesült Államokhoz csatolták.

Marieta de Veintimilla ecuadori író, feminista (1855–1907)

augusztus 29, 2017 - 20:20

Olasz operaénekes anyja és ecuadori apja halála után nagybátyja, Ignacio de Veintemilla nevelte fel, akit 1876-ban az ország elnökének választottak. Agglegény volt, így Marieta töltötte be a first lady szerepét. Pozícióját felhasználva igyekezett változásokat hozni a nők életébe. Példáját követve a nők, akik addig csak feketébe öltöztek, színes ruhákat kezdtek viselni. Mivel gyakran sétált egyedül vagy egy barátnőjével, elfogadott lett a férfikísérő nélküli megjelenés. 1882-ben nagybátyja távollétében felkelés tört ki, a hadsereg élére állt és megvédte a fővárost.

Constance Gore-Booth Markiewicz ír politikus, feminista (1867-1927)

december 21, 2015 - 18:24
Constance Gore-Booth Markiewicz

A XX. század elejének egyik legjelentősebb politikusa, a húsvéti felkelés egyik vezetője, az első nő, akit beválasztottak a brit parlamentbe (1918). 1893-ban Londonban tanult, akkor csatlakozott a National Union of Women's Suffrage Societies-hez (NUWSS), 1896-ban egyik alapítója volt a Sligo Women's Suffrage Association-nek, tagja volt a forradalmi Daughters of Ireland szervezetnek, 1908-tól a Sinn Fein párt tagja. Az 1916-os Easter Rising leverése után bebörtönözték, halálra ítélték, ő volt az egyetlen vezető, akit (nő volta miatt) nem végeztek ki.