Manuela Sáenz ecuadori forradalmár (1797–1856)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Manuela Sáenz ecuadori forradalmár (1797–1856)

december 26, 2017 - 22:30
Manuela Sáenz ecuadori forradalmár, felszabadító felszabadítója.

Manuela Sáenz

Spanyol arisztokrata törvénytelen lánya volt. Már gyerekkorában is nagyobb érdeklődést mutatott a lovaglás és a lövészet, mint a jómodor és az előkelő társaság iránt. Legjobb barátja - élethossziglan - apja Jonatas nevű rabszolgája volt.

Anyja halála után apja zárdában neveltette, majd miután megszökött onnan egy katonával, apja - abban a hiú reményben, hogy a lánya lecsillapodik -, 17 évesen férjhez adta egy középkorú, gazdag angol kereskedőhöz. Limában éltek, ahol Manuela megismerkedett a függetlenségért küzdő forradalmárokkal. Házukban politikusok és magasrangú katonatisztek is megfordultak, így értékes információkat tudott továbbítani a felkelőknek. Találkozott Simón Bolívarral, a felkelés vezetőjével, egymásba szerettek, elhagyta férjét és Bolivar társa lett.

A forradalomban - amit a nők jogaival együtt képzelt teljesnek - a tábornoki rangig vitte. Gyakran vállalkozott veszélyes megbízatásokra, például egy olyan 950 mérföldnyi hegyi útra, amelyen már 700 ember otthagyta a fogát. Bizonyítandó, hogy harcolt az ayacuchoi csatában, magával hordta és mutogatta ott megölt ellensége levágott bajszát. Időnként férfi ruhát öltött, amit e morbid arcszőrzettel tett teljessé. A börtönt is megjárta. Kedvenc háziállat gyanánt egy medvét tartott.

Két alkalommal is megmentette Bolívart a merénylettől, másodszorra a csalódott orgyilkosok úgy összeverték, hogy hetekig az ágyat nyomta. Bolívar a sajtónak azt állította, hogy egyedül szállt szembe az ellenséggel - Manuela szerepét elfelejtette megemlíteni. Magánleveleiben hivatkozott Manuelára mint Libertadora del libertador (A felszabadító felszabadítója).  

Bolivar 1830-ban tuberkulózisban meghalt, Manuela ezután száműzetésben élt Peruban, dohányárusításból és levelek fordításából tartotta fenn magát. A férfi semmit nem hagyott rá. Elhagyott férje - aki hivatalosan mindvégig a házastársa maradt - próbálta volna anyagilag támogatni, de ezt még ebben a helyzetében is visszautasította.  67 évesen torokgyíkban halt meg. Sokáig csak Bolívar szeretőjeként maradt meg a köztudatban, ma azonban már a feminizmus előfutáraként tisztelik. 

Manuela Sáenz ecuadori forradalmár, felszabadító felszabadítója.

Manuela Sáenz ecuadori forradalmár, felszabadító felszabadítója.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Lebstück Mária honvédtiszt (1830–1892)

május 05, 2017 - 23:16

Jómódú kereskedő lánya, 13 éves korától Bécsben nevelkedett nagybátyja házában. A császárvárosban lett részese a forradalmi eseményeknek. Csatlakozott az egyetemi légióhoz, ahol Károly néven ismerték. 1848 novemberében a honvédsereghez csatlakozott, részt vett a branyiszkói áttörésben, a kápolnai csatában, Buda visszavívásában és még számos összecsapásban. Huszárfőhadnagyi rangot ért el. Házasságot is a harctéren kötött. A szabadságharc leverése után rövid ideig fogva tartották, fiát is a börtönben szülte meg. Rokonai közbenjárására elengedték a büntetését, de kiutasították az országból.

Constance Gore-Booth Markiewicz ír politikus, feminista (1867-1927)

december 21, 2015 - 18:24
Constance Gore-Booth Markiewicz

A XX. század elejének egyik legjelentősebb politikusa, a húsvéti felkelés egyik vezetője, az első nő, akit beválasztottak a brit parlamentbe (1918). 1893-ban Londonban tanult, akkor csatlakozott a National Union of Women's Suffrage Societies-hez (NUWSS), 1896-ban egyik alapítója volt a Sligo Women's Suffrage Association-nek, tagja volt a forradalmi Daughters of Ireland szervezetnek, 1908-tól a Sinn Fein párt tagja. Az 1916-os Easter Rising leverése után bebörtönözték, halálra ítélték, ő volt az egyetlen vezető, akit (nő volta miatt) nem végeztek ki.

Jókai Mór: A női honvédhadnagy

március 14, 2015 - 13:02

"Mindnyájan emlékezni fogunk az alakjára, a kik az 1848/49-iki szabadságharca emlékeinek kiállítását meglátogattuk. A pénztárnál egy 48-as honvéd főhadnagy ült, egyenruhában, mellén a koszorus vitézségi renddel, fején a trikolor-rózsás csákó; napbarnitott arczán se bajusz, se szakáll.

Én ez alakot az 1849-iki májusi napokban láttam, akkor még nyalka «legény» volt, huszár dolmányban, sarkantyus csizmában. Irtam is róla valami költeményt.