Ötszáznál több mű fűződik a nevéhez, számos operát, szimfónikus zenét, balettet komponált. Munkásságáért számos elismerést kapott, többek között a római Grand Prix díjazottja, hazájában Becsületrenddel tüntették ki.
Apja már hétéves kora előtt megtanította csembalón játszani, és gyakran vitte koncertkörútra tehetséges gyerekeit. Ez egészen 1769-ig tartott, a 18 éves lány eladósorba került, nem kószálhatott tovább a világban apjával és fiútestvérével. 1783-ban feleségül ment az apja által választott férfihoz, akinek előző házasságaiból öt gyereke volt, Maria még szült hármat. Férjének 1801-ben bekövetkezett halála után zenetanításból tartotta fenn családját. Maria zenét is szerzett, ez a közte és öccse közötti levelezésből nyilvánvaló, de egyetlen műve sem maradt fenn.
Nővérével, Nadiaval együtt rendkívüli hatást gyakoroltak a francia zenei életre. Lili volt az első nő, aki elnyerte a Prix de Rome-ot, a párizsi Conservatoire hallgatói számára (kantáta komponálására) évente kiírt, pályázaton elnyerhető ösztöndíjat, amely a nyertes számára két év római és egy további év valamely másik országban történő eltöltését biztosítja az Académie des Beaux Arts vendégeként.
Művészcsaládban született 1804-ben, Moschelesnél és Hummelnél tanult a párizsi konzervatóriumban, férje Aristide Farrenc, a híres fuvolás volt. Jeanne-Louise később a konzervatórium tanára lett, az egyetlen nő, aki ezt l9. században el tudta érni. Hamarosan egész Európában híressé vált, szimfóniáit Brüsszelben, Párizsban, Koppenhágában és Genfben adták elő, elismerő kritikákat kapott Schumanntól és Berlioztól. A Nonetto premierje 1850-ben hatalmas siker volt, ezen felbátorodva Jeanne-Louise a konzervatórium vezetőitől a férfiakéval megegyező fizetést kért. Kérését azonnal teljesítették.
