Milánói arisztokrata családba született. Több nyelven beszélt, művelt, művészeti és társadalmi kérdésekben egyaránt alaposan tájékozott volt. 1864-ben jelent meg La donna e i suoi rapporti sociali in occasione della revisione del codice italiano című munkája, melyben a nőelnyomó olasz családjogi törvényt bírálta. 1874-ben petíciót nyújtott be a parlamentnek a nők szavazati jogáért. A következő évben ő képviselte hazáját a párizsi nemzetközi nőjogi konferencián. 1881-ben megalapította a Lega promotrice degli interessi femminili nőjogi egyesületet. Állandó szerzője volt a La Donna című lapnak, cikkeinek témája a szavazati jog, a munkásnők helyzetének javítása, a női egyenjogúság volt.