"Égdörgés harsogása, villám vakító fénye szeretnék lenni" - A feminista földműves asszony: Bordás Istvánné Rokon Tóth Sára

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

"Égdörgés harsogása, villám vakító fénye szeretnék lenni" - A feminista földműves asszony: Bordás Istvánné Rokon Tóth Sára

december 27, 2016 - 23:37

 A nek 1904-es budapesti alapítása után nem sokkal szerte az országban alakultak hasonló szervezetek, többek közt Balmazújvároson, mintegy 80, különböző korú nővel - ez volt a Balmazújvárosi Szabad Nőszervezet, amely jól példázta, hogy a Feministák Egyesülete, a korabeli rosszindulatú híresztelésekkel ellentétben, nem csak az "úriasszonyok" érdekeiért küzdött. A velük szinte folyamatos feszültségben levő szociáldemokrata nők "balesetnek" tekintették, hogy a balmazújvárosi földműves asszonyok nem hozzájuk, hanem a "polgári" feministákhoz csatlakoztak. ék ugyanakkor maradéktalanul szolidaritást vállaltak velük és ha szükség volt rá (pl. nem fizették ki a napszámjukat, vagy zaklatták őket), személyesen siettek Balmazújvárosba a segítségükre. 

Hozzájuk fűződik a magyar "Rosa Parks"-történetünk: Szeifertné Pokrócz Julianna elmondása szerint, amikor az 1913-as budapesti Nemzetközi Női Választójogi Világkongresszus alatt ő és társa, Béke Imréné villamosra ültek, felszólította az utas közönséget, hogy álljanak fel és adják át a helyett a parasztasszonyoknak, mert ők keresik mindnyájunknak a kenyeret.

A Balmazújvárosi Szabad Nőszervezet vezetője Rokon (Tóth) Sára (Bordás Istvánné) volt, a kiváló szónoki képességekkel rendelkező hétgyermekes édesanya. 1992-ben a Balmazújváros - Városi Lap így írt róla (VI. évf, 11. szám, 2. oldal)

"A balmazújvárosi feminista egyesületnek "egyszerű parasztasszonyok voltak a létrehozói, akik méltóak voltak a politikában, a mozgalom szervezésében a férfiakhoz. Nem országos központból sugallták a szervezést, hanem az itteni nők saját erejükből teremtették meg a szervezetet. 
A nőmozgalom szervezése mindenek előtt Bordás Istvánné Rokon Tóth Sára nevéhez fűződik. 1880-ban Balmazújvároson született. Ő lett az újvárosi feministák vezetője. 
Bordás Istvánné értelmes, intelligens, megnyerő parasztasszony volt; emellett melegszívű feleség és édesanya, aki a nehéz anyagi körülmények közt is képes volt a hét gyermekét tisztességgel felnevelni. 
Kiváló beszédkészséggel bírt ő is. Az Országos Földmívelő Párt 1908. évi karácsonyi röpiratában jelent meg kiáltványa:

Testvéreim! Földmívelő asszonyok és lányok! Hozzátok szólok, szegény nyomorgó testvéreim. Hozzátok kiáltok a nyomorúságból. Szeretném, ha kiáltásom erős lenne, mint az égdörgés, amelynek szavát mindenki meghallja, aki az országban él. Égdörgés harsogása, villám vakító fénye szeretnék lenni.

Veres Péter a Falusi krónikában idézi e sorokat, és ezt írja: „Ez a mi népünk hangja. Református zsoltárok komor pátoszát érzem. Ezeket a mondatokat Bordásné Rokon Sári nehézkes pennájára a magyar nép lelke diktálta."
Az újvárosi asszonyokra felfigyelt az akkori művelt világ. , a Feministák Magyarországi Egyesülete vezetője Újvárosra utazott, hogy találkozzon Bordás Istvánnéval és társaival. 1909-ben angol nyelvű meghí­vót kaptak Londonba, a nemzetközi nőkongresszusra. Pénzt nem tudtak előte­remteni, ezért nem utazhattak el.

Az asszonyok szervezete élt és virágzott éveken át. 1913-ban Budapestre hívták őket a Nők Választójogi Világszövetsé­gének kongresszusára. A hat tagból álló küldőttségetBordás Istvánné vezette. Fogadáson vettek részt a királyi várban, ahol grófnők, iparmágnások feleségei között kuriózumként hatott a naptól ki­égett, sötét arcú és kérges kezű, fejkendős újvárosi asszony. Bordás Istvánnét itt , a világszervezetet vezető milliomos asszony tüntette ki. (Megj. egy másik forrás szerint: "Bordásné is felszólalt, olyan hatással, hogy Carrie Chapman Catt levette melléről a „jus suffraigii” feliratú aranyérmet és Bordásné mellére tűzte.")

R. Tóth Sára az első világháborúban sem maradt tétlenül. 1917-ben a Nők Lapja közölte háborúellenes vezércikkeit. Az őszirózsás forradalom után alábbhagyott a nők forradalmi lendülete. A húszas években szervezetük végleg feloszlott. Bordás Istvánnét egy ideig még számon tartották a fővárosi feministák. Ő azon­ban teljesen visszavonult a politikától, talán csak az emlékeiből élt megözve­gyülve. 1957-ben hunyt el."

Rokon Tóth Sára nevét ma utca viseli Balmazújvároson.

Lásd: 

 

 

A hazai feminizmus fénykora - A mozgalom előzményei és kibontakozása a századelőn

szeptember 28, 2015 - 13:03

Előadás[1] - elhangzott: 2004. nov. 27.-én a Feministák Egyesületének megalakulásának 100. évfordulójára rendezett konferencián.

A szöveg első megjelenése: Csapó Ida és Török Mónika szerk. Feminista Almanach (Budapest: MINŐK- Nőtárs Alapítvány, 2005) 

Tartalom: 

1. A Feministák Egyesületének tevékenysége és fogadtatása

2. A megalakulás

3. Politikai eklektika, integracionalizmus

Bédy-Schwimmer Rózsa (1877–1948) újságíró, feminista

június 24, 2014 - 19:02

1904-ben megalakította a polgári radikális jellegű Feministák Egyesületét, amely a nők minden területen megvalósulandó egyenjogúságáért dolgozott, komoly nemzetközi kapcsolatokat is ápolva. A nők választójogáért küzdő nemzetközi egyesülethez, az International Women’s Suffrage Alliance-hez kapcsolódott, és e minőségében nyomást gyakorolt a parlamentre a választójogi reformról szóló törvénytervezet elfogadtatásában.

A magyar feminista megmozdulások és nőtörténet kiemelkedő eseményei évszámokban

december 26, 2013 - 21:16

„Ahol az asszonyok ébrednek, meg kell ismerniök a nőmozgalom élharcosait, ápolniok kell emléküket, mert az ő bátorságuk nyitotta meg nekünk, későbbi jövevényeknek a szabadsághoz vezető utat." (, 1907)

"A diszkontinuitásnál nincsen károsabb dolog a nőmozgalomban."
/Pető Andrea, 2005/

Iráni nők fejkendő nélkül - Masih Alinejad iráni újságíró (sz. 1976)

június 16, 2015 - 17:49
Az 1979-es forradalom óta Iránban kötelező a hajat teljes egészében eltakaró hidzsáb viselete - ha a nők nem tartják be ezt a szabályt, börtön és/vagy megkorbácsolás lehet a büntetésük. Csak tavaly az erkölcsrendészet 3,6 millió nőt figyelmeztetett, bírságolt meg vagy tartóztatott le.
 

Gróf Teleki Sándorné "Szikra" író, feminista (1864-1937)

március 11, 2013 - 18:58
Teleki Sándorné Szikra (Tolnai Világlapja, 1914)

Kölcsei Kende Júlia (Juliska)  1864. márc. 7-én született Budapesten. Anyja a nagykállói Kállai Ida, apja (kölcsei) Kende Kanut országgygűlési képviselő volt, aki különösen fontosnak tartotta a kultúrát, a nemzeti művelődés ügyét. Júlia 1886-ban feleségül ment Teleki Sándor grófhoz (1861-1919), aki szintén foglalkozott újságírással.

Kende Júlia irodalomi szalont működtetett, amelyet a kor jeles személyiségei látogattak.

Eugenia De Reus-Ianculescu román tanár, író, újságíró, feminista (1865–1938)

március 25, 2017 - 00:28

Korán megismerkedett a feminista eszmékkel, fontosnak tartotta a nők tanulását, jogaik elismertetését, előadásokat tartott, cikkeket írt a témában. 1911-ben alapítója és elnöke lett a Societatea Emanciparea Femeii-nek (egyesület a női emancipációért). Nemsokára nevüket Societatea Drepturile Femeii-re változtatták (egyesület a nők jogaiért). 1912-től újságot is alapítottak Drepturile femeii címen, amelyben ismert előadók, egyetemi tanárok, politikusok is megszólaltak, fő céljuk a női választójog kivívása volt. Képviseltették magukat 1913-ban a magyarországi nemzetközi Nőkongresszuson is.

Neményi Erzsébet újságíró, feminista (1882–1908)

január 17, 2017 - 20:41

A XIX/XX század fordulóján a modern nő, a modern újságíró megtestesítője volt. Cikkeit rendszeresen közölte a Budapesti Napló, A Hét, a Pester Lloyd. Írt publicisztikát, irodalmi kritikát, foglalkoztatta a feminizmus kérdése. Írt a nőmozgalomról, a dolgozó nők alacsony fizetéséről, női munkahelyek teremtéséről, a nők szavazójogáról. Sokat tett a kortárs nőírók megismertetéséért. Fiatalon halt meg.

Ignotus fájdalmasan szép nekrológgal búcsúzott tőle a Nyugat-ban:

Domokos Lászlóné Löllbach Emma reformpedagógus (1885–1966)   

június 07, 2019 - 22:58

Salgótarjánban született  A besztercebányai felsőbb leányiskola elvégzése után Budapesten a Csalogány utcai tanítóképzőben az első reformpedagógus, Nagy László tanítványa volt. Oklevelének kézhezvétele után az Erzsébet Nőiskolában nyelv- és történettudományi szakon tanári diplomát is szerzett.  Felismerte a gyermeklélektan fontosságát és az iskolai reformok szükségességét, beutazta Európát, ellátogatott a reformiskolákba, tanulmányozta működésüket és megismerkedett a modern pedagógia képviselőivel.