Madarász Margit, az első nemzetközi sikereket elérő magyar teniszező (1884–1959)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Madarász Margit, az első nemzetközi sikereket elérő magyar teniszező (1884–1959)

december 27, 2016 - 23:19

Az első nemzetközi sikereket elérő magyar teniszező 1884. augusztus 23-án született Budapesten. A számos hazai siker után a nemzetközi versenykeen is kipróbálta magát, 1902-től nyolc éven át tartó sikersorozatot produkált.  Neve lassan ismertté vált határainkon túl is - a legjobb európai játékosok között tartották számon -, mégis meglepetésszerű volt az egyik legjelentősebb tenisztornán, a német bajnokságon 1907-ben elért első helyezése. Így nyilatkozott a mérkőzés után: 

A második setet Nereishemer minden erejét összeszedve megnyerte, de én pihentem, s a harmadik setben könnyűszerrel jutottam 6:2-es eredménnyel a bajnoki címhez. Ez a küzdelem elütött a női versenyeken szokásos, inkább védelmi játékmodortól. Mindegyikünk minden sikerült service, vagy jól helyezett hosszú labda után befutott a hálóhoz, s így az egész játékon a volley és a smash dominált, de az utóbbiak nélkülözték ellenfelemnél a kellő erőt.

A sikeres 1907-es évet a legsikeresebb 1908-as év követte. Megnyerte az első ízben kiírt női egyes bajnokságot, győzött a MAC nemzetközi versenyén és megvédte Hamburgban Németország női egyes bajnokságát is, legyőzvén a kitűnő brit Salusburyt.
Első bajnoknőnk Hamburgban bátor támadójátékot játszott, kiváló volt fej feletti és röptejátéka is. Neresheimert és Salusburyt a döntő játszmában szinte lelépte, s a korabeli tudósításokból azt is megtudhatjuk, hogy mindkét döntő mérkőzésen - 1:1-es játszmaállásnál - ritmust váltott. Neresheimer ellen mindvégig sikeresen rohamozta a hálót, és ez a tény is magas edzettségi fokra utal. Nemzetközi sikereinek valójában nem volt különösebb titka, nemcsak kiváló adottságokkal volt "felruházva", hanem rendszeres és következetes edzésmunkával készült valamennyi mérkőzésére.

1908 azonban nemcsak a győzelmek, hanem a búcsú éve is volt, és minden bizonnyal nem is sportpályafutása csúcspontján vonult vissza. A BLTC 1909. évi jelentése így emlékezett meg Madarász Margit visszavonulásáról: "Amidőn az egylet múlt évi sportműködéséről, hála tagjaink fényes játéktudásának, a mondottak szerint teljes megelégedésünkre számolhatunk be, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk arról a veszteségről, amely elsősorban clubunkat, de egyszersmind az egész hazai tennis-sportot Kunz Pálné sz. Madarász Margit versenyzéstől való visszavonulásával érte."

Madarász Margit 1959. február 16-án halt meg Budapesten.

Forrás:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Marosi Paula vívó (sz. 1936)

november 29, 2016 - 21:24

Buenos Airesben újonc válogatottként nyert világbajnoki aranyérmet a női tőrcsapattal, majd 1963-ban a gdanski világbajnokságon második helyezettek. Technikás versenyző, igazi csapatember volt . A tokiói nyári játékokon ért sportpályafutása csúcsára, a női tőrcsapat tagjaként olimpiai aranyérmet nyert. Négy évvel később a Mexikóvárosban tartott olimpián, majd a moszkvai vívó-világbajnokságon az ezüstérmes csapat tagja.

Pécsi Eszter építész, statikus, az első magyar mérnöknő

december 16, 2015 - 15:30

Pécsi Eszter 1898. március 8-án, Pollák Eszter néven született Kecskeméten egy nehéz anyagi körülmények között élő, hétgyerekes családban. Ő készítette a margitszigeti fedett uszoda, a Budapest első vasszerkezetű magasházaként épült Fiumei úti baleseti kórház, a Kútvölgyi úti kórház, és több modern villa szerkezeti terveit. Elhagyta Magyarországot, 1958-ig Bécsben dolgozott, majd New Yorkba ment. 1915 és 1919 között a Technische Hochschule hallgatója volt Berlin-Charlottenburgban. Amikor 1919-ben a budapesti Műegyetem megnyílt a nők előtt, hazatért és itthon fejezte be tanulmányait.

Az első magyar régésznő: Torma Zsófia

február 27, 2013 - 22:06
Torma Zsófia (netbaratno.com)

Torma Zsófia (1832-1899) az erdélyi Csicsókeresztúron született 1832. szeptember 27-én. Már a gyermekkora is ásatási leletek társaságában telt, hiszen szobája padlóját régész-történész édesapja cserépdarabkái borították. Érdeklődését csak fokozta, hogy gyakori vendégük volt a magyar régészet és műemlékvédelem megalapítója, Rómer Flóris bencés szerzetes.