Olimpia Fulvia Morata olasz tudós (1525–1555)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Olimpia Fulvia Morata olasz tudós (1525–1555)

november 29, 2016 - 21:52
Kifogástalanul beszélt latinul és görögül, ismerte a klasszikus irodalmat, történelmet, filozófiát, jártas volt a művészetekben.

Egyetemi professzor apjától tanult, 12 éves korára kifogástalanul beszélt latinul és görögül, ismerte a klasszikus irodalmat, történelmet, filozófiát, jártas volt a művészetekben. A ferrarai hercegnő hasonló korú lánya mellé fogadta nevelőnek. 1546-ban hazatért betegeskedő apját ápolni, akinek halála után ő nevelte testvéreit. 1550-ben feleségül ment Andreas Grundler német orvostanhallgatóhoz és áttért a protestáns hitre. Nem sokkal utána, tartva az inkvizíciótól, férje hazájába menekültek. Sok megpróbáltatás után Heidelbergben telepedtek le, ahol Andreas az egyetem orvoskarának tanára lett, Olimpia pedig görögöt és latint tanított. Fiatalon, harmincéves kora előtt halt meg. 1558-ban Baselben posztumusz kiadták néhány művét.   

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Berzeviczy Gizella tanár, mozgalmár (1878–1954)

február 19, 2019 - 22:46

Csákváron született értelmiségi családba. A Budapesti Tudományegyetem hallgatója volt, 1902-ben kapta meg történelemtanári diplomáját. Egyetemista korában kezdett publikálni, az Egyetemi Lapok, a Polgári Iskolai Közlöny, a Polgári Iskola közölte cikkeit. Az egyetem elvégzése után több helyen, Trencsénben, Szabadkán és Aradon is tanított, ott került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1917-től Budapesten tanított, a Tanácsköztársaság kikiáltása után az Erzsébet Nőiskola igazgatójának nevezték ki. A tanítás mellett pedagógusoknak indított továbbképző tanfolyamokat.

Lederer Emma történész, egyetemi tanár (1897–1977)

június 28, 2019 - 23:09

Történelem-latin szakos hallgató volt a budapesti tudományegyetemen, 1923-ban védte meg doktori disszertációját. 1935-ben publikálta az Egyetemes művelődéstörténet című, mai napig népszerű könyvét. A második világháborút követően 1946-ban az ELTE BTK Történelem Segédtudományok Tanszéke magántanárává nevezték ki, 1950-től nyilvános rendes tanár, 1952-től 17 éven át tanszékvezető egyetemi tanár volt, emellett a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának is tagja. Nevéhez fűződik a levéltárosképzés és a historiográfia oktatásának bevezetése az egyetemen.