Ormos Mária történész, akadémikus (sz. 1930)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Ormos Mária történész, akadémikus (sz. 1930)

szeptember 30, 2019 - 22:36
Szakterülete a XX. századi történelem, világszerte elismert szaktekintély.

Debrecenben született, édesanyja Förster Elza műszaki rajzoló. Érettségi után a Debreceni Tudományegyetem történelem-magyar szakos hallgatója.

Diplomájának megszerzése (1952) után a debreceni, majd a szegedi egyetemen tanított. Szépen induló szakmai előmenetelét átmenetileg megpecsételte az 1956-os forradalom idején képviselt állásfoglalása, ami miatt fegyelmivel elbocsátották. Ezután egy ideig csak levéltárosként és általános iskolai tanárként dolgozhatott. 1960-tól az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének vezető munkatársa. 

1963-tól a Történettudományi Intézet munkatársa, innentől kezdve pályája egyenesen ível felfelé. 1969-ben a történelemtudomány kandidátusa. 1982-től a Pécsi Tudományegyetem professzora, két cikluson keresztül az egyetem rektora. 1987-től az MTA levelező, 1993-tól rendes tagja. 

A 20. századi és egyetemes történet, diplomáciatörténet nemzetközileg elismert szakértője. Hitlerről és Mussoliniről írt monográfiája alapműnek tekinthető. A sors különös játékaként meghatározó történésze volt annak a szakértő bizottságnak, melynek feladata a magyar történelem második világháború utáni időszakának átértékelése volt. A vizsgálat perdöntő megállapítása szerint 1956-ban népfelkelés, és nem ellenforradalom zajlott. 

Munkásságáért többek között Akadémiai- és Széchenyi-díjat, valamint Magyar Köztársasági Érdemrendet kapott.

Néhány műve: 

  • Franciaország és a keleti biztonság; 
  • „Civitas fidelissima.” Népszavazás Sopronban 1921;
  • Hitler élete és kora;
  • A történelem vonatán;
  • Közép-Európa – Van? Volt? Lesz?
  • Politikai eszmék és politikai gyakorlatok a 20-21. században. 

 

Felhasznált irodalom:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Lederer Emma történész, egyetemi tanár (1897–1977)

június 28, 2019 - 23:09

Történelem-latin szakos hallgató volt a budapesti tudományegyetemen, 1923-ban védte meg doktori disszertációját. 1935-ben publikálta az Egyetemes művelődéstörténet című, mai napig népszerű könyvét. A második világháborút követően 1946-ban az ELTE BTK Történelem Segédtudományok Tanszéke magántanárává nevezték ki, 1950-től nyilvános rendes tanár, 1952-től 17 éven át tanszékvezető egyetemi tanár volt, emellett a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának is tagja. Nevéhez fűződik a levéltárosképzés és a historiográfia oktatásának bevezetése az egyetemen.   

Bobula Ida történész (1900–1981)

május 03, 2019 - 21:26

Felvidéki származású, hazafias érzelmű családban született. Apja ifj. Bubula János építész.

Költőnek készült, 1920-ban verseskötete jelent meg. A Pázmány Péter Tudományegyetemre járt, kezdeményezte a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége női szakosztályának megalakítását, ennek elnöke 1920 és 1924 között. Bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1924-ben, majd két évig a a Bryn Mawr College (USA) ösztöndíjasa.

Az első magyar közgazdásznő: Takaróné Gáll Beatrix

május 08, 2019 - 02:00

Kiskunfélegyházán született 1894. december 30-án a család nyolcadik gyermekeként. Apját hatévesen elvesztette. Megözvegyült anyja minden gyerekét taníttatta. Beatrix a helyi római katolikus tanítóképzőben elemi iskolai tanítói oklevelet szerzett 1913-ban. Párhuzamosan zenei tanulmányokat is folytatott, zongorázott és orgonált. 1914-ben beiratkozott a budapesti Erzsébet Nőiskolába. Miközben végig önfenntartó volt (templomban orgonált és énekkart vezetett), megszerezte a második pedagógusi diplomáját természettudományi szakon 1917-ben.