A „rádiumlányok” elfeledett története

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A „rádiumlányok” elfeledett története

május 08, 2017 - 15:49
Az első világháború alatt és után sok lány kapott munkát egy olyan gyárban, ahol órák számlapját kellett felfesteni rádiumot tartalmazó festékkel. A rádium egy radioaktív elem, életveszélyes sugárforrás. De mivel szépen világít a sötétben, akkoriban előszeretettel használták dekorációnak...

Az első világháború alatt és után sok lány kapott munkát egy olyan gyárban, ahol órák számlapját kellett felfesteni rádiumot tartalmazó festékkel. A rádium egy radioaktív elem, életveszélyes sugárforrás. De mivel szépen világít a sötétben, akkoriban előszeretettel használták dekorációnak...

Ez a munka háromszor annyit fizetett, mint bármely más, nőknek elérhető gyári munka az Egyesült Államokban. A lányok (ellentétben a gyár férfi elöljáróival) nem kaptak semmilyen védőfelszerelést a munkához. Sőt, néha a szájukba kellett venniük az ecsetet. A munkanap végén az arcuk feltűnően sugárzó volt... Szellemlányoknak is hívták őket.

Pedig azt már akkoriban is lehetett tudni, hogy a rádium mérgező. De a rádiumgyártásban érdekelt cégek saját kutatásai szertint "kis mennyiségben" kifejezetten jót tesz az egészségnek...

A rádiumot egyébként Marie Curie fedezte fel 20 évvel azelőtt. Ő maga is szerzett égési sérüléseket tőle, miközben kísérletezett vele. Férje egyszer azt nyilatkozta, egy percig sem maradna egy szobában semmilyen rádiumot tartalmazó tárggyal...

A lányoknak pár év festés után elkezdtek kihullani a fogaik, egyik a másik után. Egyeseknek az egész állkapcsuk levált. Amikor derékfájásuk volt, az orvos azt mondta, reuma, és aszpirint írt föl nekik. A lábszárcsontjaik széttöredeztek. Egy év borzasztó testi leépülés után állt be a halál. A rádium, ami bekerült a testükbe, belülről lyukasztgatta ki őket. A rák kialakulását sokan már meg sem érték...

A cég majdnem két évig hárított minden felelősséget. Amikor a pletyka már az üzletet is fenyegette, egy független kutatás végre kimutatta a kapcsolatot a rádium és az egészségkárosodás között. A vezérigazgató persze mérges volt, és saját kutatást kezdeményezett, ami az ellenkező eredményt hozta ki. Azzal vádolta a munkáslányokat, hogy a saját egészségtelen életmódjuk következményeit akarják a cégre hárítani.

A halálra ítélt lányok (pl. Grace Fryer és társai) aztán mozgalomba kezdtek. Megpróbálták beperelni a cégeket. Nem is önmagukért, hanem a többi lányért, azokért, akiket újonnan kezdett volna alkalmazni a rádiumipar.

Ez versenyfutás volt az idővel: tudták, hogy néhány hónapuk, esetleg évük van csak hátra. A beperelt cégek meg persze húzták az időt a jogi procedúrákkal. Volt olyan munkásnő (Catherine Donohue), aki a halálos ágyában fekve tett vallomást.

Többek között az ő fellépésüknek köszönhető, hogy megszülettek a ma is érvényes munkavédelmi törvények az Egyesült Államokban. Sajnos nem sokat hallani róluk, pedig hősök voltak. Egy most megjelent új könyv, a "The Radium Girls" ezeknek a fiatal nőknek állít emléket.

 

 

 

 

 

Forrás: 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



"Tőlem ezért nem kapsz munkát" – szerzőnk válasza Jakab Andor blogbejegyzésére, avagy: Mennyit ér egy Nő?!

augusztus 15, 2011 - 11:54

A kérdés a közösségi oldalakon igen elterjedt és népszerűnek tűnő elolvasása után fogalmazódott meg bennem. Az író minden köntörfalazás nélkül hangot ad véleményének, mellyel, úgy tűnik, nincs egyedül, és sajnos számos állást kereső nő számára megszokott, hogy munkáltatóként nem alkalmazna női munkaerőt. Az indok egyszerű: nem éri meg!