Perui apa és francia anya gyermekeként Spanyolországban született. A szülők házasságát nem ismerték el az országban, így a lány törvénytelen gyermeknek számított. Apja halála után anyjával nagy szegénységben éltek, így egyéb lehetőség híján 18 évesen hozzáment a munkaadójához, aki azonban kegyetlenül bánt vele, bántalmazta. Flora állapotos volt, amikor elmenekült tőle, és gardedámként kereste a kenyerét. Férje üldözte, közös lányukat többször elrabolta, aztán rálőtt feleségére, ami miatt végül elítélték. 

Flora 1833-ban Peruba utazott, hogy apai örökségét megszerezze, amiből azonban rokonai kiforgatták. Peruban forradalmak szemtanúja volt, és saját helyzete is a társadalmi igazságtalanságokra irányította a figyelmét. 

Angliába utazott, ahol a prostituáltak helyzetét tanulmányozta. Maga is felkereste a rossz hírű helyeket, és a prostitúcióért a nőkkel szemben támasztott igazságtalan elvárásokat, valamint a férfiak zsarnokságát okolta. A prostitúcióban élő nőket, kora szemléletével ellentétben nem bűnösöknek, hanem áldozatoknak tekintette. "Londoni séták" című művében leírja az itt szerzett tapasztalatait, többek közt azt is, hogy a prostituáltak nagy része az e tevékenységgel eltöltött 3-4 év után meghalt. 

Angliában ismerkedett meg a korai szocializmus eszméivel, melyet aztán Franciaországban városról városra járva már maga is terjesztett. a munkásság nemzetközi összefogásának szószólója lett, ettől remélte a nők felszabadítását is. Owen és Fourier utópista eszméi inspirálták. Az utazás alatt hastífuszt kapott, ebben halt meg 1844-ben. Gondolatait egy párizsi feminista közösség is magáévá tette az 1848-as forradalom alatt: La Voix des femmes címmel lapot adtak ki. Unokája (aki már nem ismerte őt) Paul Gauguin festő. 

Magyarul Charles Neilson Gattey Egy rendkívüli asszony élete c. könyve olvasható róla (Kossuth, 1978).