Aenne Burda lapkiadó (1909–2005)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Aenne Burda lapkiadó (1909–2005)

szeptember 04, 2015 - 18:26
Aenne fantasztikus üzleti karrierje különös módon indult. A negyvenes évek vége felé megtudta, hogy férjének hosszabb ideje szeretője van, akitől gyereke is született. Az is kiderült, hogy a férj egy lapkiadót ajándékozott barátnőjének, amely az ügyetlen vezetés miatt nagyon rosszul ment. Franz ultimátumot kapott - ha minden kapcsolatot megszakít a barátnőjével és a kiadó Aenne tulajdonába kerül, akkor nem adja be a válópert. Ezzel a fanyar bosszúval indult a Burda divatlapok világsikere.

Aenne fantasztikus üzleti karrierje különös módon indult. A negyvenes évek vége felé megtudta, hogy férjének hosszabb ideje szeretője van, akitől gyereke is született. Az is kiderült, hogy a férj egy lapkiadót ajándékozott barátnőjének, amely az ügyetlen vezetés miatt nagyon rosszul ment. Franz ultimátumot kapott - ha minden kapcsolatot megszakít a barátnőjével és a kiadó Aenne tulajdonába kerül, akkor nem adja be a válópert. Ezzel a fanyar bosszúval indult a Burda divatlapok világsikere.

Az induláskor Aenne volt a kiadó, főszerkesztő, cikkíró egyszemélyben. Nem a haute couture érdekelte: "Célom elfogadható áron praktikus divat, amely minél több nő számára elérhető" - mondta. 1950-ben indult a Burda Moden, amely hamarosan piacvezető lett, napjainkban már 16 nyelven, 89 országban kapható. Két évvel később Aenne fontos újítást vezetett be, kivehető, könnyen használható szabásmintát csatoltak minden példányhoz, így a ruhákat házilag lehet szabni-varrni.  Az évek során a Burda Moden testvérlapjai is megjelentek, az Anna, a Carina és a Verena. A női divat mellett jó érzékkel indított más témájú magazinokat is, ilyen a Burda főzőstúdió, a gyerekdivat, különböző kézimunkalapok. Aenne Burda nemzetközileg is terjeszkedett, az övé volt az első kiadóház, amelyik külföldön megjelent.

Nagy áttörést jelentett, amikor a Szovjetúnióban is kiadták – ez volt első, orosz nyelven megjelenő nyugati magazin. Raisza Gorbacsova támogatásával divatbemutatót is szervezett, az ott készült fotók bejárták a világot.  Többet ért el, mint az előző három nagykövet – mondta neki elismerően Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter. A „Divat Nagyasszonya” negyvenöt évig vezette a kiadót, 1994-ben vonult vissza és adta át az irányítást egyik fiának, Hubertnek.

Számtalan elismerést, kitüntetést kapott, többek között a Német Szövetségi Köztársaság Érdemérem nagykeresztjét 1974-ben, majd a nagykeresztet csillagokkal 2001-ben. 80. születésnapján szülővárosa, Offenburg díszpolgárává  választották, a 95. születésnapján pedig utcát neveztek el róla. 96 éves korában, 2005. november 3-án halt meg.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Dorothea Leporin (Erxleben), az első német orvosnő (1715–1762)

május 30, 2015 - 22:37

A korszellemmel szembemenő orvos apja támogatta lánya természettudományos érdeklődését, és átadta neki a gyógyítási ismereteket. A lánynak már fiatalon híre ment, mert hatékonyabb volt, mint a többnyire csak természetfilozófiai képzettséggel és vajmi kevés gyakorlati tudással rendelkező, egyetemet végzett doktorok. Hallott Anna Maria van Schurmanról, akinek példája inspirálón hatott rá. 

Clare Boothe Luce (1903-1987) amerikai színdarabíró, újságíró, olaszországi nagykövet, politikus

augusztus 12, 2009 - 10:49

Szatírákkal tűnt fel a Vogue és a Vanity Fair magazinokban, egyik gyakran idézett aforizmája például: "minden jótett elnyeri méltó büntetését". A második világháború alatt a Life magazinnak írt jelentéseket, röviden így foglalta össze az eseményt: "az emberek úgy döntöttek, együtt meghalnak, mert képtelenek voltak megtalálni a módját, hogy együtt éljenek". Háborús tudósítóként Kínában, Indiában és a világ számos egyéb országában járt. Felkavaró, szókimondó jelentései nyomán megváltoztatták a brit hadi stratégiát a Közel-Keleten. Egyik cikke miatt le is tartóztatták.

Clara Zetkin (1857–1933), az első szocialista feminista

március 08, 2012 - 11:32

Clara Eisnner 1857. július ötödikén született egy németországi kisvárosban, Wiederauban. 1878-ban osztályelsőként a Von Steyber Institute-ban szerzett tanítói oklevelet, és szeretett volna egyetemre menni, de németországi egyetemek abban az időben nőket nem vettek fel, és külföldön való továbbtanulását pedagógus szülei nem tudták fizetni.