Alexandra Kollontáj (1872–1952) orosz forradalmár, diplomata, író

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Alexandra Kollontáj (1872–1952) orosz forradalmár, diplomata, író

március 19, 2010 - 11:15
A legbefolyásosabb marxista feminista.

1872. március 31-én Szentpéterváron születik előkelő, gazdag családban, apja, Mihail Domontovics a cári hadsereg tábornoka. A fiatal lány Oroszországban és Finnországban nevelkedik, sokat utazik, több nyelven beszél, amit később a mozgalomban, majd diplomata karrierje során hasznosít. Fontos szerepe van abban, hogy megismertette és terjesztette hazájában a feminista eszméket, szervezte az orosz nőmozgalmat.

Húszéves korában férjhez megy Vlagyimir Kollontájhoz, fiuk születik. Alekszandra egy nagy textilgyárban szembesül a munkásnők helyzetével, ahol mérnök férje a szellőztetőberendezés üzembeállítását irányítja. Bekapcsolódik az illegális Politikai Vöröskereszt mozgalomba, esti iskolát tart a szentpétervári munkásoknak, röpcédulákat ír és terjeszt, adományokat gyűjt. 1898-ban Svájcba utazik, a zürichi egyetemen közgazdaságot hallgat. Oroszországba való visszatérése után folytatja nőmozgalmi tevékenységét, szervezi a munkásnőket hogy álljanak ki érdekeikért a munkaadókkal szemben, és ha szükséges, lépjenek fel a szocialista szervezetekben is előforduló hímsoviniszta megnyilvánulások ellen.

1908-ban a fenyegető letartóztatás elől menekül, Németországban, majd Párizsban él, itt találkozik Leninnel. Csatlakozik a Szocialista Nők Nemzetközi Irodájához, előadókörutakat tart Angliában, Belgiumban, Finnországban, Svájcban. 1915-ben több hónapot tölt az Egyesült Államokban, négy nyelven tart előadásokat, fontos politikai kapcsolatokat köt és kiadót keres Lenin „A szocializmus és a háború” című munkájának, amit ő fordított angolra.

Az 1917-es forradalom hírére Alekszandra visszatér Oroszországba, igen fontos posztot kap, közjóléti népbiztos lesz. 1919-ben hozza létre a „Zsenogyel”-t (Női ügyosztály), melynek feladata a nők életének javítása, a női írástudatlanság felszámolása, a nők oktatása, a nőket érintő új házassági, oktatási és munkaügyi törvények betartatása. A túl eredményesen működő szervezetet Sztálin 1930-ban megszüntette.

Kollontáj, ha helyesnek látja, a kommunistákat is kritizálja, így lassan a párt belső ellenzékévé válik. Néhány barátjával megalakítotja az ún. munkásellenzéket, melyet később Lenin feloszlat.

Sztálin hatalomra jutásakor meg akar szabadulni az irritáló, de népszerű asszonytól, ezért diplomatának nevezi ki Norvégiába, így lesz Kollontáj a világ egyik első női nagykövete. Nyelvtudása, műveltsége, utazásai során szerzett széleskörű kapcsolatai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt, és később a mexikói, majd a svéd nagykövetséget is kifogástalanul vezesse. 1940-ben tagja a szovjet-finn béketárgyalás delegációjának, feladatát a szakértők szerint finom ravaszsággal látta el.

Betegsége miatt 1946-ban nyugdíjba megy, de egészen 1952-ben bekövetkezett haláláig a külügyminisztérium tanácsadójaként tevékenykedik.

Életéről írt regényt, A tábornok lánya címmel.

 

/Első megjelenés: csapó Ida - Török Mónika szerk. Feminista Almanach, Budapest, 2005/

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Ray Strachey angol politikus, művész, író, feminista (1887–1940)

június 04, 2019 - 21:31

Rachel Costelloe Londonban született, a Kensington High School elvégzése után Cambridge-ben a Newnham College matematikus hallgatója volt.

Egyetemi évei alatt aktivan részt vett a Cambridge University Women's Suffrage Society tevékenységében. Végzés után a West of England Women's Suffrage Society titkára lett. 1911-ben házasságot kötött Oliver Stracheyvel, az évek során két gyerekük született. 1913-ban megválasztották a London Society for Women's Suffrage elnökévé.

Elindult az 1918-as képviselőválasztáson, de nem sikerült bejutnia a parlamentbe.

Hanna Rydh svéd archeológus, politikus, feminista (1891–1964)

március 31, 2018 - 18:14

Stocholmban született, az ottani egyetemen tanult művészettörténetet és archeológiát, 1915-ben diplomázott. Végzés után ásatásokon dolgozott Adelsö-ben és Gästrikland-ban. 1922-ben elnyerte a The international federation of university women ösztöndíját. 1924-25 között a francia Musée des Antiquités Nationales munkatársa volt. Már diákkorától kezdve szakmai munkája mellett szociális aktivistaként is dolgozott. Bekapcsolódott a nőmozgalomba is, elnökségi tagja volt a Sveriges studerande ungdoms helnykterhetsförbund-nak. 1938-ban beválasztották a svéd parlament képviselői közé.