Nők, társadalmi nem - ajánlott könyvek, 5. rész: kortárs magyar szépirodalom

Olvasási idő
27perc
Eddig olvastam

Nők, társadalmi nem - ajánlott könyvek, 5. rész: kortárs magyar szépirodalom

december 30, 2011 - 12:14

Asta Norregaard: Olvasó nő

Anoni Mara. Bűn vagy bűnhődés. Budapest: Noran Libro, 2013.

"Megrázó trauma és egy egész életet megváltoztató terápia története a Bűn vagy bűnhődés. Egy negyvenkét éves nő kíméletlenül őszinte vallomása ez, amelyben elmeséli, hogyan lett hatéves korában szexuális abúzus áldozata. A viszony – amely közte és az unokatestvére között éveken át tartott – titokban maradt a család előtt, a lány – később asszony – senkinek sem beszélt a traumáról. Véletlenül jutott el pszichológushoz, ahová az ötéves lányát vitte, aki szorongani kezdett, és nem akart óvodába menni. Ám a pszichológusnő néhány beszélgetés után az anyának javasolt terápiát, amely négy és fél évig tartott. A terápia története egyben Anoni Mara életének történetét, a feloldozás keresését tárja elénk. Hosszú és fájdalmas út vezetett el odáig, hogy újra tudja építeni mindazt, amit a gyermekkori abúzus az életében lerombolt."

 

Bán Zsófia. Amikor még csak az állatok éltek. Budapest: Magvető, 2012.

"Mit mondanak a képek, és mit mondhatunk a képek helyett? Hány képünk van saját magunkról és saját kultúránkról? Bán Zsófia új elbeszéléskönyvében számtalan módon teszi fel és válaszolja meg ezeket a kérdéseket.
A tizenöt elbeszélésből álló kötet már címében is felvillantja a Bán Zsófia-történetek egyik visszatérő motívumát. Bán elbeszéléseiben az ember legintellektuálisabb személyiségjegyei közvetlenül találkoznak a benne, bennünk élő animálissal, a mélyben lakozó érzéki-zsigeri teremtménnyel. A két tartomány közötti közvetítésre az az elbeszélői nyelv és pozíció vállalkozik, amely (ön)ironikus kettős ügynökként hol a tudat absztrakt szerkezetét helyezi előtérbe, hol pedig a testek, a nyelven-inneni diskurzusok cserebomlásait írja le. Egyazon ütemben képes ábrázolni és értelmezni. Így pillantjuk meg a Röntgen-sugár feltalálását családi fénytörésben, az apa fotóját a munkaszolgálatról, a Bartók-darabba belesülő zongoristát, az ismerkedést a kínai vendéglőben, a vallomást a taxiban, Karády Katalint Brazíliában, és egy fényképészt az Antarktiszon. A történetek mögött pedig fokozatosan kirajzolódik egy huszadik századi közép-európai család gyakran traumákkal terhes sorsa, az anya és a lány perspektívájából, az apák hiányával. Így lesznek a kötet írásai folyamatos dialógusok, termékeny párbeszédek. Így lesz az olvasó maga is közvetítő. Tolmács és útitárs."

 

Bódis Kriszta. Kemény vaj. Budapest: Magvető, 2003.

"A szerző első regénye egy észak-magyarországi romatelep világát mutatja be. Szereplői végleges kitaszítottságban, a felemelkedés reménye nélkül élő, a puszta túlélésre berendezkedett emberek. Itt nevelkedik a könyv hősnője, a félig néma roma lány. A kitörés egyetlen útja kínálkozik számára: a prostitúció."

----. Artista. Pécs: Jelenkor, 2006.

"A fikciós dokumentumfilmet imitáló regény főhőse egy artistaügyességű intézetis lány, a tizenhárom éves Pinkler. A kislányt otthonkeresése, kielégíthetetlen szeretetéhsége hajtja hol az anyjához, hol az apjához, hol intézetis barátaihoz.
Bódis a regényt alkotó – fikciót és a valóságot egymásba játszó – interjúszövegekben különböző nyelvi rétegeket hoz létre, melyeket kiegészít a filmes látásmód, az élet kamerával érzékelhető tarkaságával enyhítve a kislányt körülvevő világ borzalmait."

 

Czapáry Veronika: Megszámolt babák (Budapest: Scolar, 2013)

"Czapáry Veronika regényében a babák nem Meseország idilli játékai, hanem a rémület és a kiszolgáltatottság ellen menedéket kínáló szövetségesek egy kislány mindennapjaiban. A gyereket a családi erőszak, részvétlenség és a szülői aberráció a kényszeresség és önpusztítás felé sodorja, személyiségvesztéssel fenyegeti. Múló évei összemosódnak, kamaszkora végéig szinte egy helyben kavarog az idő."

 

Falcsik Mari:  Nőket néző képek (Budapest: Scolar, 2013)

"A rendhagyó kötetben a költő különböző korokban élő, különböző nációjú, életkorú, szellemi és lelki adottságú, más és más problémákkal küzdő nőknek adja kölcsön a hangját, hogy vallhassanak arról, mikor és hol mit jelenthet, jelenthetett nőként élni.
A 48 fiktív szerző a „nőnek lenn” igen sok verzióját jeleníti meg, a szokványostól a szélsőségesig. Van köztük ötéves lányka Nagykovácsiból, önérzetes idős iparmágnás hölgy a két háború közti Németországból, a celebvilágot megtagadó brit punk-énekesnő, a kistestvéreit a holtak szellemétől óvó mexikói nagylány, gyilkos unalomban élő alabamai háziasszony, mégsem az apácasorsot választó középkori francia nemes kisasszony, megháborodott elméjű világháborús özvegy, akaratos kis exrabszolganő az Indiai-óceán szigetvilágából, extravagáns bécsi jelmeztervező, a netbe belevesző amerikai szájberlány – és még sokan mások. Ezt a tarka nőgyülekezetet nem csupán nemük fogja össze: sorsuk a történelem valamely pregnáns eseményének, traumájának, trendjének vagy értékének lenyomata – némelyek konkrét szituációkat (mint a tűzhalált halt indiai mártírfeleség vagy a saját anyját beperelő brit bírónő esete), mások tipikus helyzeteket jelenítenek meg (mint a fasizmus elől az USA-ba szökő német színésznő vagy a panelgettóból jobb sorsra vágyó szakmunkáslány esete).

A kötetben minden nőalak történetét hármas egység, két szöveg és egy kép mondja el: a vers; a kis életrajz, ami kultúrtörténeti összefüggésbe ágyazza a nőalakot; és a kollázs, ami általánosabb gondolati-esztétikai kontextusba helyezi a szövegeket"

 

Forgách András: 12 nő voltam (Budapest: Libri, 2013)

"12 nő voltam.
Egy – aki egy eszkimóhoz megy feleségül
Kettő – aki az űrben akart csókolózni…
Három – akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak
Négy – aki a BudapestPárizs járaton lefogy 25 kilót
Öt – aki bemártja, azt, akit a legjobban szeret
Hat – aki újra találkozik 12 élettel korábbi karmikus szerelmével
Hét – aki tud nemet mondani
Nyolc – aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron
Kilenc – aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben
Tíz – akinek rendőr volt az apja
Tizenegy – akinek négy anyja volt, de egyik se vallja be melyikük szülte
Tizenkettő – aki egy széthasított fejű férfit szeretett."

 

Forgács Zsuzsa. Talált nő. Szeged: Q.E.D., 1995.

 

Kitakart Psyché sorozat 1-4.:

Forgács Zsuzsa Bruria, Gordon Agáta és Bódis Kriszta szerk. Éjszakai állatkert. Antológia a női szexualitásról. Budapest: Jonathan Miller/Artizánok, 2005.

"33 szerzõ 56 mûben ír a vágyról, szenvedélyrõl, intimitásról, testiségrõl, szerelemrõl és erõszakról. Ezen a fedélzeten egyaránt magára ismer romantikus és lázadó, szelíden álmodó és vadul fantáziáló, szembesülni, felfedezni kívánó és biztonságra törekvõ, merész, kihívó és megnyugodni akaró. Irodalmunk elsõ átfogó antológiája a nõi szexualitásról."

Forgács Zsuzsa Bruria szerk. Szomjas oázis. Antológia a női testről. Budapest: Jaffa, 2007.

"33 kortárs szerző 56 műve a női testről. Milyen a női test? Rugalmas, szívós és nyitott. Selymes füvű szavanna. Burjánzó erdő. Tápláló, áradó folyam. Gyöngédségre, odafigyelésre szomjas, kíváncsi és kreatív, befogadásra, megújulásra, megsokszorozódásra kész. Önkritikus és ironikus, sebzett és meggyötört, makacs és lázadó. Törődő és adakozó. Hívő és hitetlen. A tied. Fogadd el! Fogadd be! Korunk legfontosabb történetei, legérdekesebb szerzői. Irodalmunk első átfogó antológiája a női testről."

----. Dzsungel a szívben. Lányok és anyák antológiája. Budapest: Jaffa, 2010.

----. A szív kutyája. Lányok és apák antológiája. Budapest: Jaffa, 2010.

 

Gordon Agáta. Kecskerúzs. Budapest: Magvető, 1997.

"Miféle anyag vagyok? – kérdezi egy fiatal lány önmagától, társnője közelségének érzéki hatásától megbolygatva. Néha mintha elfelejtenénk: érzelmek és erotikus vágyak sose tűrték magukon szabályok béklyóit. Gordon Agáta első, lírai karakterű regényének ifjú hősnői, miközben élik a maguk hétköznapi életét, próbálják legalább a maguk számára lakhatóvá tenni a „férfiasan” kegyetlenre sikeredett világot. És ahogy megismerjük a regény szereplőit, megrendülve ráébredünk: féltékenység és szégyen, vágy és érzelem a titkos indítéka minden lépésnek a másik ember felé."

----. Ezüstboxer/Nevelési kisregény. Pécs: Alexandra, 2006.

"Majd' tíz év elteltével áll ismét kötettel közönsége elé az írónő. Műve „iker-könyv”: a benne olvasható két írás, bár különálló történettel és szereplőgárdával bír, mondanivalójában, üzenetében mégis teljesen harmonizál. Az Ezüstboxer című kisregényt egyes szám első személyben, szubjektív narrátorként meséli. A kiindulópont a nagynéni, Júlia halála, akinek a temetésére hazalátogatnak testvérével és azzal a személlyel, aki valójában a történet és figyelme teljes fókuszában áll: Adriával, a szerelmével. Izgalmasan kétrétegű tehát a regény – az éles szemmel, de érzékeny lélekkel felvázolt családi epizódot és az ebből továbbgomolygó sztorit szervesen egészíti ki egy szeretett, különleges nő elfogulatlanul költői portréja, kapcsolatuk finom, sokatmondó rezdüléseinek rögzítése. A második írás (Nevelési kisregény) helyszíne egy mindentől távoli kis falu, lankás szántókkal, erdővel körülvéve – ide költöznek be Ő és a Társa, felújítva egy régi, mohos tetejű házat, rendbe szedve az elhanyagolt udvart, gyümölcsöst, teljesen új életet kezdve gazdálkodóként, nyúltenyésztőként. A mű ennek az időszaknak a részletes krónikája. A különleges hangulatú, mély, sőt, helyenként nyers érzelmeket megfogalmazó, az emberi kapcsolatokat lírai éleslátással elemző írások minden, igényes szépprózára nyitott olvasó figyelmébe ajánlható."

 

Kapecz Zsuzsa. Csudajó, gyönyörű az élet. Schön Zsófi önéletírása. Budapest: Magyar Könyvklub, 2000. 

"'Amikor anyám szülni indult, Budapestet ellepték a tankok. A tévedésen alapuló családi krónika szerint december 5-én, Mikulás-napi ajándékként jelentek meg a szovjet csapatok, hogy 'rendet teremtsenek': de a valóságban ez nem így volt, Pesten már októberben tudni lehetett: 'megint lőnek, mert ez egy ilyen ország', mondhatjuk, hogy novemberben aztán lőttek is az egésznek, és decemberre már minden eldőlt… Anyámat a politikai vonatkozások kevéssé érdekelhették, amíg kapualjból kapualjba ugrált, hogy eljusson a nyolcadik kerületi bábaotthonig."

 

Karafiáth Orsolya. Kicsi Lili. Budapest: Scolar, 2012.

"Karafiáth Orsolya regényének főhőse a harmincéves Lia. Története két viharos szerelmi kapcsolatának szálán fut: a gimnáziumi tanárnőjéhez, Marihoz fűződő szerelmét későbbi főnöknőjéhez – az olykor elbűvölő, máskor végtelenül nyers és érzéketlen Lilihez – való viszonya tükrében fedi fel. Vajon ki tud-e törni Lia abból a bűvkörből, ami miatt mindig csak lelki hierarchiákban képes gondolkodni, és csak ennek függvényében tud bármiféle kapcsolatot elképzelni? Megtanul-e végre nemet mondani, és felvállalni önmaga vágyait?"

----. A házikedvenc. Budapest: Scolar, 2013.

"Egy varázslatos villában él Bori néni, az önző, csak a külsőségekkel foglalkozó öregasszony, aki pénzének számolgatásával és állandó udvarlóival szórakoztatja magát. A tetőtéri tündéri kis manzárd már egy ideje üresen áll, senki nem akarja kivenni: a pletykák szerint ugyanis, aki ide beköltözik, arra csúfos vég vár. Most mégis jelentkezik egy harminc körüli, gyámoltalan, kedves lány, Orsi, hogy cicájával, Rigóval együtt kivenné a lakást. Le is csap rá Bori néni, könnyen meggyőzi, hogy ezt a kis fészket neki találták ki. Ám rögvest a beköltözés után jönnek az első baljós jelek: recseg-ropog az építmény, s a lefolyóból rejtélyes hajcsomók kerülnek elő… Sorra vonulnak fel a szürreális szereplők, és kezdetét veszi a még szürreálisabb helyzetek egymásutánja. Csak bízhatunk abban, hogy végül minden jóra fordul, mint a mesében…"

 

Kiss Noémi. Trans. Budapest: Magvető, 2006.

A „trans” nagyjából annyit tesz: át. Határokon, nemeken, viszonyokon. Kiss Noémi rendkívül színes és sok nézőpontú elbeszéléskötete. A keleti és a közép-európai bevándorlók vagy csak időlegesen ott-tartózkodók helyzete Németországban éppúgy kirajzolódik benne, mint az ennek kontrasztját képező otthon-lét; a maradás vagy a hazatérés problematikája.
Izzóan aktuális európai témák, friss és üde (pontos) elbeszélői nyelv. A megélt és megírt tapasztalatok, a kritikus társadalomszemlélet, a plasztikus ábrázolás, a helyén kezelt obszcenitástól a finom pszichológiai következtetésekig terjedő, sokszínű hang Kiss Noémit az idei év egyik legígéretesebb elsőkötetesévé avatják.

----.  Ikeranya (Budapest:, Magvető, 2013)

"Mit jelent életet adni és mit jelent a világra jönni? Kiss Noémi különleges könyve magzatpróza. Az elbeszélések, monológok, jegyzetek és töprengések ritmikus sorozata a szülés-születés folyamatát járja végig a mesterséges megtermékenyítéstől a vajúdáson át az első születésnapig. Hol az anya, hol pedig az ikerpár szemszögéből bontakoznak ki a szuggesztív történetek. A könyv egyszerre számol be a szülés élettani valóságáról és spirituális csodájáról, az anyaszült meztelenség állapotáról és a világba érkezés számtalan kalandjáról. A várakozás és a kiszolgáltatottság stációit ugyanúgy megismerhetjük belőle, mint a közös nyelv keresés keserves-gyönyörűséges pillanatait. Az én és a te mellett kozmikus-banális módon megszületik a mi. A szerző közkedvelt blogjából született szöveg felszabadító olvasmány, amely a terhesség és gyermeknevelés megannyi tabujával foglalkozik."

 

Koncz Orsolya. Hullámvasút. Budapest: Európa, 2006.

A szerzőnek Buzai Borbála álnéven megjelent már egy könyve 2003-ban A sárkányos lány címmel, mely letaglózóan őszinte hangon szólt arról, hogyan vált szinte kislányként alkoholistává, majd kábítószeressé, és milyen kínlódások árán sikerült leszoknia. Új könyvét leginkább talán Elizabeth Wurtzel Prozac-országához lehet hasonlítani: a hősnő a kábítószerről ugyan leszokott, de nem tud tartós párkapcsolatot kialakítani, nem képes egy munkahelyen sokáig megmaradni, újabb és újabb problémákba bonyolódik, szóval úgy érzi, valami komoly baja van. Depressziós? Borderline személyiség? Csak túlérzékeny? Csak éppen nem átlagos? Koncz Orsolya könyvének különlegességét a hátborzongató őszintesége mellett az adja, hogy miközben leírja a depresszió legsötétebb bugyraiba való leereszkedésének nyers valóságát, és színesen, – néhol humorral, máskor keserűen vagy dühösen – mesél párkapcsolati élményeiről és kudarcairól, képes önmagát kívülről is látni – elemzi állapotát, olvas, reflektál, egyszóval iszonyatos erővel próbál kimászni a gödörből. 

 

Lángh Júlia. Közel Afrikához. Budapest: Magvető, 1996.

"1994 március végén, a müncheni Szabad Európa Rádiónál lévő állását elveszítve, úgy érezte Lángh Júlia, hogy „jön a jel, a kacsintás, az Isten ujja”, mikor azt olvasta egy francia lapban, hogy óvónőt keresnek egy évre Nigerbe, egy bozótfaluba. Nem ő lett volna, ha el nem fogadja az ajánlatot. Le is töltötte rendesen egy évét a bozótban, amiről ugyan kiderült, hogy korántsem bozót, de attól nem kevésbé igazi Afrika, félsivatag, homokszél fújta trópusi tájék. Az erről az évről beszámoló könyv páratlan a maga nemében: miben sem hasonlít a „feleség voltam”.-féle beszámolókhoz (már csak azért sem, mert Lángh nem felségként, hanem teljesen egyedül ment Afrikába), de az egzotikus vidékeket bemutató útleírásokhoz sem. Nem, mert az írónő nem a tájat, nem az embereket, nem a politikai viszonyokat, nem az ősi (vagy éppen újonnan felvett) szokásokat, nem az étkezési, vallási, szexuális stb. furcsaságokat, különlegességeket kívánta megörökíteni, nem ismereteket kíván terjeszteni, hanem egész egyszerűen egy hasonlíthatatlan élményt kívánt visszaadni: azt és csak azt, ami őt érdekelte, mélyen egzisztenciálisan érintette, megfogta, vagy éppen megdöbbentette, megijesztette, degusztálta."

----. Vissza Afrikába. Budapest: Magvető, 2002.

"(A Közel Afrikához folytatása.) A nigeri bozótfalu hajdani óvónője visszatér Afrikába. Ezúttal Csádba hívják újságírást tanítani mozgássérülteknek, akik a csádi állami rádióban heti műsoridőt kaptak. Körkép egy afrikai főváros mindennapi életéről. Hogyan közlekedünk, telefonálunk, ismerkedünk, vásárolunk, eszünk, barátkozunk vagy rendezzük nézeteltéréseinket? Milyen az állami rádió és a magánsajtó, a civil szervezetek élete, a kibontakozó irodalom, a különféle vallások világa N'Djamenában, a háborúk dúlta „nyugalom városában”? Milyen az, ha az európaiak fejlesztik az afrikaiakat, és milyen a demokratúra: a demokrácia néhány elemével enyhített diktatúra..?"

----. Egy budai úrilány. Budapest: Magvető, 2003.

"Lángh Júliát budai úrilányként próbálták fölnevelni egy olyan korban, amikor „úrinak” lenni sem könnyű nem volt, sem veszélytelen. A keresztény középosztálybeli család életébe a szülők akarata ellenére is beszivárog a kinti világ. 1945-60: félelem a csöngéstől, a népnevelőktől, a Szabad Nép félóráktól, aranyrejtegetés miatt börtönbe kerülő nagynéni, kommunista hitből kiábrándult nagybácsi, vitrindíszek eladogatása a bizományiban, szertartásos vasárnapi ebéd és hétköznapi sztálinpástétom, plakátok és jelszavak az utcán, az iskolában, és az ÁVO épületével szemközti bábszínház műhelye, ahol a nyilvánossághoz nem jutó képzőművészek készítik a bábokat, és ahol a mesélő először hall nyílt beszédet a világ fontos dolgairól, politikától a szerelemig."

----. Párizs fű alatt. Budapest: Magvető, 2009.

"Lángh Júlia 1977-ben hagyta el Magyarországot, hogy gyerekeivel Párizsban töltsön egy évet. Az egy év meghosszabbodott, a hajdani „budai úrilány" világcsavargása közel húsz évig tartott. A Párizs fű alatt az első hét esztendő történetét meséli el, mely ugyan szűkösségben telt, ám mégis minden percét áthatotta a szabadság megélése. Kommuna, volt ’68-asok, művészek, csavargók, szociális munkások, mindenféle rendű, rangú és bőrszínű emberek, jóga, vízizene, dobterápia, sztrájkok, tüntetések, munkanélküliség, feketemunka – minden, ami és aki egy nyitott társadalomban előfordul. A Párizs fű alatt a rácsodálkozás, az útkeresés könyve és szívvidító vallomás Párizsról."

 

"Lovas Ildikó A kis kavics című regényének fülszövege egy filmszerűen pergő, igazi krimit ígér, az olvasó pedig nem csalódik, mikor végigolvassa a könyvet, hiszen az végig fenntartja érdeklődését. Története két síkon játszódik, az egyik egy negyvenéves történelem szakos tanárnőnek az útkeresése, aki úgy érzi, hogy determinálja őt a neve: „Amikor az egyetemre iratkozás feladatait intéztem, (…) megkérdezte tőlem, (…) hogy én magam is olyan vagyok-e, mint az a náci kurva, akinek a nevét viselem.” Kozma Léni története így kapcsolódik a másik síkhoz, ami Leni Riefenstahl német rendezőnő, táncosnő, a náci filmes személye." (Kovács Anikó)

 

„A Verazélet katartikus mű. És úgy hiányzik nekünk a katarzis, mint egy falat kenyér, mint az éltető levegő. Zsigerekig hat és újraformál ez a könyv, mert minden régi és tudni vélt újrafogalmazódik benne, lenyűgöző és gyönyörködtető formában. Érthető, tiszta, lírai hangon.
Szerelem-regény, mondanám, de még annál is több. Különlegessége abban áll, hogy bár témája univerzális, vagyis az élet lényegét kereső, a látószöge merőben érdekes. A perifériáról, a marginalitásból, a kirekesztettségből szólal meg, így szokatlan megvilágításba helyezi a megszokottat. Mindenféle erőszak és erőszakoltság nélkül felforgatja komfortos sémáinkat és előítéleteinket. Szelíden és felkavaróan teszi ezt, és a hatás, a nyomában fakadó érzés jó. Többé, gazdagabbá válunk tőle.
Lovas Nagy Anna első regénye olyan sűrű, olyan kerek, mintha nem is az első volna. Úgy szól a társadalmi különbségekről, a közös traumákról, az egész emberi létezésen belüli női tapasztalatról, a meleg szerelemről, a család nélküli magányról, intézetis kivetettségről, az anyahiányról és anyaságról, az identitás-keresés küzdelmeiről, hogy nem megbotránkoztat, hogy nem vádol, nem mondani akar, hanem mond. Felkavaró történetet mesél, aztán szeret és gyógyít. Nem lehet letenni. Nem lehet elfelejteni.” (Bódis Kriszta)

 

Menyhért Anna (fel. szerk.), Horváth Györgyi, Kiss Noémi, Parragh Szabolcs (szerk.) Kortárs irodalmi olvasókönyv. Szemelvények, íróportrék, bibliográfia. Budapest: Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet, 2005.  

 

Rácz Zsuzsa. Állítsátok meg Terézanyut! Budapest: Édesvíz, 2003 (Újabb kiadás: Ulpius, 2008)

----. Nesze neked, Terészanyu! Budapest: Ulpius, 2009.

Lásd még: Bollobás Enikő: "Parodisztikus játék a szubjektumperformativitással: Rácz Zsuzsa két Terézanyujáról" MŰÚT 56:(1) pp. 55-58. (2011)

 

Bipoláris. Egy mániás depressziós nő regénye. Budapest: Jaffa, 2011.

"Bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa. Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig bolond marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis előtt abbahagyta. Ám szélsőséges érzelmi hullámzásai alatt rossz döntéseket hoz, rossz kapcsolatokat köt, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy dönt, felveszi a kesztyűt, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az erőfeszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segítői tanácsait? Élhet-e majd ezután is teljes értékű életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz történet alapján íródott."

----. Visszakapott élet. Budapest: Jaffa, 2012.

"Meg lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségből, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel tölt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés önmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy hűséges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre leginkább számítunk. A főhős így küzd meg a mellrákkal, majd legyűri az őt fenyegető, másik gyilkos kórt. Története bizonyítja: a legnehezebb helyzetből is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség erőt ad. Ennek köszönhetően a főhős felveszi a kesztyűt, és a hosszú, gyötrelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását. Visszakapja egészségét, normális életét, sőt, a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer el a régi helyett.
A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy sikerű Bipoláris folytatása szintén igaz történet alapján íródott."

"A regény a szakirodalommal, és az áldozatokkal foglalkozó szakemberek tapasztalataival teljes összhangban mutatja be a bántalmazó személyiséget, maradéktalan empátiával írja le az áldozat érzésvilágát, és pontos válaszokat ad a "miért marad?/miért bántalmaz?" kérdéskörre. Miközben megérteti az olvasóval, hogy a főhősnő, Kárpáti Anna miért került ebbe a helyzetbe, teljes mértékben kerüli az áldozathibáztatást és az elkövetőmentegetést. Több sztereotípiát lebont a bántalmazással kapcsolatban (például, hogy ilyesmi csak alacsony képzettségű, hátrányos helyzetű emberek közt fordul elő); a pozitív lezárással pedig megmutatja: van kiút." (Antoni Rita)

----. In Flagranti (Budapest: Jaffa, 2013)

"Egy vicces, olykor megható szerelmes könyvet tart a kezében az Olvasó. A történetek górcső alá veszik, hányféleképpen lehet nőként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és főleg önismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony előfordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ő a nagy Ő. Ismerős a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet."

 

Rakovszky Zsuzsa. A kígyó árnyéka. Budapest, Magvető, 2002.

"Anyám elalvás előtt mindig azt mondta:

„Ne félj kicsim, szörnyek nincsenek!”
Most már tudom, hogy hazudott…

Ursula Binder, született Ursula Lehmann az Úrnak 1666-ik esztendejében papírra rótta elmúlt életének, kiváltképp gyermek- és ifjúkorának nyomorúságos dolgait. (...) akovszky Zsuzsa új regénye nyelvileg és irodalmilag nagyszerű munka… ráadásul – ne feledjük! – egy költőtől.

A könyvet olvasva a 16-17. század fordulója és a felvidéki két szász – németek lakta – város: Lőcse és Ödenburg (Sopron) egy nagyszerű regényhez illően mutatkozik meg az olvasónak. A regény „hősnőjének” önvallomása nem kordokumentum, se nem valóságos, se nem fiktív, hanem színtiszta irodalom.

Olyannyira irodalom, hogy már-már azt hihetnénk, talán valamely nagy klasszikus szerzőnk tollából ered. A történetmesélés a kezdeti lassúságból döccenőmentessé, érdekfeszítővé válik, ugyanakkor az olvasóban izgatott kíváncsiságot fakaszt, olyannyira, hogy a történet „beindulása” után az oldalakat érdeklődve és szörnyülködve (azért a vérfertőző szál igencsak kényes téma) falva, az idő és a tér teljesen megszűnik, és a történet cselekménye uralja azt, aki a kezéből e súlyos könyvet (467 oldal) le nem teszi.

A történetmesélés nyelvezete pallérozott. A szerző gyönyörűen (mesterien, ahogy egy költőhöz illik) használja a magyar nyelvet. A nehéz témákat (pl. a patikus éjszakai szexuális közeledése és a bűn beteljesedése), csodálatos nyelvezettel (és ami fontos, nem közönségesen) szimbolikusan, szép hasonlatokkal oldja meg.

Az irodalmi kritikusok szóvá tették ugyan, hogy valószerűtlen a történetben, „hogy ez a csekély műveltségű, az írás művészetében nyilván teljesen járatlan, egész életét a háztartásnak szentelő, szegény, vaksi polgárasszony tökéletes stílusműveléssel és bámulatos kifinomultsággal elemez pszichológiai folyamatokat.”(4) Ráadásul az önvallomás, ami igen súlyos lelki traumát elszenvedett életutat ír le, díszes nyelvezetű és nem a szenvedésen átesett ember nehéz, akadozó vallomása.

Természetesen a szerző tarthatta volna magát ahhoz, hogy Orsolya szájába (illetve kezébe, hiszen a főszereplő mondandóját úgy írja le, és nem úgy beszéli el) olyképpen adja a szavakat, hogy a kritikusok szót ne emelhessenek, azonban akkor ez a regény eggyé vált volna azok közül, amik manapság a könyvesboltok előkelő helyein terpeszkednek (néha igencsak jogtalanul)… s talán akkor 2003-ban a Magyar Irodalmi Díjat sem kaphatta volna meg."

----. A hullócsillag éve. Budapest, Magvető, 2005.

"Az ötvenes évek egy határszéli kisvárosban. Színeit vesztett környezet, a vitrinből eltünedező tárgyak, átalakított, egyre kopottabb ruhák. Egy anya és a lánya. Rakovszky Zsuzsa különleges szemléletmóddal megírt költői regényének főhőse egy gyermek, akinek szeme a világra nyílik, s ugyanazzal a kíváncsisággal figyeli a szomszéd kislány titkait, mint a felnőttek beszélgetéseit. És főhőse egy anya, egy fiatal nő, aki készül tisztességgel átbotorkálni az életen, miközben ő is, mint sokan mások a környezetében, egy másik, szabad életről ábrándozik, amely „odatúl”, a határ túloldalán várná… A hullócsillag éve a határok regénye. Anya és gyerek, férfi és nő keresi a határokat egymás között a tűrhetetlenség határvidékén."

----. VS. Budapest: Magvető, 2011.

"Sándor gróf – ennek a rendkívüli érzékenységből, szeretetéhségből és Istent kísértő fájdalomból szőtt regénynek a főhőse. Sándorként éli az életét, lányokkal, nőkkel folytatott perzselő szerelmekben, és tragédiája, hogy a világ kegyetlen tükrében kénytelen újra és újra megpillantani valódi énjét: Saroltát, akinek őt a természet szánta – és talán csak a monogramja az, amelyben ez az őrjítő ellentét összebékíthető.
A történet jelene az 1889 és 1901 közti időszak. V. S. „lelepleződése” után keletkező börtönnaplója, versei, feleségéhez írt kétségbeesett levelei, életének históriája és az őt vizsgáló orvos jelentései letehetetlen regénnyé fűződve mesélik el egy XIX. századi romantikus lélek hányattatott sorsát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, majd a kiegyezés utáni vágyak, csalódások és mitikussá álmodott emlékek és remények, az eltűnő-félben lévő nemesi és a fénykorát élő színházi világ, valamint a pezsgő kulturális élet a történet háttere.
A világban a tudomány és a technika, a filozófia és a teológia forradalma zajlik, az emberben a hús és a lélek kémiája és biológiája csap össze a társadalmi megítéléssel. Érezhet-e, élhet-e férfiként az, aki nőnek született? Szerethet-e nőket úgy, hogy teljessé váljanak a szerelemben? Rakovszky Zsuzsa érzékeny időutazásra hív és a szerelem nyelvén kalauzolja olvasóját Vay Sarolta/Sándor történelmünkre örökített sorsának kényes kérdéseihez."

 

Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám (Budapest: Park, 2013)

"Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatok levonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie, és azt akartam, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Annak, hogy megírtam ezt a könyvet biztosan van valami értelme. Talán csak annyi, hogy valaki belekapaszkodik az egyik mondatába, esetleg néhány percre megnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincs biztonságban. Szerintem nincsenek jó megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni. Mindenesetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről van szó.
Azt hiszem, rengeteg módja van annak, hogy egy szülő alkalmatlanná tegye a gyerekét az életre. Az egyik legpokolibb az, ha nem nézünk szembe az adottságainkkal és a tényekkel. Illúzióba ringatni egy gyereket csak azért, mert mi magunk nem vagyunk képesek elviselni a bizonyosság terhét, jelentős bűn."

A Magyar Narancs ajánlója:

 

Szécsi Noémi. Finnugor vámpír. Budapest: JAK/Kijárat, 2001. (újabb kiadás: Európa, 2012)

"– Mit eszel, mi ez a szörnyűség?

– Saláta.

– Ez nem ad neked örök ifjúságot. Annyiszor mondtam már, Jerne, hallgass a nagymamádra. Ha akarsz valami igazán táplálót, rendelj egy pizzafutárt!
Tényleg elmondta már ezerszer, s töretlenül remélte, hogy egyszer lemondok könnyű vacsorámról egy-egy leizzadt kifutófiú vagy kifutólány kedvéért.”

Így társalog egymással az új évezred elején a meseírói ambíciókat dédelgető, huszonéves Voltamper Jerne és kétszázharmincöt éves nagymamája.

2000-ben, helsinki ösztöndíjam első hónapjaiban szakdolgozatírás helyett egy vámpírtörténet szövögetésével töltöttem a finn tél kurta nappalait és hosszú éjszakáit. Ez volt első írásművem, és akárcsak a történet főhőse, én is azt reméltem, hogy rögtön fölfedez majd magának az irodalmi élet. A meseíró-palánta Jerne és a patinás budapesti vámpírdinasztiából származó örökifjú nagymama történetéből előbb forgatókönyv készült a 2001-es prágai Sundance Fesztiválra – a film azóta sem valósult meg –, majd 2002-ben a regény is eljutott az olvasókhoz.
És közben még föl is fedeztek bennünket."

 

 

Ta-mia Sansa: Gender Krónikák - a készülő 15 kötetes feminista science fiction regénysorozat elsőként megjelent kötetei:

 

"Az öt bolygót felölelő liberális szellemiségű Bubastis és a hagyományos, patriarchális berendezkedésű Terrai Császárság alkotta kétpólusú univerzum megrendülni látszik.
A harc kereszttüzében egy különös, múltbeli sérelmeit magában mélyen elfojtó, önnön lidérceivel küzdő albínó nő, Nekhti áll…
A sci-fi klasszikus Asimov nyomdokain haladó Sötét Hórusz egy politikai és társadalmi mondanivalóval megtűzdelt izgalmas, meglepetésekkel teli, fordulatokban gazdag kalandos történet, melynek átélése során az olvasó elgondolkodhat arról, mi a valódi szabadság, hol húzódik a határ lehetőség és kötelesség között, és mit is jelent áldozatot hozni egy magasabb rendű cél érdekében…"

----. Forradások. Budapest: Publio, 2012.

"Mit tehet egy történész, aki életrajzot akar írni, de nem ismeri alanyát? Olyan embereket keres, akik ismerték őt, és megpróbál első kézből információhoz jutni. Ezt teszi Hekat Cerlyn is, amikor Nekhti Starr történetét készül papírra vetni, és csak számadatokat talál a Rend adatbázisában.

Három különböző személy az egykori Firstcat életéből, három eltérő szemszög.

Egyikük Uraeus Verse, aki a gyermek Nekhtit képezte ki Ma'at főkormányzó testőrévé. Ő az egyetlen személy, aki pontosan ismeri a lány prentiesti életét.

Nereida Cast rendőrfőnök, aki a Szenátus tagja. Hajdani kapitánya annak a hajónak, mely Prentiestről Bubastisra hozta a megvásárolt rabszolgalányt, Nekhtit.

Valamint Tod Kheshennuf, Ma'at személyi titkára, aki rajong a pletykákért.

A velük készült interjúk során elhangzó emlékszilánkok töltik meg azt az űrt, ami a teljes életrajzhoz hiányzik. Szavaikat olvasva talán megtudhatjuk, mi történt azzal a kislánnyal, aki később Sötét Hóruszként vonult be a történelembe."

 ----.  A döntés joga. Budapest: Delta Vision, 2013.

 

"Egymással ütköző emberek és sorsok kavarognak térben és időben, véletlenszerűen találkoznak, ám mégis olyan érzésünk van, mintha egy közös testhez tartoztak volna egykor, csak ezt a testet szétszakította volna valami, ahogyan a könyvben fel-feltűnő párokat is. Fej, szív és kéz: minden testrészhez egy történet tartozik. Humor és keserűség regiszterei váltogatják egymást, hol a közelítés fájdalmas pontossága, hol a távolítás iróniája jellemzi az egymásra épülő történeteket."

 ----. Akvárium. Budapest: Magvető, 2013.

"Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium.
Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, „hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát."

 

Tóth Olga. Csupasz nyulak. Budapest: Ulpius-ház, 2011.

"Leányanya a hatvanas évek Magyarországán.

A huszonkét éves lány teherbe esik.

Anyja kitagadja, mehet, amerre lát.

Húga más utat választ. Osztályelső, élúttörő, még a Rádióba is eljut egy versével. Mindent megtesz, hogy megfeleljen, hogy elnyerje anyja és a közösség megbecsülését, szeretetét.

Tóth Olga felkavaró, elgondolkodtató regényt írt anya és lánya(i) viszonyáról, a nővé érés és az anyává válás megéléséről. Családi sérelmekről és kegyetlenségekről, a kitörés, a megváltás lehetőségéről és lehetetlenségéről. És rólunk, kibeszéletlen közös múltunkról.

A szerző elismert szociológus, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa. A család változásait, a férfiak és nők társadalmi helyzetét, a családon belüli erőszak megnyilvánulásait kutatja. Számos tudományos publikáció után ez az első regénye."

 

Vámos Miklós. Kedves kollégák I-II. Budapest: Európa, 2010.

 

A Várpalotai Írisz Nőegyesület antológiája: Az én sorsom, az én világom. Várpalota: 2005.

 

 

 

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés – magyarul hozzáférhető könyvek bibliográfiája, 1. rész

december 16, 2011 - 16:58

Listánkkal egyaránt szeretnénk segítséget nyújtani a feminizmus, nőirodalom, Gender Studies témájában tájékozódni kívánó, kezdő és haladó laikusoknak, valamint szakdolgozóknak, kutatóknak. Eredetileg a

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - ajánlott könyvek, 4. rész, klasszikus szépirodalom, külföldi

december 29, 2011 - 15:19
Berthe Morisot: Olvasó lány (1888)

Alcott, Louisa May. Kisasszonyok. Ford. Sóvágó Katalin. Lazi, 2006.

„Louisa May Alcott bőségesen merített gyermekkorának emlékeiből, amikor megírta minden idők egyik legnépszerűbb romantikus regényét a négy March lányról, akik egy új-angliai kisvárosban élnek.

Meg, a legidősebb csinos, és igazi hölgy szeretne lenni; a tizenötéves Jo, az esetlen lázadó, írói ambíciókat dédelget; az érzékeny, törékeny, tizenhárom éves Beth a muzsikát szereti; Amy tizenkét éves, szőke és gyönyörű.

Az önérvényesítő nő Kertész Ákos Makrájában

november 20, 2009 - 10:20

Kertész Ákos nevét többnyire a hetvenes években olyannyira népszerű és sokak által forgatott regénye, a Makra tette ismertté, melynek középpontjában egy korszerűtlenül becsületes férfi önmegvalósítási kísérletei állnak. Makra Ferenc, lakatos, igyekszik belesimulni környezetébe, háttérbe húzódni, de ez egyet jelentene azzal, hogy hazudik, szerepeket játszik, amire viszont a hagyományos erkölcsökhöz való - olykor görcsös - ragaszkodása miatt nem képes.

Női karakterek és science-fiction 2.

január 26, 2010 - 04:07
A szerző rajza

Asimov volt az első író, akivel olvasóként találkoztam még általános iskolás koromban. Azonnal beleszerettem a történeteibe, és ez a szerelem a mai napig megmaradt. Bár felnőtt fejjel be kell ismernem, keveslem a meghatározó női karaktereket a regényeiből, ennél több hiányosságot nem tudnék felróni nagy kedvencemnek és példaképeim egyikének. Talán ezt sem tehetném meg, hiszen egy korábbi nemzedék szülötteként egészen más világban élt, alkotott. Igaz az is, hogy ha végignézzük a sci-fi regényeket, máshol sem a nőnemű főhősök az igazán jellemzőek.

Kate Chopin és az Ébredés

október 29, 2011 - 18:39
 
"Lényegében Mrs. Pontellier lassan rájött, miféle hely van számára, mint egyszeri és megismételhetetlen emberi lény számára kijelölve az univerzumban, és egyúttal felismerte a különbséget a körülötte és a benne levő világ közt. Úgy tűnt, mindezen tudás súlya túlságosan is nyomasztó egy huszonnyolc esztendős fiatal hölgy lelkének – feltehetően meghaladja mindama bölcsességet, amit a Szentlélek állítólag kegyeskedik a nők számára kimérni.