Herta Müller: újra női díjazott a Nobel-díjasok sorában

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Herta Müller: újra női díjazott a Nobel-díjasok sorában

október 09, 2009 - 10:03

"Az írást a hallgatásból és az elhallgatásból tanultam meg."
Október 8-án 13 órakor kihirdették Stockholmban a 2009-es Irodalmi Nobel-díj nyertesét. Herta Müller német prózaíró, esszéista a kitüntetett.

Herta Müller 1953-ban született Romániában, a németek lakta Bánátban, Nitzkydorfban. 1973-tól 1976-ig germanisztikát és romanisztikát hallgatott a Temesvári Egyetemen. Négy másik társával, Wiliam Totok, Rolf Bossert, Richard Wagner, Ernest Wichner, szintén fiatal, romániai német írókkal megalapították az Aktionsgruppe Banatot, amelyet esztétikai nézetei miatt - például mert azt vallották, hogy „a megrendelésre írott irodalom nem irodalom, az nem is létezik" - nem nézett jó szemmel a hatalom. Többüket letartóztatták, vagy kirúgták az egyetemről. Herta Müller fordítóként helyezkedett el egy autógyárban, ahonnan azért rúgták ki, mert nem volt hajlandó együttműködni a titkosszolgálattal.
Ebben az időszakban két könyve jelent meg, 1982-ben a Niederungen, 1984-ben a Druckender Tango, és 1984-ben kiengedték az országból, hogy részt vehessen a Frankfurti Könyvvásáron. Ekkor még nem akart kivándorolni. „Nem akartam elmenni. Én mindig azt mondtam, nem mehet el mindenki. Csak egyvalakinek kell mennie, és akkor mindenki maradhat. Hiszen nem lehet fordítva, hogy mindenki elmegy, és csak az az egy marad. A diktátornak kell mennie, és akkor mindenki más maradhat." 1987-ben, a titkosszolgálat zaklatásaitól kikészülve emigrált, azóta Berlinben él.
Az elmúlt húsz évben húsznál több könyve jelent meg. A legfontosabb német írók közt tartják számon, Graz és Bremen városok irodalmi díjával, a Konrad Adenauer Alapítvány díjával, Franz Kafka díjjal tüntették ki, és kétszer jelölték irodalmi Nobel-díjra. Herztier című kötetéért megkapta az International IMPAC Dublin Literary Awardot, amely a Nobel-díj után a legnagyobb pénzdíjjal járó kitüntetés, amelyet egyetlen művel lehet kiérdemelni. A kötet a Polirom Kiadónál 2006-ban jelent meg románul Nora Iuga fordításában Animalul inimii címmel.
Románul két további kötete jelent meg: Regele se-nclină şi ucide a Polirom Kiadónál 2005-ben Al. Sahighian fordításában, és a Este sau nu este Ion című román verseskötete ugyanabban az évben, ugyanannál a kiadónál.
Magyarul eddig egyetlen megjelent könyvének címe: A rókák csapdába esnek (Pesti Szalon, 1995)
 Az életrajzi ismertető a hotnews.ro  hírportál anyaga alapján készült.
(könyvtárosok által összeállított anyag, KATALIST)

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

szeptember 05, 2010 - 21:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825) az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított.

Ludmila Ulickaja

szeptember 15, 2010 - 13:27

Kilenc évig munkanélküli volt, eközben két gyerekét nevelte, valamint idős anyját ápolta. 1979-ben sikerült állást szereznie a moszkvai Zsidó Színházban, mint az irodalmi vezető helyettese. 1982-ig dolgozott itt, ezután szabadúszó lett. 1983-ban megjelent első novelláskötete. Több novellája jelent meg irodalmi folyóiratokban, de nem vettek róla tudomást hazájában. Két forgatókönyvéből film készült: 1990-ben a Liberti nővérkék majd egy év múlva a Mindenki asszonya.

„Magányos vadász a szív” – Carson McCullers (1917-67) élete és művei

július 05, 2010 - 15:14

A „gender-blind” (nemi szempontot szándékosan figyelmen kívül hagyó) kritika sokszor mindenféle, véleményem szerint semmitmondó spirituális magasságokba emeli műveit (pl. „az emberi lélek éneke”) – holott azoknak egyik, és az előbbieknél erőteljesebben hangsúlyozott fő motívuma az egyén vágyai, törekvései, hajlamai, és a társadalmi nemre mint ideológiára alapozott elvárások közt feszülő ellentét.