Az európai parlamenti választások a feminista szemével

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Az európai parlamenti választások a feminista szemével

július 31, 2009 - 21:32
Bizonyára rengeteg elemzés került és kerül napvilágra a 2009-es európai parlamenti választásokkal kapcsolatban, azonban jelen cikk – sokak számára talán meglepő, de annál fontosabb irányból – a gender szempontjából próbálja meg feltárni e témát.

Az európai parlamenti választások a feminista szemével

Azonban mielőtt belevágnánk, úgy gondolom, nem árt tisztázni, hogy mi is az a gender. E szó jelentése társadalmi nem, azaz a társadalmilag kiosztott női és férfi szerepkör. Tehát elemzésem – a teljesség igénye nélkül – nemi, elsősorban női szempontból közelíti meg a választásokat.

Először is, kezdjük a jelöltekkel és a listát állító pártokkal. Köztudott, hogy Magyarországon tíz párt volt képes – összesen nyolc – listát állítani. A jelöltek száma 330 volt. Ez eddig rendben is van, azonban ha figyelmesebben szemügyre vesszük a számadatokat, akkor kiderül, hogy ebből 68 nő, 262 férfi, másképp mondva 20,6% nő és 79,4% férfi. Ebből kiderül, hogy a férfiak aránya közel négyszeres a nők arányának.

Egyelőre komolyabb következtetések nélkül haladjunk tovább a puszta tényekkel. Most nézzük meg a nemi arányokat pártokra lebontva.

  • A FIDESZ-KDNP összesen 66 jelöltjéből 56 férfi, 10 nő,
  • Az SZDSZ 22 jelöltjéből 17 férfi, 5 nő.
  • Az MCF Roma Összefogás Párt 34 jelöltjéből 26 férfi, 8 nő.
  • A Munkáspárt 29 jelöltjéből 25 férfi, 4 nő.
  • Az MSZP 66 jelöltjéből 46 férfi, 20 nő.
  • A Jobbik 24 jelöltjéből 19 férfi, 5 nő.
  • Az LMP-HP 23 jelöltjéből 14 férfi, 9 nő.
  • Az MDF 66 jelöltjéből pedig 59 a férfi, és csupán 7 a nő.

Nagyobb fejszámolás nélkül megállapítható, hogy egyik pártban sem közelíti meg a női jelöltek aránya a férfiakét.

A „legjobb” helyzet azonban a LMP-HP arányokban („csak” másfélszeres férfi fölény) és az MSZP-nél (1:2,3) van.

A középmezőnyben minden nőre körülbelül három férfi jelölt jut. Ezzel ellentétben a FIDESZ-KDNP-nél 1:5,6, a Munkáspártnál pedig 1:6,3 az arány. A felsorolás végén pedig az MDF kap helyet, ahol a férfiak 8,4-szer többen vannak a női jelölteknél. Ez alapján még azt az általánosítást sem tehetjük, hogy az egyenlőséget (elvileg) jobban szem előtt tartó baloldal támogatja a női politikusok érvényesülését, míg a konzervatívabb jobboldal inkább elveti azt.

Tehát megállapítható, hogy a női jelöltek lehetőségei a politikai hovatartozástól függetlene. Akkor viszont mi lehet a meghatározó tényező?

Folytassuk a vizsgálódást a kor szempontjából.

A 26 év alatti férfi jelöltek száma 17, a nőké 5, 26-30 közt 30 férfi-6 nő, 31-40 közt 55 férfi-20 nő, 41-50 közt 57 férfi-19 nő, 51-60 közt 70 férfi-15 nő, 61-70 közt 25 férfi-3 nő, 71-80 közt pedig 8 férfi, női jelölt pedig nincs is.

Ebből látható, hogy a férfiak viszonylag magas számmal képviselik magukat minden korcsoportban, ezzel szemben a nők jelentős sikereket csak 31-től 60 éves korukig érhetnek el, itt is elsősorban a 30-as éveiben járók.

Jelen esetben – véleményem szerint – a tipikus nemek közti felfogás érvényesül, ezért a nőknek sikereikért keményen meg kell dolgozni, bizonyítani kell rátermettségüket. Azonban ez a siker is rövid életű: 60 felé – mikor a férfiak elérkeznek a „bölcs és megbecsült” státusba – a nők már „kiöregednek” a szakmából (is), helyüket át kell adniuk fiatalabb kolléganőiknek, vagy (rosszabb esetben) férfi kollégáiknak.

Most térjünk át a választások eredményére. Itt a nemi arányok már egy fokkal kiegyenlítettebben alakultak, ugyanis az összesen megszerezhető 22 mandátumból 8-at birtokolnak nők, így a férfiak „csak” 2,8-szor több mandátumhoz jutottak hozzá, azaz az arány körülbelül 64%, szemben a nők 36%-áva.

Ez pártokra lebontva így néz ki:

  • a FIDESZ-KDNP 14 mandátumából 4 nő,
  • az MSZP 4 mandátumából 3 nő,
  • a Jobbik 3 mandátumából 1 nő,
  • az MDF 1 mandátumából pedig nem részesült női jelölt.

Bár meg kell említeni, hogy a relatíve jó arányokat csak az MSZP mandátumainak felosztása eredményezte. Itt viszont meglepő a helyzet.

Elemzésem során ez a nemi egyenlőség első példája, sőt a nők 3-szor több mandátumot szereztek az egyetlen férfi jelölttel szemben. A választás eredménye felveti a korábban már feltett kérdést, lehet hogy végső soron mégis egyenlőség-centrikusabb a baloldal vagy csupán véletlenről van szó?

Az elemzés végén nézzük meg a nők nemzetközi szereplését az EP választásokon. Biztató tény, hogy az Európai Parlamentbe egyre több nő kerül be, mivel az 1979-1984-es ciklusban a parlamenti helyek 84%-ban férfiak foglalták el, szemben a csekély 16%-os női reprezentációval. 1994-1999 közt az arány 74-26%-ra javult, a 2009-es választásokon után pedig már az új parlamenti arány 65-35%-ra módosult.

A pozitív változások ellenére viszont még európai szinten sem valósult meg a nemek közti egyenlőség, sőt ez még a magyar 64-36%-os arányt sem éri el. Ez alapján vajon lehet-e azt mondani, hogy a nemek közti egyenlőség Magyarországon az élen jár? Aligha. Még messze járunk azoktól a fejlett európai országoktól, ahol a női európai parlamenti tagok aránya eléri az 50%-ot. Hiszen szerencsére erre is akad néhány példa:

  • Észtország 50-50%,
  • Svédország 44-56%,
  • Finnországban pedig a nők aránya már 62%, szemben a férfiak 38%-ával.

Azonban ellenpélda is akad bőven: a legszélsőségesebb kétségkívül Málta esete, ahol a férfiak aránya 100%, igaz összes mandátumuk száma csak 5.

Összefoglalásként elmondható, hogy a Magyarországon az európai parlamenti jelöltek közt a férfi jelöltek számaránya jelentősen a nőké fölé emelkedett. A mandátumot szerzők közt csekély eltérés mutatkozik a nemi arányokban. Ez elsősorban az MSZP mandátumainak eloszlása miatt történt. De fontos megemlíteni azt is, hogy a mandátumot szerző 4 párt közül 2 párt első számú jelöltje nő volt: a baloldalról Dr. Göncz Kinga, a szélsőjobb oldaláról pedig Dr. Morvai Krisztina. Ez alapján (is) elmondható, hogy a nők érvényesülése jelen választások alkalmával nem egyértelműen függött a politikai hovatartozástól.

Azonban az életkor meghatározó tényező volt: a női politikusok sikeressége – a férfiakkal szemben – főleg a 30-60 korosztálynál jelentős (itt is elsősorban a fiatalabbak körében), mivel itt már „eleget bizonyított” és „még nem kiöregedett” nők vannak jelen. Azonban a politikai nézetek és az életkor mellett egyéb tényezők is szerepet játszanak: például érdekes tény, hogy a női jelöltek többsége leánykori nevét használja, azaz a jelölt vagy még hajadon (a házasság és a gyerekvállalás köztudottan hátrány a nők karrierjét illetően), vagy nem vették fel/válás után nem tartották meg férjük nevét, ami mutathat feminista irányultságra, de legalább egy „erős nő” (ön)képre.

A 2009-es európai parlamenti választásokon Magyarországon a nemek közti egyenlőség ugyan kis mértékben, de jobban érvényesült az európai átlaghoz képest, azonban még mindig van mit tanulnunk az olyan fejlett északi országoktól, mint például Észtország, Svédország vagy Finnország…

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



„Nem vagyok hajlandó másodrangú állampolgárként élni” –  interjú Sándor Klárával

június 24, 2010 - 12:17

Sándor Klára nyelvész, többek között székely rovásírással foglalkozik, az SZTE Könyvtártudományi tanszék oktatója. 2012-ig társszervezője volt z SZTE TNT Nyelv, ideológia, média c. konferenciáinak, ahol a genderkutatók eddig olyan témákat jártak körül, mint a nő helye a nyelvhasználatban , a nő és az identitás, vagy a szexualitás terei.