„A nők minden napot tegyenek nőnappá azzal, hogy harcolnak a jogaikért és harcolnak az erőszak ellen. Tudniuk kell, jogukban áll megtiltani, hogy a lányukat kivegyék az iskolából vagy korán férjhezadják. Joguk van visszautasítani, hogy (megözvegyülve) a férjük fivérének tulajdonába kerüljenek, és joguk van a gyermekeik, ingó. és ingatlan vagyonuk ügyeinek intézésére.” 
 
Tizenegy testvére közül ő a negyedik, anyja Evelyn Okoth tanár, apja Lawrence Okoth mérnök. Mifumiban nem volt iskola, így Rock View-ban és Namagunga-ban járt általános és középiskolába, utána a Makerere University joghallgatója lett. Egyetemi tanulmányai utolsó két évében a vakációban szülőfaluja gyerekeit tanította, az órákat egy fa alatt tartotta. 
 
„Mély benyomást tett rám, hogy körülményeik ellenére a gyerekekben mennyi tudásszomj volt. Amikor összehasonlítottam ezt saját, az övékéhez képest kiváltságos helyzetemmel, elhatároztam, iskolát fogok nekik építeni.”
 
Ügyvédi képesítésének megszerzése után Kenyában munkát keresett, de, a családi csipkelődés szerint, férjet talált helyette, Glyn Turnert. 1990-ben Angliába költöztek, és a következő évben házasságot kötöttek. Atuki a Sojurners House munkatársa lett, dolgozott önkéntesként az UNICEF számára is. Közben új tanulmányokba kezdett, a Sheffield Hallam egyetemen kreatív írásból, a West of England egyetemen nőtudományból diplomázott. A téma iránt Simone de Beauvoir A második nem című könyve keltette fel a figyelmét. 
 
„A könyv elolvasása után kezdtem érdeklődni a gender téma, a női és emberi jogok iránt és különösen foglalkoztat a nők elleni diszkrimináció megszüntetése.”
 
Férjével közösen létrehozták a MIFUMI alapítványt, és a sikeres adománygyűjtés után megkezdődött az iskola építése. Ahogy jobban megismerkedett a gyerekekkel és az anyákkal, rádöbbent, hogy a nők mennyire ki vannak szolgáltatva. Afrikában a családi erőszaknak kitett nőknek, különösen vidéken, csak két választása lehet – eltűri vagy megszökik. Félelemben élve nem tudnak a társadalom teljesjogú tagjai lenni, egészséges és önbizalommal rendelkező gyerekeket nevelni, vagy a helyi közösségek, társaságok vezetőivé válni. 
 

 
A helyi női csoportokban Atuki interaktiv programokkal dolgozik, hogy a rendőrség, bírók, tanárok és fiatalok is tisztában legyenek a családon belüli erőszak létezésével, foglalkozzanak vele, vegyék komolyan és előzzék meg. Az új közösségi formák, mint a biztonsági fórumok, tanácsadó és jogsegély központok, munkaközösségek célja, hogy vegyék észre és megfelelően reagáljanak az előforduló esetekre.
 
„Azt gondoltam régebben, hogy feminista vagyok, de amikor itt szembetaláltam magam a nők elleni erőszakkal, rádöbbentem, hogy az csak szöveg volt. Haza kellett jönnöm és tennem kellett valamit.” 
 
 
http://www.mifumi.org/