Alexandra Kollontáj

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Alexandra Kollontáj

március 19, 2010 - 11:15

Alekszandra Mihajlovna Kollontáj 1872-1952
orosz forradalmár, diplomata, író
 
A legbefolyásosabb marxista feminista 1872 március 31-én Szentpéterváron született előkelő, gazdag családban, apja, Mihail Domontovics a cári hadsereg tábornoka. A fiatal lány Oroszországban és Finnországban nevelkedik, sokat utazik, több nyelven beszél, amit később a mozgalomban, majd diplomata karrierje során hasznosít. Fontos szerepe van abban, hogy megismertette és terjesztette hazájában a feminista eszméket, szervezte az orosz nőmozgalmat.
 
Húszéves korában férjhez megy Vlagyimir Kollontájhoz, fiuk születik. Alekszandra egy nagy textilgyárban szembesül a munkásnők helyzetével, ahol mérnök férje a szellőztetőberendezés üzembeállítását irányítja. Bekapcsolódik az illegális Politikai Vöröskereszt mozgalomba, esti iskolát tart a szentpétervári munkásoknak, röpcédulákat ír és terjeszt, adományokat gyűjt. 1898-ban Svájcba utazik, a zürichi egyetemen közgazdaságot hallgat. Oroszországba való visszatérése után folytatja nőmozgalmi tevékenységét, szervezi a munkásnőket hogy álljanak ki érdekeikért a munkaadókkal szemben, és ha szükséges, lépjenek fel a szocialista szervezetekben is előforduló hímsoviniszta megnyilvánulások ellen.

 
1908-ban a fenyegető letartóztatás elől menekül, Németországban, majd Párizsban él, itt találkozik Leninnel. Csatlakozik a Szocialista Nők Nemzetközi Irodájához, előadókörutakat tart Angliában, Belgiumban, Finnországban, Svájcban. 1915-ben több hónapot tölt az Egyesült Államokban, négy nyelven tart előadásokat, fontos politikai kapcsolatokat köt és kiadót keres Lenin „A szocializmus és a háború” című munkájának, amit ő fordított angolra.
Az 1917-es forradalom hírére Alekszandra visszatér Oroszországba, igen fontos posztot kap, közjóléti népbiztos lesz. 1919-ben hozza létre a „Zsenogyel”-t (Női ügyosztály), melynek feladata volt a nők életének javítása, a női írástudatlanság felszámolása, a nők oktatása, a nőket érintő új házassági, oktatási és munkaügyi törvények betartatása. A túl eredményesen működő szervezetet Sztálin 1930-ban megszüntette.
 
Kollontáj, ha helyesnek látta, a kommunistákat is kritizálta, így lassan a párt belső ellenzékévé vált. Néhány barátjával megalakították az ún. munkásellenzéket, melyet később Lenin feloszlatott.
 
Sztálin hatalomra jutásakor meg akart szabadulni az irritáló, de népszerű asszonytól, ezért diplomatának nevezte ki Norvégiába, így lett Kollontáj a világ első női nagykövete. Nyelvtudása, műveltsége, utazásai során szerzett széleskörű kapcsolatai mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezt, és később a mexikói, majd a svéd nagykövetséget is kifogástalanul vezesse. 1940-ben tagja volt a szovjet-finn béketárgyalás delegációjának, feladatát a szakértők szerint finom ravaszsággal látta el.
 
Betegsége miatt 1946-ban nyugdíjba ment, de egészen 1952-ben bekövetkezett haláláig a külügyminisztérium tanácsadójaként tevékenykedett.
 
Életéről Kertész Erzsébet írt regényt, A tábornok lánya címmel.

 

Első megjelenés: Feminista almanach, Budapest, 2005

 

 

Inessa Armand francia forradalmár, feminista (1874–1920)

április 09, 2017 - 23:09

Párizsban született, Moszkvában nevelkedett. 1903-ban belépett az illegális szociáldemokrata munkáspártba, később a bolsevikokhoz csatlakozott. 1914-ben a Rabotnyica (Munkásnő) című folyóirat szerkesztője volt, cikkeiben gyakran foglalkozott a nők emancipációjával. A forradalom győzelme után fontos munkát kapott, a párt nőtagozatának, a Zsenotgyel-nek a főnöke lett. Jelentős szerepe volt a válás és az abortusz legalizálásában.

Florence Jaffray Harriman amerikai feminista, szociális munkás, diplomata (1870–1967)

május 04, 2017 - 21:55

Apja hajómágnás, férje bankár. Kivételezett helyzetét és kapcsolatait szociális problémák megoldására igyekszik felhasználni, a gyermekmunka felszámolását, a munkásnők helyzetének javítását, a nő szavazati jogát szorgalmazza. 1937-ben Franklin Roosevelt elnök norvégiai nagykövetnek nevezte ki. Norvégia német megszállása idején Svédországból szervezte az üldözöttek kimenekítését. 

Lucila Palacios venezuelai író, politikus, diplomata, feminista (1902–1994)  

április 29, 2017 - 22:45

Mercedes Carvajal de Arocha Trinidadon született, a Lucila Palacios nevet és Simon Bolivar anyjának a tiszteletére vette fel. Első regénye Rebeldia címmel 1940-ben jelent meg. Írásaiban határozottan kiállt a nők és gyerekek jogaiért. 1947-től beválasztották a parlamentbe, ahol folytatta a nőjogi tevékenységét. 1963-ban Uruquayba nevezték ki nagykövetnek.

Bodil Begtrup dán diplomata, feminista (1903–1987)

április 29, 2017 - 22:59
Bodil Begtrup a Costa Rica-i Graciela Morales F. De Echeverria társaságában 1948-ban

Dánia első női nagykövete a koppenhágai egyetemen politikatudományból diplomázott 1929-ben. Egyetemista korában lett tagja a Dansk Kvinders Nationalrad-nak (Dán nemzeti nőszövetség), 1931-ben ő volt az alelnök, 1946-49 között az elnöki posztot töltötte be. A háború után a dán   delegáció tagja volt, a Commission on the Status of Women (Nők helyzetével foglalkozó bizottság) első elnöke volt. 1949-ben megkapta első nagyköveti kinevezését Izlandra.

Vijayalakshmi Pandit politikus (1900–1990)

május 06, 2017 - 21:17

Motilal Nehru lánya, Jawaharlal Nehru miniszterelnöke testvére. Családi hagyományainak megfelelően korán kezdett politizálni, részt vett a függetlenségi harcokban, többször bebörtönözték. 1937-ben beválasztották a kormányba, ő az első indiai nő, aki ezt elérte. 1947-től lett a diplomáciai testület tagja, többek között a Szovjetúnióban, Mexikóban, az Egyesült Államokban képviselte hazáját. 1953-54 között az ENSZ Közgyűlés első női elnökévé választották. Ezt követően több országban volt nagykövet, majd hazájában töltött be fontos állami tisztségeket. 

Lidia Gueiler Tejada bolíviai politikus (1921­–2011)  

május 06, 2017 - 21:31

Bolivia első női elnöke Cochabamba-ban született, boliviai anyától, német emigráns apától. Könyvelőnek tanult, 1948-ban csatlakozott a Movimiento Nacionalista Revolucionario  (MNR) párthoz. Néhány év múlva komoly tekintélyt szerzett, amikor megszervezte és sikerre vitte a baloldali nézeteikért bebörtönzött férjeik és fiaik kiszabadításáért küzdő nők éhségsztrájkját. 1952-ben részt vett a forradalomban, 1964-ben bebörtönözték majd száműzték. 1979-ben, hazatérése után megválasztották az alsóház elnökének, november 18-án  köztársasági elnöknek választották, a tisztséget 1980.

Isabel Oyarzábal de Palencia spanyol újságíró, író, diplomata (1878–1974)

május 04, 2017 - 00:06

Skót  anyától, baszk apától született, két nyelven nőtt fel. Volt színész, nyelvtanár, újságíró. Alapítója és szerkesztője volt 1908-ban az első spanyol nőmagazinnak, a La Dama-nak.  1926-ban csatlakozott a  feminista Lyceum Clubhoz, később alelnöke lett. A szocialista párt képviselőjeként részt vett és felszólalt nemzetközi konferenciákon. A polgárháború idején az Egyesült Államokban tett előadókörutat és gyűjtött pénzt. 1936-ban nagyköveti kinevezést kapott Svédországba. 1939-ben a Franco rezsim elől családjával Mexikóba menekült.

Elise Ottesen-Jensen (Ottar) norvég feminista, anarchista, újságíró (1886–1973)

május 20, 2015 - 19:43
Elise Ottesen-Jensen (Ottar)

Norvégiában született 1886. január 2-án, férjhezmenetele után Svédországban élt.

A Sveriges Arbetares Centralorganisation (Svéd munkások központi szervezete) anarchista egyesületének tagja.

Fontos feladatnak tartotta, hogy a nők tisztában legyenek jogaikkal, értsék és ismerjék meg saját testükeket, szexualitásukat. Kezdeben az Arbetaren (A munkás) című lapban válaszolt a nők kérdéseire, majd saját újságot indított Vi Kvinnor (Mi nők) címmel.

Elizabeth Dmitrijeff orosz kommünár, feminista (1850–1910?)

november 17, 2016 - 14:47

1850-ben született az oroszországi Volokban. Hivatalnokcsaládból származott, anyanyelvén kívül beszélt angolul, németül, franciául. Fiatalon megismerkedett  a szentpétervári szocialista csoportokkal és csatlakozott hozzájuk. 1868-ban Svájcba utazott, ahol egyik alapítója volt az  Első Internacionálé orosz tagozatának.

Londoni útja alkalmával megismerkedett Karl Marxszal, aki 1871 márciusában visszaküldte őt Párizsba, hogy tudósítson a kommün eseményeiről.

Andreina Ardizzone Emeri olasz ügyvéd, politikus, feminista (1936–1985)

december 31, 2016 - 20:34
Andrea Emeri (Fotó: Eleonora Gelmo)

A  dél-tiroli  politikus az 1970-80-as évek diák- és nőmozgalmának egyik vezetője volt. 1971-ben létrehozta az csoportot, 1973-ban Bolzanoban nőjogi tanácsadó központot szervezett, mely az országos Associazione Italiana per L’Educazione Demografica egyesület tagja lett. Az első ügyvédnők egyikeként ingyen jogi tanácsot adott a rászoruló nőknek, gyakran vállalta szakszervezetek képviseletét.

Irene Longman ausztrál politikus, szüfrazsett (1877–1964) 

április 09, 2017 - 21:15

Az első nő, aki Queensland államban választáson indult és bekerült a Parlamentbe. Képviselősége ideje alatt a verandán étkezett, mert nem léphetett be a képviselőház éttermébe. Az épületben női mosdó sem volt. Irene óvónői diplomájának megszerzése után férjével Brisbane költözött. Aktívan részt vett a nőmozgalomban,  1912-ben a Queensland National Council of Women elnökévé választották. 1929-ben a Country and Progressive National Party (CPNP) színeiben beválasztották a parlamentbe.