Elizabeth Barrett Browning angol költő (1806–1861)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Elizabeth Barrett Browning angol költő (1806–1861)

március 23, 2017 - 14:35

A viktoriánus kor egyik legjelentősebb, napjainkban is népszerű költője nyolcéves korában a görög és latin  mitológiával foglalkozott, tíz volt, amikor The Battle of Marathon címmel írt elbeszélő költeményt, 12 évesen anyanyelvén kívül görög, latin, héber nyelven olvasott. 1825-től publikált különböző folyóiratokban, a következő évben már önálló kötete is megjelent. 1845-ben ismerkedett meg Robert Browning költővel, házasságkötésük után Firenzében telepedtek le. Ez a szerelem ihlette a magyarul Portugál szonettek címmel megjelent, 44 versből álló kötetét. Életéről többek között írt regényt Flush címmel (Flush a költő szeretett kutyája volt). 

Néhány munkája: An Essay on Mind, with Other Poems; The Seraphim, and Other Poems; The Cry of the Children; Hiram Powers' Greek Slave; Casa Guidi Windows; Aurora Leigh; Poems Before Congress; Last Poems.

 

Flush

Nézd ezt a kutyát... Tegnap este, árván

s ügyet se vetve rá, a néma csöndben

elábrándoztam; megeredt a könnyem;

s ekkor nedves arcom mellett a párnán

egy faunfej tűnt föl, egy szőrős szatírfő

szinte hozzáért! Csillogó tekintet

tűzött szemembe sóváran s lecsüngő

bodros félfüle arcomon legyintett.

Én felszökkentem: mint a nimfa rebben,

ha szatír tör rá a görög ligetben:

egy faun? – Dehogy! Flush volt!

S míg puha gyapja

szivárgó könnyeimet fölitatta,

téged dicsért mosolygó énekem:

Pán, állatirhás égi szerelem!

 

 

Elisabeth Barrett Browning : Halljátok-e a gyermek jajszavát?

Részlet

 

Ó jaj, milyen szörnyű gyermekélet,

melyben már csupán halálra várnak ők!

Tört szívükre gyógyító kötésnek

áhítják a síri szemfedőt...

Gyermekek, hát fussatok ki a szabadba!

Mint vidám rigófiókák, énekeljetek,

tarka réten gyermekláncfüvet szakasztva,

s húzzátok az ujjatokra gyűrűnek!

Ám ők szólanak: A rét virága,

ugye, az is olyan, mint a gyom?

Jobb nekünk már itt a mélyárnyékú bánya;

a hímes rét messze van nagyon.

 

Mert a lelkünk, testünk elcsigázott;

ugrándozni, futni nem kíván.

Arra jó nekünk csupán a réti pázsit,

hogy ledőljünk és álom szálljon reánk.

Térdünk már az állástól is reszket,

s arcra bukunk, ha elindulunk.

Fáradt szempilláink mögött nekünk a legszebb

rózsa színe is csak szürke, unt.

Mert rabmunka terhe húz a földre,

földalatti szénporos rögön.

Forgunk egész nap egy érckeréknek dőlve,

gyárak mélyén, végtelen körön.

 

Az a kerék folyton zúg és csattog,

szélörvénye az arcunkba csap;

s már szívünkbe, már agyunkba mar egy vasfog,

és velünk együtt keringnek vad falak.

Rácsos ablakok mögött kering az ég is,

nyirkos tűzfalon kering a légy is...

és minden kering süvöltve, feketén,

mert az érckerék zúg, mint az átok,

és sírásunk néha felszakad

fuldokolva: Ó, kerekek, miért nem, álltok

forgásotokban meg egyetlen napra csak?

 

Ránk tekintenek, soványka, sápadt arccal,

szemük mélyén ül a rettenet;

azt hiszik, előttük áll a bosszú-angyal,

s tört szavakkal ostromolják az eget:

Meddig, ó meddig tapos gyermekszívekre

irgalmatlan ez a nemzet itt?

Meddig kell nekünk roskadni még lihegve,

vérrel hintve egy kufár trón lépcseit?

Ettől vállnak bíbor színre a palástok,

és amerre mennek, véres nyom marad,

mert a gyermeksírás jobban sújtó átok,

mint a férfiakban a kemény harag.

 
ford. Vajda Endre 
 

Elizabeth Barrett Browning: Mondd újra
(a Portugál szonettekből)

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...

Fordította: Babits Mihály

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Henrietta Rae angol festő (1859–1928)

június 18, 2015 - 23:22
Henrietta Rae angol festő

A viktoriánus kor népszerű festője Londonban született egy köztisztviselő hét gyermeke egyikeként 1859. dec. 30-án. Festő nagybátyja felfedezte a tehetségét, így a család tizenhárom éves korától taníttatta. A Királyi Művészeti Akadémiára, mivel nő volt, csak hatodik próbálkozásra sikerült bejutnia.

 

Legszívesebben klasszikus mitológiai vagy irodalmi témákat festett meg. Eurüdiké című művével több kiállításon díjat nyert. A modern ápolószakma megalapítóját, Florence Nightingale-t is megörökítette.  

 

Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

szeptember 05, 2010 - 21:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825) az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított.

Madame Tussaud (1761–1850)

október 30, 2014 - 18:34
Marie Grosholz Franciaországban, Strasbourgban született 1761. december elsején. Apja meghalt a hétéves háborúban, anyja egyik rokonuk, Philippe Curtius orvos házvezetőnője volt. Az orvos kedvtelésből anatómiailag pontos viaszfigurákat készített, amelyek felkeltették Conti herceg érdeklődését. Párizsba költöztek, ahol Curtius, orvosi munkáját feladva, kizárólag a viaszfigurákkal foglalkozott.