A viktoriánus kor egyik legjelentősebb, napjainkban is népszerű költője nyolcéves korában a görög és latin  mitológiával foglalkozott, tíz volt, amikor The Battle of Marathon címmel írt elbeszélő költeményt, 12 évesen anyanyelvén kívül görög, latin, héber nyelven olvasott. 1825-től publikált különböző folyóiratokban, a következő évben már önálló kötete is megjelent. 1845-ben ismerkedett meg Robert Browning költővel, házasságkötésük után Firenzében telepedtek le. Ez a szerelem ihlette a magyarul Portugál szonettek címmel megjelent, 44 versből álló kötetét. Életéről többek között Virginia Woolf írt regényt Flush címmel (Flush a költő szeretett kutyája volt). 

Néhány munkája: An Essay on Mind, with Other Poems; The Seraphim, and Other Poems; The Cry of the Children; Hiram Powers' Greek Slave; Casa Guidi Windows; Aurora Leigh; Poems Before Congress; Last Poems.

Flush

Nézd ezt a kutyát... Tegnap este, árván

s ügyet se vetve rá, a néma csöndben

elábrándoztam; megeredt a könnyem;

s ekkor nedves arcom mellett a párnán

egy faunfej tűnt föl, egy szőrős szatírfő

szinte hozzáért! Csillogó tekintet

tűzött szemembe sóváran s lecsüngő

bodros félfüle arcomon legyintett.

Én felszökkentem: mint a nimfa rebben,

ha szatír tör rá a görög ligetben:

egy faun? – Dehogy! Flush volt!

S míg puha gyapja

szivárgó könnyeimet fölitatta,

téged dicsért mosolygó énekem:

Pán, állatirhás égi szerelem!

Elisabeth Barrett Browning : Halljátok-e a gyermek jajszavát?

Részlet

Ó jaj, milyen szörnyű gyermekélet,

melyben már csupán halálra várnak ők!

Tört szívükre gyógyító kötésnek

áhítják a síri szemfedőt...

Gyermekek, hát fussatok ki a szabadba!

Mint vidám rigófiókák, énekeljetek,

tarka réten gyermekláncfüvet szakasztva,

s húzzátok az ujjatokra gyűrűnek!

Ám ők szólanak: A rét virága,

ugye, az is olyan, mint a gyom?

Jobb nekünk már itt a mélyárnyékú bánya;

a hímes rét messze van nagyon.

Mert a lelkünk, testünk elcsigázott;

ugrándozni, futni nem kíván.

Arra jó nekünk csupán a réti pázsit,

hogy ledőljünk és álom szálljon reánk.

Térdünk már az állástól is reszket,

s arcra bukunk, ha elindulunk.

Fáradt szempilláink mögött nekünk a legszebb

rózsa színe is csak szürke, unt.

Mert rabmunka terhe húz a földre,

földalatti szénporos rögön.

Forgunk egész nap egy érckeréknek dőlve,

gyárak mélyén, végtelen körön.

Az a kerék folyton zúg és csattog,

szélörvénye az arcunkba csap;

s már szívünkbe, már agyunkba mar egy vasfog,

és velünk együtt keringnek vad falak.

Rácsos ablakok mögött kering az ég is,

nyirkos tűzfalon kering a légy is...

és minden kering süvöltve, feketén,

mert az érckerék zúg, mint az átok,

és sírásunk néha felszakad

fuldokolva: Ó, kerekek, miért nem, álltok

forgásotokban meg egyetlen napra csak?

Ránk tekintenek, soványka, sápadt arccal,

szemük mélyén ül a rettenet;

azt hiszik, előttük áll a bosszú-angyal,

s tört szavakkal ostromolják az eget:

Meddig, ó meddig tapos gyermekszívekre

irgalmatlan ez a nemzet itt?

Meddig kell nekünk roskadni még lihegve,

vérrel hintve egy kufár trón lépcseit?

Ettől vállnak bíbor színre a palástok,

és amerre mennek, véres nyom marad,

mert a gyermeksírás jobban sújtó átok,

mint a férfiakban a kemény harag.

Elizabeth Barrett Browning: Mondd újra
(a Portugál szonettekből)

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...

Fordította: Babits Mihály