„Nekem ne mondd, hogy nők nem lehetnek hősök” - Csiu Csin kínai író, forradalmár, feminista (1875–1907)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

„Nekem ne mondd, hogy nők nem lehetnek hősök” - Csiu Csin kínai író, forradalmár, feminista (1875–1907)

november 17, 2016 - 18:06
Kína nemzeti hőse, az ország első feministája.

Zhejiangban született, jómódú családba - 1875-ben, amikor még a lánygyerekek lábát elkötötték. Tanult irodalmat és művészeteket, harcművészetet, jól lovagolt. 1894-ben a tradíciók szerint apja férjhez adta egy befolyásos tisztviselőhöz, két gyermekük született.

A házasság rosszul sikerült, így Csin a családját elhagyva Japánba utazott tanulni, ahol megismerkedett a forradalmi eszmékkel és a feminizmussal. (A lábáról is állítólag ekkor vette le a kötést, más források szerint már hamarabb.) Feminista cikkei és több verse megjelent a Bai Hua Wen című lapban.

Hazatérése után a nők tanuláshoz, egyenlő bánásmódhoz való jogáért harcolt, Zhongguo Nu Bao címen megalapította  az első feminista lapot. Bevezető cikkében írja: 

Arra vágyom, hogy a nők vezetők legyenek, felébredt oroszlánok, a tanulás és az értelem hírnökei, (...) fáklyák a sötétben.

Csatlakozott az uralkodó dinasztia ellen küzdő forradalmi mozgalomhoz. Iskolát nyitott, ahol a nők a tanulás mellett harci kiképzést is kaptak. Ebben az időszakban gyakran öltött férfiruhát. Mint hős nőlovag, aki segíti a szegényeket és az elesetteket, már életében legendává vált. 

1907-ben a fennálló rend elleni tevékenységéért letartóztatták, megkínozták és szülővárosában nyilvánosan lefejezték.   

Hangcsouban szobrot állítottak emlékére. 

Életéről 2011-ben egy kínai-hongkongi film készült. 

 

Egyik verse angolra fordítva: 

Don’t tell me women
are not the stuff of heroes,
I alone rode over the East Sea’s
winds for ten thousand leagues.
My poetic thoughts ever expand,
like a sail between ocean and heaven.
I dreamed of your three islands,
all gems, all dazzling with moonlight.
I grieve to think of the bronze camels,
guardians of China, lost in thorns.
Ashamed, I have done nothing;
not one victory to my name.
I simply make my war horse sweat.
Grieving over my native land
hurts my heart. So tell me;
how can I spend these days here?
A guest enjoying your spring winds?

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Az első svéd feminista: Sophia Elisabet Brenner

április 09, 2017 - 21:21

1659-ben született. Az első jelentős svéd írónő, 1693-ban megjelent, a női nem indokolt védelméről szóló írása miatt pedig az első svéd feministaként tartják számon. Kora szokásaitól eltérően rendkívül alapos nevelést kapott, apja elintézte, hogy a stockholmi német fiúiskolában – egyedüli lányként –  tanulhasson. A divatos festő, Elias Brenner felesége lett 1680-ban, házuk az irodalmi és művészeti élet egyik központja volt. 

Maybanke Anderson ausztrál tanár, szüfrazsett (1845–1927)

március 31, 2018 - 18:20

Az angliai Kingston-on-Thames-ben született, szüleivel 1855-ben emigráltak Ausztráliába. Sydneyben telepedtek le, édesanyja bíztatására ott végezte el a tanárképzőt. 1867-ben házasságot kötött Edmund Kay Wolstenholme kereskedővel, hét gyerekük született. A férfi alkoholista lett, 1884-ben elhagyta családját. Hogy el tudja tartani a magát és gyerekeit, Maybanke iskolát alapított lányok számára, ahol felkészítette tanulóit az egyetemi felvételire. A modern módszereket alkalmazó iskola hamarosan népszerű lett. Oktatói munkája mellett komoly szerepet vállalt a nőjogi mozgalomban.

Adela Zamudio bolíviai költő, tanár, feminista (1854–1928)

szeptember 30, 2019 - 23:59

Tanárként sokat tett azért, hogy a családok lánygyerekeiket is taníttassák, egyetemre küldjék. Verseiben - Soledad álnéven - a nők helyzetéről, a nemi alapú diszkriminációról és a szexualitásról is írt.  Irodalmi munkásságán kívül cikkeket publikált a nők egyenjogúsításáról, a válás legalizálásáról, az egyház képmutatásáról, a feminizmus céljairól, a munkásnők helyzetéről, az egyház és az iskola szétválasztásáról. Alapító tagja volt a Feminiflor feminista folyóiratnak. Életében eszméit ellenkezéssel fogadták, munkásságát igazán csak évtizedekkel halála után ismerték el.