„Nekem ne mondd, hogy nők nem lehetnek hősök” - Csiu Csin kínai író, forradalmár, feminista (1875–1907)
Zhejiangban született, jómódú családba - 1875-ben, amikor még a lánygyerekek lábát elkötötték. Tanult irodalmat és művészeteket, harcművészetet, jól lovagolt. 1894-ben a tradíciók szerint apja férjhez adta egy befolyásos tisztviselőhöz, két gyermekük született.
A házasság rosszul sikerült, így Csin a családját elhagyva Japánba utazott tanulni, ahol megismerkedett a forradalmi eszmékkel és a feminizmussal. (A lábáról is állítólag ekkor vette le a kötést, más források szerint már hamarabb.) Feminista cikkei és több verse megjelent a Bai Hua Wen című lapban.
Hazatérése után a nők tanuláshoz, egyenlő bánásmódhoz való jogáért harcolt, Zhongguo Nu Bao címen megalapította az első feminista lapot. Bevezető cikkében írja:
Arra vágyom, hogy a nők vezetők legyenek, felébredt oroszlánok, a tanulás és az értelem hírnökei, (...) fáklyák a sötétben.
Csatlakozott az uralkodó dinasztia ellen küzdő forradalmi mozgalomhoz. Iskolát nyitott, ahol a nők a tanulás mellett harci kiképzést is kaptak. Ebben az időszakban gyakran öltött férfiruhát. Mint hős nőlovag, aki segíti a szegényeket és az elesetteket, már életében legendává vált.
1907-ben a fennálló rend elleni tevékenységéért letartóztatták, megkínozták és szülővárosában nyilvánosan lefejezték.
Hangcsouban szobrot állítottak emlékére.
Életéről 2011-ben egy kínai-hongkongi film készült.
Egyik verse angolra fordítva:
Don’t tell me women
are not the stuff of heroes,
I alone rode over the East Sea’s
winds for ten thousand leagues.
My poetic thoughts ever expand,
like a sail between ocean and heaven.
I dreamed of your three islands,
all gems, all dazzling with moonlight.
I grieve to think of the bronze camels,
guardians of China, lost in thorns.
Ashamed, I have done nothing;
not one victory to my name.
I simply make my war horse sweat.
Grieving over my native land
hurts my heart. So tell me;
how can I spend these days here?
A guest enjoying your spring winds?